A gamma-sugárzást jellegénél fogva nehéz fókuszálni, így a klasszikus képalkotásban és fényképezésben is megszokott módon nem igazán tudnak választ kapni még az olyan alapvető kérdésekre sem, mint hogy hol is történtek ezek az égi események, hogy aztán más fajta műszerekkel és távcsövekkel is vizsgálódhassanak – magyarázza a közleményben Pál András, aki a rendszer fejlesztését vezeti a CSFK részéről.
„Ki tudjuk használni azonban azt hogy még a Föld kozmikus értelemben vett szűkebb környezetét is csak a másodperc néhány század része alatt járja be a fény: azaz, ha több hasonló műholdat helyezünk el akkor az észlelt időkülönbségekből háromszögeléses módszerekkel meglepően pontosan meg is kapjuk a látszó égi koordinátáit is – több, egyébként egy műholddal is mérhető jellemzők meghatározása mellett” – tette hozzá Werner Norbert, aki a projekt tudományos koordinációját segítette.
„A küldetés első három hónapja számos értelemben is sikeresnek mondható:
a műhold fedélzeti rendszerei mind jó egészségnek örvendenek, a detektorrendszer mindkét független csatornája jól működik”
– számolt be az eredményekről Mészáros László, aki többek közt a detektor mechanikai vonatkozásaiért felelős.