A vállalat célkitűzése, hogy 2030-ra széndioxid-semlegessé váljanak, 2040-re pedig, hogy hulladék keletkezés nélküli szélturbinákat építsenek. Ennek elérése érdekében nagyobb hangsúlyt fektetnek az alkatrészek gyártására és a javíthatóságra.
Vestas önreflexiója
Alapvetően két nagy terület van az alkatrészek kínálatában, amelyek hozzájárulnak a szén-dioxid-kibocsátásunkhoz: az anyagok gyártása és a logisztika. Sokan úgy gondolják, hogy a működésük logisztikai oldalán rejlik a legnagyobb potenciál a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére. Nem kétséges, hogy ennek átgondolása is pozitív változásokat hozhat, melyet a Vestas szintén megtett. Ennek eredményeképpen fenntarthatósági partnerséget kötöttek szállítójukkal, a DSV Panalpinával, amely azon dolgozik, hogy csökkentse a közlekedésből származó kibocsátásokat. De, ami még ennél is nagyobb lehetőséget rejt magában a CO2 csökkentésére, azok az anyagok, melyekből az alkatrészek készülnek és a gyártási folyamatok optimalizálása. Különösen a nagyobb alkatrészek, például a sebességváltók és a generátorok esetében. A megvizsgált eredmények szerint a CO2-kibocsátás 83 százaléka anyaggyártásból, míg csupán 17 százaléka a közlekedésből származik.
A megoldás: felújítás
Ezzel az egyszerű megoldással az anyagok akár 70 százalékát is újra fel tudják használni. A felújított alkatrészek átlagosan a CO2-kibocsátás 45 százalékát takarítja meg. A javítás során az elromlott alkatrészt elszállítják a gyárba, megjavítják majd új garanciát adnak a felújított termékre, ezzel pedig nem csak fenntarthatóbb, de versenyképesebb megoldást kínálnak.
A javítások során is igyekeznek a legmodernebb szemlélettel kezelni az adott problémát és csak a szükséges technológiát használni. A nehéz, akár 30 tonna súlyú generátorok és sebességváltók kiszállítása egy toronyból drága és szénigényes művelet, amihez általában daru segítségére van szükség. Ennek kiküszöbölésére alkalmazzák a toronyjavítások technikáját, hogy minden olyan művelet, ami elvégezhető a toronyban az ott, helyben megtörténhessen. Így kiiktatva a darut és a szállítást a gyárba. Ennek gyakorlati megvalósításához megfelelő szaktudásra van szükség, amihez az kell, hogy az alkalmazott képes legyen megállapítani a probléma orvosolható-e a helyszínen.