Ideje az űripart kritikus infrastruktúraként kezelni

Műholdak nélkül nagyon más lenne az élet

A műholdak segítségével üzemelnek a globális helymeghatározó rendszerek, melyek létfontosságúak a fuvarozás és szállítmányozás területén. Szintén nélkülözhetetlenek a jelenleg épülő 5G hálózatok kommunikációs és információ feldolgozó rendszereihez. Az űrközpontú rendszerek, kiváltképp Amerikában, kritikus fontosságúak a nemzetbiztonsági küldetések szempontjából is, hiszen ezek segítségével védik az országot, és ezek teszik lehetővé a tengerentúli műveleteket. Régóta használnak műholdakat a fegyveres erők irányításához, koordinációjához, a rakétaműveletekhez, a felderítéshez és a hírszerzéshez is. 

Óriási a kockázat

Megfelelő biztonság nélkül a kibertámadások meghibásodást okozhatnak, hamis információkat közvetíthetnek, vagy adatok továbbítását akadályozhatják. De még az is előfordulhat, hogy kiberbűnözők akciója nemzetközi – akár nukleáris – háborút robbant ki, szimulált katonai támadások hatására. Ez a terület tehát kiemelten fontos, hogy bekerüljön a kritikus infrastruktúra kategóriájába, hiszen hatalmas veszélyforrás és különösen fontos a biztonsága. 

Emellett a megjelölés nagyobb hangsúlyt adna az űripar számára, így a döntéshozók és szakpolitikusok, valamint egyéb érdekelt felek figyelmét és erőforrásait is a szektor felé irányítaná. Bár a kommunikációs műholdak már védettek, mégis a kritikus infrastruktúra besorolás segítene megvédeni az azokat elindító és működtető rendszereket, valamint az egyéb űrjárműveket, azok alkatrészeit és az űreszközöket gyártó vállalatokat is.

Torlódás várható a világűrben

Sürgető a helyzet, hiszen rohamosan növekszik a forgalom a Föld körüli pályán. Alig két évtizeddel ezelőtt a Föld körül keringő műholdak még nagyok, drágák és rendkívül speciálisak voltak, és csak meghatározott hálózatokat használtak. Ma már több mint 4000 aktív műhold van, és ennél sokkal több várható a közeljövőben. A Bank of America szerint az űripar teljesítménye 2030-ra megháromszorozódhat, így elérheti az 1400 milliárd dollárt. Addigra a becslések szerint körülbelül 50 000 műhold állhat pályára, melyek közül sok csatlakozik majd a kommunikációs hálózatokhoz.

Földön és égen is fennáll a veszély

Bár a műholdak többsége szabványok szerinti súllyal, teljesítménnyel rendelkezik és az áruk is hasonló, az alapanyagaik és a gyártási technológiájuk jelentősen eltérhet egymástól. Ez azt is jelenti, hogy különböző mértékben képesek ellenállni az esetleges kibertámadásoknak. A műholdakhoz kapcsolódó földi rendszerek is hasonló veszélyeknek vannak kitéve, és általában ezek is kapcsolódnak a nyilvános informatikai infrastruktúrákkal. Szükség van tehát ezek kiberbiztonsági védelmére is. 

Szabályozás nélkül nagyobb a sebezhetőség

A kialakulóban lévő űrkörnyezet összetett, különösen az Egyesült Államok számára, ahol a kormányzati, kereskedelmi, valamint a külföldi tulajdonú rendszerek keverednek, a társadalom viszont egyre nagyobb mértékben függ ezektől. Annak ellenére, hogy nemzetbiztonsági érdek lenne ennek a területnek a védelme és szabályozása, jelenleg egyetlen központi kormányzati szerv sem koordinálja az űrinfrastruktúra támogatására vonatkozó politikát, stratégiákat, programokat vagy erőforrásokat. Egyelőre nincsenek semmiféle biztonsági előírások, sem az űrrendszerekre, sem az űrben végezhető tevékenységekre vonatkozóan.

Swallow és Visner elengedhetetlennek tartja:

• Egy vezetői csoport kinevezését a létfontosságú űrrendszerek biztonságának és rugalmasságának megerősítésére. Az is megoldás lehet, ha a Fehér Ház kinevez egy vezető ügynökséget, akár a Kereskedelmi Minisztériumot, és ezután megkezdődhet az erőforrások meghatározása.
• A kritikus infrastruktúra besorolást, a Fehér Ház vagy a Kongresszus által, mely erős üzenet lenne az ellenfelek számára. Ez kifejezné, hogy Amerika a nemzeti űrrendszerei biztonságát gazdasági és nemzetbiztonsági kérdésként kezeli, és ennek megfelelően kész megvédeni azokat és biztosítani a világűrhöz való hozzáférést. Ez a besorolás ugyancsak kényszerítő erő lenne a kormány számára, hogy szervezetten kezelje űrvédelmi intézkedéseit, és biztosítsa az átláthatóságot az ipar szereplői és a nemzetközi partnerek számára.
• Nemzeti közösségek létrehozását az érdekelt felek között az űrrendszerek biztonsága és rugalmassága érdekében, összhangban az állami és a magánszektor közös céljaival. Egy ilyen közösség segítheti a biztonsági követelmények kidolgozását is.
• Azonosítani és dokumentálni az űrrendszereket fenyegető veszélyeket, ezzel lehetővé téve az űrrendszerek tulajdonosai és üzemeltetői számára az alapszintű, fenyegetés- és kockázatalapú mérnöki és tervezési megközelítések alkalmazását. Ez testreszabott ellenőrzéseket és egyedi követelményeket eredményezhet az űrrendszerekkel szemben, miközben lehetővé teszi a hatékonyabb kiberbiztonsági védelem kidolgozását.
• Egy mélyreható védelmi kockázatkezelés elfogadását annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a védelmet az ellenséges támadások ellen. Szükség van arra, hogy az űrrendszerek észleljék a támadásokat, képesek legyenek távol tartani és elrettenteni a támadókat. Minden rendszernek kockázat-alapú kibervédelemmel kell rendelkeznie.
• Egy globális konszenzus kialakítását a gyártók, beszállítók, tulajdonosok és üzemeltetők közötti szorosabb együttműködés révén. A fenyegetésekkel, a biztonsági résekkel és korrekciós intézkedésekkel kapcsolatos információk megosztása a teljes űrszektor számára, különös tekintettel a Space Information Sharing and Analysis Központra, mely nemrég nyitotta meg a Threat Intelligence Watch Center-t. 

A függőség veszélyt is jelent

A nemzetek, különösen az USA függősége az űrrendszerektől továbbra is exponenciálisan fog növekedni. Elengedhetetlen jelezni Kínának, Oroszországnak, Észak-Koreának és más potenciális ellenfeleknek, hogy nem veszélyeztethetik ezeket a rendszerek. Amennyiben az űripar bekerül a kritikus infrastruktúrák közé, akkor erősebb pozícióból volna lehetőség az elengedhetetlen védelemre. 

A cikk szerzője Papp Helga.