Az EU működésének változását vetíti előre az uniós fejlesztési források rendszerének átalakulása?

Május 13-án, alig két nappal a magyar helyreállítási és ellenállóképességi terv benyújtása után került sor az Európai Uniós Források 2021-2027 címmel megrendezett konferenciára. Az eseményt a Századvég Gazdaságkutató Intézet és a Mathias Corvinus Collegium szervezte. Az konferencia két kerekasztalt foglalt magában: míg a délelőtti beszélgetésen inkább a stratégiai célokról esett szó, addig a délutáni szekcióban sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a résztvevők a magyar tervek gyakorlati végrehajtásának kérdéseire. Az eseményre a Makronóm is meghívást kapott, az alábbiakban a délelőtti beszélgetésről készült exkluzív tudósításunkat olvashatják.

A délelőtti panel résztvevői között a magyar közigazgatás színe-java éppúgy képviseltette magát, mint a kutatói-szakértői szféra jeles szereplői. A Miniszterelnökséget Ágostházy Szabolcs európai uniós fejlesztésekért felelős államtitkár képviselte. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium részéről jelen volt Steiner Attila körforgásos gazdaság fejlesztéséért, energia- és klímapolitikáért felelős államtitkár, a Pénzügyminisztérium szempontjait pedig Adorján Richárd költségvetésért felelős helyettes államtitkár ismertette. Rajtuk kívül részt vett még Darvas Zsolt a brüsszeli Bruegel Intézet vezető kutatója, valamint Balás Gábor a Hétfa Kutatóintézet ügyvezetője. A beszélgetés moderátorai Kenyeres Kinga, a Századvég Gazdaságkutató Intézet vezérigazgató-helyettese és Szepesi Balázs, az MCC Közgazdasági Iskolájának vezetője voltak.

Szertefoszlott vagy épp most épül a föderális Európa utópiája?

A beszélgetés alaphangját Fűrész Gábor, a Századvég vezérigazgatója adta meg. A kutató úgy látja: Magyarország eddig nagyon sikeres, hatékony volt az uniós források felhasználásában. Ez pedig nagyban segítette az országot a fejlődési pályára való visszatérésben a pandémia előtti években. Aztán jött a járvány, ami teljesen új helyzetet teremtett, de Magyarország alapvetően kedvező helyzetből indult a válság elején.

Fűrész szerint bár számos vitás pont van az EU-t illetően a közbeszédben, de az uniós források szerepe talán a legkevésbé vitatott kérdések közé tartozik. Az ezek körül kialakult egyedüli politikai vita a jogállamisági feltételrendszer kapcsán volt. A kutató szerint az EU egy hosszú évtizeden van túl, ami a 2008-as válsággal kezdődött. Ezt aztán hosszú kilábalás követte, majd jött migrációs konfliktus, és a Brexit. Aztán néhány év prosperitásban telt, de már itt is volt a pandémia. Ezek miatt szerinte a fő változás az, hogy

Az erős nyitó gondolatok után Ágostházy Szabolcs ismertette előadásában a fontosabb szakmai szempontonkat. Szerinte az elmúlt egy év egy válsággal teli év volt mind gazdasági, egészségügyi és szociális értelemben. Az EU idei kihívásai ennek fényében kettősek voltak: egyfelől a megfelelő vakcinabeszerzés és elosztás problémáira kellett választ találni, másrészt gazdasági rendszerek helyreállítása és a versenyképesség visszaszerzése is kiemelt prioritást kapott. Az államtitkár úgy látja, Magyarország mindkét téren jobban áll, mint az Európai Unió.

A helyreállítási alap kapcsán kiemelte, hogy ez bár jelen tudásunk szerint egy egyszeri termék, ugyanakkor már lehet olyan hangokat hallani, akik szeretnének ebből rendszert csinálni. Az alap hitellábával kapcsolatban (melyet Magyarország egyelőre nem kíván igénybe venni) úgy fogalmazott:

Így pedig „a teljes uniós tagállami kör hosszútávú egymásra utaltságát, közös gazdasági és társadalmi fejlesztési irányait meghatározó mechanizmus felé fordulhat el.”

Ágostházy szerint az eddigi uniós kohéziós politika az EU kevésbé fejlett tagállamait privilegizálta. Ez azonban nem jótékonysági, hanem biznisz alapon történt. Az volt a mögöttes logika, hogy mi megnyitjuk a piacainkat, munkaerőt biztosítunk a közösség számára, s ezáltal az ebből eredő szükségleteink megtámogatására kohéziós pénzeket kapunk. Ezzel szemben szerinte az új helyreállítási alap már inkább valamennyi tagállam érdekében tartalmaz olyan intézkedéseket, amik függetlenek a gazdasági, társadalmi fejlettség szintjétől. Ez pedig egy egyértelmű elmozdulás a hagyományos kohéziós politikától.

Az államtitkár kitért a világszintű összehasonlításokra is a válságkezelés terén. Az adatok alapján az EU gazdasági visszaesése erősebb, mint az USA-é. Ennek ellenére az USA gazdasági mentőcsomagja több, mint a duplája az EU-s mentőcsomagnak. Sőt, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a tagállamok jelentős többsége nem tervez élni az uniós hitelfelvétel lehetőségével, akkor – bár egyelőre csak becsülni lehet – akár a negyede/harmada is lehet az USA-énak az európai mentőcsomag. Ez a nagyságrendbeli különbség pedig az államtitkár szerint felveti a kérdést, hogy lehet, hogy nem kellően hatékony az EU, nem szolgálja eléggé a tagállami érdekeket.

A nyitóelőadás zárásaként Ágostházy néhány fontosabb adatot is ismertetett. Elmondta, hogy a fő cél az, hogy 2030-ra az EU öt legélhetőbb tagállama közé tartozzunk. A magyar RRF-terv kapcsán kiemelte, hogy annak több mint harmada egészségügyi fejlesztésekre fog elmenni, zöld fejlesztésre 42 százalék jut, 24 százalékot pedig oktatás, képességfejlesztés, felzárkóztatás terén megvalósuló projektek tesznek majd ki. Emellett ismertette, hogy

Továbbá ismertette, hogy a számításaik alapján hosszútávúak lesznek a helyreállítási terv hatásai, mivel 2026 után is 1,3 százalékkal több lehet a magyar GDP, mint az a helyreállítási terv nélkül lenne.

Helyreállítási alap: amit tudni érdemes

Darvas Zsolt hozzászólásában azt boncolgatta, hogy

A források háromnegyede ugyanis csak 2023 után érkezik majd. Ekkorra pedig az előrejelzések szerint már minden tagállam kint lesz a válságból. Így szerinte ez sokkal inkább a hagyományos hosszútávú stratégiai célokra szánt források kibővítése. A helyreállítási alap forrásainak elosztásáról megemlítette a Bruegel kutatója, hogy a források többsége azokat a tagállamokat segíti majd, ahol az egy főre jutó jövedelem viszonylag alacsony.

Az általános tudnivalók megvitatása után a források felhasználási irányai kerültek terítékre. Az uniós szabályok szerint a helyreállítási alap forrásainak 37 százalékát klímavédelemre, 20 százalékát pedig digitalizációs célokra kell költenie a tagállamoknak. Ezzel kapcsolatban Ágostházy érdekes meglátásokat tett. Elmondása szerint

Azonban ahogy haladtak a tárgyalások, a részletes módszertan megismerése után kiderült, hogy a mutatók elérhetőek, valójában egybeesnek a magyar célokkal és tervekkel. A legérdekesebb vitás pont az EB-vel a Reskill & Upskill pillér körül alakult ki. Nem volt ugyanis egyetértés, hogy a tervezett magyar egyetemi fejlesztések jól illeszkednek-e az EB elvárásaihoz és politikai viták szűrődtek be a tárgyalásokba. Így pedig az erre szánt források struktúráját módosítani kellett, a fejlesztésekben jóval nagyobb rész hárul majd a nemzeti költségvetésre.

Steiner Attila a zöld átállás kérdéseiről beszélt részletesebben. Szerinte fontos mérföldkő a 2050-es klímaelköteleződés EU-s szempontból. Ugyanakkor kiemelte, hogy most járunk a cél elérésének a félidejében, s jelenleg még csak 20 százalékos a csökkenés az 1990-es bázisévhez képest. Ahhoz, hogy valóban teljesítse az EU a 2050-es vállalását, hatalmas léptékű átalakításra lesz szükség.

Magyarország egyébként eddig jobban halad az EU egészénél: nálunk már 32 százalékos CO2 csökkenés a bázisévhez viszonyítva. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy holisztikus, átfogó megközelítés kell a zöld témák kapcsán is, különben az európai ipar és a lakosság nem fogja támogatni az átállást.

Ehhez később még hozzátette, hogy Magyarország szempontjából a zöld átállásnál is az lesz a fontos, hogy hogyan tudunk olyan szegmensekben jó pozíciókat elfoglalni, ahol eddig még nem voltunk igazán helyzetben. Az államtitkár szerint a klímasemlegességi cél eléréséhez rengeteg olyan technológiára lesz szükség, amiket ma még nem is ismerünk, vagy még nem kiforrottak. Erre példaként hozta fel a hidrogén szerepét, mely 2050-re jelentősen megnőhet, ebből pedig szerinte még Magyarország is profitálhat.

Két lépés előre, de mi ennek az ára?

Balás Gábor arra hívta fel a résztvevők figyelmét, hogy az eddigi uniós stratégiai célokhoz viszonyítva meglehetősen tágak a mostani felhasználási keretek. A kutató szerint két Rubicont is átléptek a tagállamok a mostani források kapcsán. Egyrészt elfogadták, hogy az EB az országspecifikus ajánlások alapján tárgyalhat az országokkal a fejlesztési forrásokról, másrészt pedig közös hitelt is felveszünk. Ezért cserébe pedig kicsivel több forrást kapunk, és elfogadjuk, hogy megfelelően kell felcímkézni a céljainkat, hogy azt az EU elfogadja. Azaz Balás szerint végül is

Az uniós struktúrában mindig a status quo-ból való elmozdulás a legnehezebb, és most az RRF miatt bekerült a közös hitel a status quo-ba. Ez pedig felveti a kérdést, hogy ez akkor hosszabb távon is velünk maradhat-e vajon.

Annak kérdéséhez, hogy akkor most a szuverenisták vagy a föderalisták állnak nyerésre az EU-ban, Ágostházy is hozzászólt. A Balás által felhozott országspecifikus ajánlások témájához szerinte hozzátartozik az is, hogy ezek jelentős részét Magyarország nem is támogatta. Ennek ellenére kapja meg a tagállam, mint teljesítendő minimumkövetelményt. Ennek illusztrálására egy példát is felhozott. Elmondása szerint a tárgyalások során 

Könnyű pénz a magyar, nehéz pénz az uniós

Adorján Richárd a Pénzügyminisztérium szempontrendszerét igyekezett behozni a beszélgetésbe. Elmondta, hogy az országnak egy darab költségvetése van a gazdaság- és társadalompolitikai célok teljesítéséhez, ilyen értelemben a hazai és uniós költségvetés különválasztása mesterséges. Azt kell minden esetben szem előtt tartani, hogy mire akarunk költeni, s az ettől majdhogynem független kérdés, hogy ehhez honnan vannak bevételeink. Egy ilyen fontos bevétel, hogy az Uniótól egy jelentős hányadát megkapjuk annak a költésnek, amit a közösen elfogadott szabályrendszer alapján költöttünk. Tehát nem szabad külön kezelni a nemzeti és az uniós kiadásokat, hanem ezekre együtt, egységként kell tekinteni, és együtt kell úgy elkölteni, hogy azok összességében szolgálják a közpolitikai célokat.

Adorján gondolataihoz kapcsolódva Balás is kiemelte, hogy a tervezéskor az uniós és nemzeti források egy kalap alatt vannak, de azért a végrehajtás során kijönnek majd a különbözőségek. Azt is hozzátette, hogy szerinte

mert az utóbbit többen felügyelik, többfelé kell bizonyítani, hogy azt jól költik el, így pedig több adminisztrációs költsége van. Emellett fontos szempont, hogy mire a végrehajtásra kerül sor, sok esetben változik a projektek forrásigénye, s adott esetben jelentősen több hazai forrást kell belerakni. Továbbá az uniós forrásból finanszírozott projektek drágábbak is lehetnek azáltal, hogy sok esetben a támogatást igénylők csak azért, hogy megfeleljenek a kiírás feltételeinek, ráraknak a projektre mindenféle karácsonyfadíszeket, amik nélkül ugyanolyan jó lenne a projekt, de olcsóbb.

Ágostházy is egyetértett azzal, hogy az uniós pénzek valóban nehezebbek, több adminisztrációs költséggel járnak, mint a pénzügyminisztériumi források. Ugyanakkor hozzátette, hogy az adminisztrációs téren jelentős könnyítések várhatók, de elismerte, hogy a pályázati feltételek egyszerűsítésében még nagyon sok mindent kell tenni. Kihívásként említette, hogy jelenleg ahhoz, hogy biztosan ne kövessünk el szabálytalanságot, agyon terheli a közigazgatás önmagát és a kedvezményezetteket is. Az viszont egy nagyon vékony jég szerinte, hogy mennyire lehet egyszerűsíteni úgy, hogy ebből ne legyen a kedvezményezetteknek az audit során probléma.

A konferencia délutáni eseményeiről tudósításunkat a jövő hét folyamán olvashatják.

(A szerző a Mathias Corvinus Collegium hallgatója.)