Az emberi jogi szankciókon bukhat el az átfogó EU-Kína befektetési megállapodás?

2020. december 30-án lényegében nyilvános előzmények nélkül jelentette be Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az Európai Unió és Kína között kötendő úgynevezett átfogó befektetési megállapodásról (CAI) való megegyezést Hszi Csin-ping kínai elnökkel. A bejelentésen részt vett még Charles Michel, a tagállami állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács elnöke, valamint Emmanuel Macron francia államfő és Angela Merkel német kancellár is. Azt fontos ugyanakkor leszögezni, hogy az uniós döntéshozatali rendszer sajátosságaiból fakadóan ez a bejelentés voltaképp csak egy szándéknyilatkozattal ért fel. Ahhoz ugyanis, hogy a megállapodás életbe lépjen, azt még számos uniós intézménynek (köztük az Európai Parlamentnek is) el kell fogadnia.

Kína ugyanis még soha nem kötött ennyire ambiciózus megállapodást egyetlen harmadik országgal sem.

Arról akkoriban számos spekuláció született, hogy miért is volt ennyire sürgős a legmagasabb szinten megerősíteni az együttműködési szándékot. Egyes értelmezések szerint a Trump elnökség lezárultával bizonytalanná vált, hogy milyen Kína-politikát folytat majd az akkor még nem beiktatott Biden-adminisztráció. Ennek okán pedig uniós szempontból fontos lehetett, hogy ott legyen az asztalon egy ilyesféle megállapodás arra az esetre, ha esetleg nem lenne meg az összhang az uniós vezetés és a leendő Biden-kormány között a Kínát illető kérdésekben.

Ezen okfejtés kapcsán Salát Gergely Kína-kutató ugyanakkor óvatosságra intett. A sinológus professzor egy interjúban azt emelte ki, hogy a CAI megszületése egy több mint hétéves tárgyalássorozat eredménye, tehát közel sem volt ez olyan váratlan, mint azt a közvélemény gondolja. Az ő álláspontja szerint

és még a német soros elnökség lezárulta előtt meg akarták ezt lépni. Emellett a december végi időpont Kínának is kapóra jöhetett. Az ázsiai óriás érzékelhette, hogy érdemes bizonyos engedményekkel elősegítenie a megállapodás gyors megszületését az amerikai elnökválasztás időszakában (amikor ugyebár az USA nemzetközi érdekérvényesítő képessége jelentősen lecsökken), ezzel elejét véve annak, hogy esetleg az USA nyomást gyakorljon az EU-ra a befektetési megállapodás kapcsán.

Minden szépen haladt, aztán jöttek a szankciók

A befektetési megállapodás mögött lényegében egyhangúan álltak ki az uniós tagállamok. Egyes szakértői körökből ugyanakkor érkeztek bőven kritikák ezzel kapcsolatban, melyek két nagy csoportra bonthatók. Egyrészt többen kifogásolták, hogy az EU egy diktatórikus, nem épp az emberi jogok tiszteletben tartásáról elhíresült országgal akar üzletelni. Másrészt gazdasági oldalról azt vetették fel, hogy a megállapodás lényegében kizárólag a német-francia tandem érdekeit szolgálja, hiszen voltaképp csak nekik vannak elég jelentős vállalataik, akik képesek lennének élni a CAI adta kínai befektetési lehetőségekkel. Ez utóbbi kritika élét azonban elveszi, hogy a német-francia gazdaság az EU szinte minden államában rendelkezik befektetésekkel, így ha német-francia cégek befektetnek Kínában, abból áttételesen az egész EU profitálhat. Az emberi jogok sérelmét felemlegető kritika ugyanakkor az elmúlt 3-4 hónapban komoly aktualitást kapott, s

Három héttel a megállapodás megkötése után nem várt fejlemény következett be az euroatlanti világ és Kína kapcsolatrendszerében. Mike Pompeo, az USA akkori külügyminisztere a Trump-éra utolsó napján egy közleményt adott ki a hszincsiangi ujgur kisebbséggel kapcsolatos amerikai álláspontról. Bár az Egyesült Államok már korábban is sokat kritizálta Kínát a muszlim kisebbség elnyomása miatt, Pompeo megfogalmazása sokkal durvább volt a korábbiaknál. A külügyminiszter állítása szerint ugyanis Kína népirtást hajt végre az ujgur kisebbséggel szemben. Az ENSZ Genocídium Egyezménye szerint egy etnikai csoport szervezett születésszabályozása kimeríti a népirtás fogalmát – s Kínát többen is pont azzal vádolják, hogy tömegesen teszi meddővé az ujgur nőket. Erre az ujgur emigránsok beszámolói mellett a népcsoport reprodukciós rátájának külső okokkal nem magyarázható bezuhanása is bizonyítékul szolgál.

Az Egyesült Államok megnyilvánulása leginkább kommunikációs szinten értelmezhető, hiszen népirtás ügyében az ENSZ Biztonsági Tanácsa tudna csak vizsgálatot kezdeményezni, melynek történetesen Kína állandó tagja, s így ott vétójoggal rendelkezik. Azonban az minden bizonnyal igaz, hogy kommunikációs szempontból komoly hatást váltott ki a szóban forgó Pompeo-nyilatkozat. Miután az USA szövetségesei számára is kiderült, hogy a Biden-kormányzat is Trumpéhoz nagyban hasonló Kína-politikát folytat majd, sorra jöttek ki a különböző állásfoglalások arról, hogy például Kanada vagy épp Hollandia is népirtásnak tartja a hszincsiangi történéseket. Innentől kezdve pedig

Az összeurópai állásfoglalásra végül március 22-ig kellett várni. Ekkor az EU négy kínai tisztviselőt tiltott ki területéről az emberi jogok megsértése miatt. Emellett az EU-s szankció szintén kitiltotta a feltételezhetően a hszincsiangi internálótáborok üzemeltetéséért felelős XPCC PBS szervezetet is. A válaszra sem kellett sokáig várni: a kínai külügyminisztérium még aznap bejelentette, hogy kitilt Kínából tíz európai politikust és kutatót (közülük 5 EP-képviselőt), valamintaz EP teljes Emberi Jogi Albizottságát és az Európai Unió Tanácsának Politikai és Biztonsági Bizottságát. Előbbi uniós intézménynek magyar vonatkozása is van, ugyanis az Emberi Jogi Albizottságnak Cseh Katalin, a Momentum EP-képviselője is tagja.

Elmérgesedtek a kapcsolatok, így pedig nehéz lesz üzletelni

A Politico tudósítása szerint a kínai szankciók komoly hullámokat vertek az Európai Parlamentben is. Az S&D frakció állásfoglalásában azt közölte, hogy csakis az EP-képviselőket érintő szankciók feloldása után hajlandók bármilyen tárgyalásokba kezdeni az EU-Kína befektetési megállapodásról. Emellett például Bernard Lange, az EP kereskedelmi bizottságának szocialista elnöke is úgy nyilatkozott, hogy

A kínai szankciókat Iuliu Winkler néppárti képviselő is keményen bírálta.

Mindezen reakciók jól előrevetítették, hogy a következő hónapokban erősen megváltozhat majd a brüsszeli álláspont az EU-Kína befektetési megállapodás kapcsán. Ez pedig így is lett. Valdis Dombrovskis az Európai Bizottság alelnöke május elejn már úgy nyilatkozott a témában az AFP-nek, hogy „a jelenlegi helyzetben az EU Kínával szembeni szankció és Kína EU-val szembeni ellenszankciói (..) mellett világos, hogy a mostani környezet nem segíti elő a megállapodás ratifikációját”.

A Bizottság szóvivője emellett azt is elmondta, hogy a ratifikációs procedúra gyakorlatilag leállításra került, s ez „nem választható el a szélesebb EU-Kína kapcsolatok dinamikájának alakulásától”. Azaz, hiába tűnhetett úgy még decemberben, hogy a hétévnyi folyamatos tárgyalást követően végre sínra került a befektetési megállapodás, most újabb akadály gördült elé.

A német ipar szomorkodhat, ami a magyaroknak sem lesz jó

Ahogy már bevezetőnkben is említettük, valószínűsíthetően az EU-n belül leginkább Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia államfő lehettek a megállapodás mielőbbi tető alá hozásának legfőbb szorgalmazói. Ez érthető, hiszen a német és francia cégek lennének leginkább azok, melyek profitálhatnak a kínai befektetési lehetőségekből. Azonban mindezek közül is kiemelkedik az autóipar. Az uniós statisztikák szerint jelenleg

mely így a legnagyobb befektetési szektor az EU-Kína viszonylatban.

Ha a megállapodás egyszer megköttetne, az többek közt ebben a szektorban is komoly változásokat hozna és új lehetőségeket nyitna meg. Kína ugyanis beleegyezett, hogy az autóipari cégek esetében megszüntesse a közös vállalatok (joint ventures) létrehozására vonatkozó feltételeket. Emellett pedig a CAI a kényszerített technológiatranszfert is felszámolná, mely szintén leginkább a fejlett technológiákat alkalmazó európai befektetők érdeke lenne.

Az pedig, ha ezen kedvező feltételek kihasználására méginkább meglódulnak a Kínában való befektetések, nem csak azoknak az országoknak lehet jó, ahol ezek a befektető cégek eredetileg tevékenykednek. A korábban már idézett Salát Gergely szerint

„mert gazdaságunk nagyban kötődik a német gazdasághoz és ez az egyezmény a német cégeknek kifejezetten előnyös. Ebből tehát a Magyarországon tevékenykedő német cégek is profitálni fognak.” A tárgyalások zsákutcába futása miatt viszont egyelőre úgy néz ki, mindezen kedvező feltételekre még sokat kell várnia a Kínában befektetni vágyó cégeknek.

Fotó: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke egy brüsszeli sajtóértekezleten, miután ő és Charles Michel, az Európai Tanács elnöke videomegbeszélést folytatott Hszi Csin-ping kínai elnökkel 2020. június 22-én. MTI/EPA/Reuters pool/Yves Herman