Putyin már annyira odavan, hogy mesterséges intelligencia segítségével beszél? (VIDEÓ)
Újabb konteó bukkant föl az orosz elnökről.
Számos kiaknázatlan lehetőséget lát Magyarországon és Európában Anirudh Pai és Eugene Marinelli, amikre szerintük a helyi embereknek kell lecsapniuk. Az innováció és a start-upok jövőjéről, geopolitikai kilátásokról beszélgettünk az amerikai üzletemberekkel. A fiatal befektetők Gladden Pappin, a Mathias Corvinus Collegium újdonsült vendégprofesszorának meghívására érkeztek hazánkba.
Az elmúlt napokban a kormányzati és az üzleti szférából egyaránt számos szereplővel találkoztatok Budapesten. Milyen benyomás alakult ki bennetek az itt töltött néhány nap alatt Magyarországról?
Anirudh Pai: A budapesti tartózkodásunk sokkal jobb volt, mint azt előzetesen bármelyikünk is gondolta volna. Általában amikor egy új helyre látogatok, és megismerem, hogyan működik a kormányzat, milyen a helyi adópolitika, nem vagyok túlságosan lenyűgözve. Ez ebben az esetben más volt: úgy tűnt számomra, hogy
Eugene Marinelli: Egy teljes mértékben pozitív élmény volt. Sokat tanultam mind a helyi start-up világban, mind a kormányzatban dolgozóktól.
Mit visztek haza ezekből az élményekből?
A. P.: A legnagyobb tanulság számomra az volt, hogy számtalan lehetőség van nem csak Magyarországon, hanem egész Európában, ami csak arra vár, hogy valaki jöjjön, és lecsapjon rá. Ráadásul nem csak a technológia világában, hanem szinte minden területen találni kiaknázatlan lehetőségeket.
E. M.: Nekem az tűnt fel, hogy rengeteg tehetség van itt. Viszont úgy látom, mintha hiányozna a Szilícium-völgy hatása a térségből. Értem ezalatt például az olyan emberek tanácsait, akik már sikerre vittek ott egy-két céget. Ha ők útmutatást adnának a helyieknek, hogy mik lehetnek a jó irányok, az talán elegendő kezdőlökés lenne, hogy a helyiek találják meg az innovatív megoldásokat a helyi problémákra.
Anirudh, úgy veszem ki a szavaidból, hogy megfordult a fejedben egy európai befektetés gondolata. Te leszel ezek szerint az, aki lecsap az említett lehetőségekre?
A. P.: Őszintén szólva, én azt remélem, hogy inkább a helyiek közül veszi majd észre ezeket valaki. Persze lehet hogy végül én leszek ez, de az is lehet, hogy más. Szerintem
Akkor tehát a helyiek feladata, hogy felvirágoztassák az innovációt?
A. P.: Szeretném, ha így lenne. De soha nem lehet tudni. Csak hogy egy példát mondjak, a finn techcégeket szinte kivétel nélkül svédek alapították.
Hogyan lesz valakiből innovatív személyiség? Egészen a Szilícium-völgyig kell utazni ezért?
E. M.: Az innováció szabályai nincsenek kőbe vésve. Rengeteg olyan dolog van, amit az embernek magának kell megtanulnia a munka által. Amikor például néhány évet a Palentirnél dolgoztam, számos olyan ismeretet sajátíthattam el, amire egyébként más módon nem lett volna lehetőségem. Persze ma már sok minden fent van az interneten, de
A. P.: Az innováció egy sokrétű jelenség. Rengeteg oldala van ennek, még a Szilícium-völgyben is. Vannak olyanok, akik kizárólag a hardverhez értenek, és az egész életüket ennek szentelik. Az egyes területeken való sikerességhez lehet jó tanácsokat adni, de általában véve az innováció mint fogalom, túl tág ehhez.
Eugene, a személyes weboldaladon nemrég bejelentetted, hogy otthagytad a Szilícium-völgyet, és Texasba költöztél. Ez egy elég szokatlan döntés, mi vezerélt téged?
E. M.: Több mint tíz évig dolgoztam a Szilícium-völgyben, de rengeteg érv szólt amellett, hogy otthagyjam. Egyszerűen érezni lehetett Kaliforniában, s különösképpen San Franciscoban, hogy nem jól kormányoznak, nem az ott élőkkel foglalkoznak a helyi vezetők. Kirakatszerű volt: sokkal fontosabb volt az, hogy San Francisco egy progresszív város benyomását keltse, mint az, hogy egy működő város legyen. Ez az adók mértékében is visszaköszön: Texasban egyáltalán nincs jövedelemadó, amíg Kaliforniában komoly adóterhek sújtják a vállalkozókat. De általánosságban véve is szerintem
Van még egyáltalán hely új cégeknek a Szilícium-völgyben a techóriások mellett, vagy ki kéne már tenni a megtelt táblát?
A. P.: Bőven van még hely az újaknak, egyáltalán nem új jelenség az, amit manapság látunk. Európa reakciója ezekre a cégekre viszont meglehetősen szűk látókörű volt. Európában nem a versenyre helyezik a hangsúlyt, hanem szabályozással próbálják megoldani a felmerülő problémákat. Senki nem indítana például az EU-ban egy hirdetőcéget, mert az adatvédelmi szabályok olyan szerteágazóak és erősek, hogy soha nem lehetne ebből pénzt csinálni. Az ilyesfajta szabályok megölik az innováció nagy részét, ami Európában történhetne.
A túlszabályozottság volna az európai innovációs szféra legnagyobb problémája?
A. P.: Azt nem tudom, mi a legnagyobb probléma, hiszen azt mindig nagyon nehéz megmondani, hogy mi miatt nem működik valami. Lehet, hogy az Európai Központi Bank politikája nem a legmegfelelőbb, lehet, hogy a szabályozási környezetnek kellene lazábbnak lennie, de az is lehet, hogy a problémák a helyi kultúrában gyökereznek. Ezek mind szerepet játszhatnak, de nem lehet közülük csak egyre rámutatni. Az mindenesetre igaz – és az én tippem is ez volna –, hogy
Könnyűvé kell tenni az emberek számára, hogy kockázatot vállalhassanak, különben nem fogják megtenni.
Beszéltünk már Európáról, az Egyesült Államokról, de mi a helyzet Kínával? Nem lehet, hogy ma már inkább Ázsiában van az innováció jövője?
A. P.: Nem igazán: vannak, akik már arra figyelmeztetnek, hogy hamarosan eljön a kínai sikerszéria vége. Az elmúlt évtizedek felívelése nem volt meglepő. Kínában volt a világon a legtöbb huszonéves fiatal, akik ebben a korban költik el életük költéseinek egy jelentős részét: ekkor vesznek fel hiteleket, ekkor fogyasztják a legtöbbet, folyamatosan élik az életüket. Emiatt értelemszerűen gyakran kétszemjegyű növekedést mutatott a kínai GDP, ami sokakat aggodalommal töltött el. De ez ma már nem így van. Az egyke-politika miatt felborult a kínai társadalom korfája: egyre több az idős, és egyre kevesebb a fiatal. Emellett pedig a házasságkötések száma is bezuhant.
Persze még ma is rengeteg fejlesztés történik Kínában, és nagyon sokan nagyon keményen dolgoznak, de mégsem tekintenek bizakodva a jövőbe. Ahogy egyre idősödnek, úgy válnak a kínai emberek egyre cinikusabbá és kimerültebbé. Ha pedig valaki mégis sikerre viszi az életét Kínában, akkor elég nagy a valószínűsége, hogy kivégzik vagy bebörtönzik. Az okosabb kínaiak végül mindig nyugaton kötnek ki, mert tudják, mi történne velük otthon. Hiába jutnának fel a csúcsra, mert rá két hónapra valaki kopogtatna az ajtajukon, és valószínűleg börtönbe csuknák őket.
Jól értem, a nyugati országok elszívják a kínai agyakat?
A. P.: Igen. Az egyes gazdaságokat általában nagyon kevesen irányítják. Ezek az USA-ban például az Amazon és a hasonló óriások. Ez teljesen más Kínában. Ott van egy kis csoportnyi technokrata elit, akik nagyon mélyen értik a gazdaság működését. Ők általában még az előtt megkapják a saját részüket a cégektől, mielőtt az valaha is elérné az embereket. Aztán ez az elit dönti el, hogy merre menjen az ország. Ez a berendezkedés hosszútávon sosem működött, nem aggódok túlságosan emiatt. De ami még fontosabb, hogy
Mert ha nem tennék, akkor sejthető, mi történne velük: mindenki ismeri Jack Ma történetét, de a Tencent vagy a JD.com alapítóira is hasonló sors vár.
Visszetérve a Szilícium-völgyhöz: Eugene, említetted hogy a politika is szerepet játszott benne, hogy Texasba költöztél Kaliforniából. Mit gondoltok arról, amikor nem a politika szól bele az üzleti életbe, hanem fordítva: a techóriások befolyásolják a politikai véleményeket?
E. M.:
De olyan manipulációk is lehetnek, amiknek még a fejlesztők sincsenek tudatában, mert egy fekete dobozként működik az algoritmus, ami meghatározza, hogy mit látunk Facebookon vagy Twitteren. Én mindig próbálok figyelni arra, hogy minden adatom és kommunikációs csatornám titkosított legyen. Az a célom, hogy azok a dolgaim, amiket nem szeretnék, hogy publikusak legyenek, csak az én privát kulcsommal legyenek hozzáférhetők.
A start-upok esetében mi a jó megoldás? Apolitikusnak kell maradniuk, vagy bátran vállalják fel a véleményüket?
A. P.: Szerintem nem árt, ha nem verik nagy dobra, hogy milyen álláspontot képviselnek minden egyes kérdésben. Sokan csinálják ennek az ellenkezőjét manapság, de ezt én nem tartom jónak. Másfelől viszont mindenkinek kell, hogy legyen politikai véleménye. Mert ha nincs, akkor mások fogják megmondani a cégedben, hogy mit gondolj.
Ez azt jelenti, hogy szükség van olyan közös értékekekre, amikben a tagok szinte vallásosan hisznek. Ez a hit pedig nem tud nem politikai lenni: ha elég mélyre ásunk, minden kérdés politikaivá válik, legyen szó akár az espresso és a tejeskávé közti választásról, akár az EU megítéléséről.
Az elmúlt évtizedek legnagyobb hívószavai a digitalizáció és a diszruptív innováció voltak. Mik lesznek a következő tíz-húsz év legfontosabb fogalmai?
A. P.: A blokkláncokat és a kriptotechnológiát már régóta halljuk mindenhonnan. Valami hasonló zajlott le a 90-es években a böngészők megjelenésekor, vagy a gépi tanulás elterjedésekor. De hasonló hívószó lehet a géntechnológia: ma már mindenki a CRISPR-ben rejlő lehetőségekről beszél. Az ilyen hívószavak persze egyszerre tartalmaznak nagyon sok mindent, és mondanak nagyon keveset.
Persze, rengeteg lehetőség rejlik ezekben a technológiákban, de amikor valaki egy start-upba kezd, akkor ennél sokkal pontosabban körül kell határolnia, hogy mivel akar foglalkozni.
E. M.: Szerintem leginkább a kripto és a mesterséges intelligencia lesznek a nagy hívószavak. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy ezek – minden más technológiával egyetemben – csak eszközök a problémáink megoldására.
A hagyományos algoritmizálás például nagyon alulértékelt. Amikor a fiatalok kijönnek az egyetemről, nagyon lelkesek a mesterséges intelligencia vagy épp a gépi tanulás iránt. De amire igazából szükség volna, azok egyszerűen okos emberek, akik jól tudnak kódolni.
A. P.: Az emberek azt gondolják, hogy jó pontok járnak azért, ha innovatívak és kreatívak egy cégnél. De az igazság az, hogy amíg rendben van a végeredmény, senkit nem érdekel, hogy hogy jutottál el oda. A fogyasztók egyszerűen a legjobb terméket keresik, azzal pedig általában nem foglalkoznak, hogy milyen technológiát használtak az elkészítéséhez. Ha megnyitom a telefonomat, az egyszerűen működik, azzal pedig a fogyasztónak semmi dolga, hogy miért. És egyébként is, olyan kevés igazán tehetséges szoftverfejlesztő van, hogy nincs értelme a nagyon bonyolult dolgokra fókuszálni. Elég, ha a hagyományos technológiákban kiemelkedő az ember, azzal a többségnél már bőven jobb lesz.
Mi szerintetek a mostani innovációs környezet gyenge pontja? Ha csak egy dolgon változtathatnátok, mi lenne az?
A. P.: Mindig is azt gondoltam, hogy lesz majd a világnak egy következő innovációs központja. Nem egy új Szilícium-völgy, mert nyilván nem lehet két dolog egyforma. Azt gondoltam, hogy több olyan hely lesz, ahol az emberek bátran mernek kockázatot vállalni, de nem így lett. Ez ma már változóban van, de mégis még mindig más, ha olyanokkal van körülvéve az ember, akiknek mindig van kedve kockázatot vállalni. Elon Muskban is az a különleges, hogy ha szembetalálja magát egy kihívással, akkor rátesz még egy lapáttal. Ilyen nincs máshol a világon, csak a Szilícium-völgyben.
E. M.: Szerintem
Miután elérsz egy bizonyos alkalmazotti létszámot, nagyon sokan elkezdenek a saját politikai agendájukért dolgozni a vállalati misszió helyett. De nyomás érkezik a befektetőktől, a fogyasztóktól is. Ez lassítja az innovációt, és a legjobb embereket tántorítja el a nagy dolgok megvalósításától.
Zárásképpen, ha tanácsot kéne adnotok egy fiatal magyarországi vállalkozónak, mit javasolnátok?
A. P.: Általánosságban véve szerintem az a legfontosabb, hogy maguk találják ki a megoldásokat.
Az emberek imádnak tanácsot adni, mert attól fontosnak érezhetik magukat. A vállalkozás során előre kell nézni és a saját célodat megvalósítani, nem pedig sodródni az árral, és másokat másolni. Ha valaki minden nap megpróbál csak egy kicsivel jobb lenni, mint az előző nap, akkor nem lesz gond.
E. M.: Ami számomra jól működött, az az volt, hogy erős alapokat szereztem a szakterületemen. Egy start-upban jó szakmai alapokra és kiváló vezetésre van szükség. Ha ezek megvannak, és eléggé hiszel a projektedben, akkor valósítsd meg! Keress egy csoportot, aminek szüksége van valamire, és add meg nekik ezt!
Anirudh Pai az Egyesült Államokban nőtt fel, közgazdasági diplomáját viszont az angliai Warwicki Egyetemen szerezte. Jelenleg a San Francisco-i székhelyű On Deck startuppereknek és befektetőknek szakmai ösztöndíjakat nyújtó cég Growth programjának vezetője. Főként a csúcstechnológiával foglalkozó tehetségeket karolja fel a cég, közösséget formál, és segíti őket a karrierépítésben. Emellett befektető a Woolf, Showtime, Arctype, és a Branch nevű cégekben is.
Eugene Marinelli informatikai diplomáját a pittsburghi Carnegie Mellon Egyetemen szerezte. Gyakornok volt a Google-nél és az Apple-nél, majd a Palantir Technologiesnál dolgozott. Ő alapította és vezeti a sikeres Blend nevű, digitális hitelezéssel foglalkozó céget, melyet 285 pénzügyi intézmény használ. 2017-ben felkerült az amerikai Forbes 30 sikeres fiatal 30 alatt listájára. Jelenleg angyal befektető, többek közt a Compound, a HVMN, a Karat, a Macro, a Neo.tax, a Notable, a Quaestor, a Trustle és a Zaam nevű start-upokban van érdekeltsége.
A szerző a Mathias Corvinus Collegium hallgatója.
(Címlap: Gyurkovits Tamás/MCC)