Ha a globális felmelegedés, a Párizsi Egyezménynek megfelelően, 1,5 Celsius fok alatt marad, akkor a szimulációk azt mutatják, hogy a globális termőterület 85 százaléka optimálisan megművelhető a már rendelkezésre álló fajtákkal. Viszont minél erősebb a melegedés, annál több új fajtára lesz szükség, és annál nagyobb a veszélye annak, hogy nem állnak rendelkezésre olyan helyileg alkalmazott fajták, amelyek képesek eredményesen megbirkózni a megváltozott viszonyokkal.
Rossz esetben komoly nehézségekkel találhatjuk szemben magunkat
Legrosszabb esetben a globális termőterületek csaknem 40 százalékát új fajtákkal kell bevetni. Ezeknek néhány helyen olyan körülményeket is el kell tudni viselni, amit ma még egyetlen létező fajta sem képes. Ez a veszély olyan, globálisan fontos termelési régiókat is érint, mint például Észak-Amerika, mely a világ legfontosabb kukoricatermesztő térsége. Lesznek olyan területek is, ahol az új fajták alkalmazása egyszerűen nem lesz lehetséges, például a csapadékmennyiség változása miatt.