A világjárvány Kína előrehaladásának és az Egyesült Államok lemaradásának tendenciáját csak még jobban megerősítette. A Külkapcsolatokért felelős Tanács (Council on Foreign Relations) szerint a tajvani terület puskaporos hordóvá válhat egy esetleges Kína és Egyesült Államok közötti háborúban.
A Biden-kormány egy új, Pentagon munkacsoport létrejöttét jelentette be, Lloyd Austin védelmi miniszter vezetésével, hogy felülvizsgálják védelmi politikájukat Kínával szemben. Ez azért is fontos, mert S. Clinton Hinote altábornagy elmondása szerint Kína jelenlegi három háborús tervéből kettő a tajvani forgatókönyv köré épül.
„Az évek során valahányszor a tajvani forgatókönyvet szimuláltuk, csapatunk elsöprő vereséget szenvedett, hiszen egy ilyen szcenárióban az idő a legfontosabb fegyverünk, képességei miatt pedig Kínának több van belőle”
– mondta David Ochmanek, a RAND Corporation vezető elemzője és a haderő fejlesztésének korábbi titkárhelyettese.
Azt is elmondta, hogy az ilyen vereségek bár jó tudásnövelő eszköznek bizonyulnak, jelenleg az amerikai hadsereg nem tud lépést tartani Kína fejlődésével.A helyzetet az is megnehezíti, hogy míg a Pentagon figyelme az elmúlt két évtizedben az Afganisztán és Irak területén zajló konfliktusokra szegeződött Kína fejleszteni tudta stratégiáját, kizárólag a tajvani hegemóniára koncentrálva.
Ochmanek szerint, Kína egyre harciasabb viselkedésében nyilvánul meg, például a tajvani légtér egyre gyakoribb megsértése vagy a dél-kínához közeli szomszédos országok megfélemlítése. Hszi Csin-ping megjelenése óta drasztikusan megnőttek az ilyen típusú provokációk is az elmúlt évtizedhez képest.
A legutóbbi szimulációban a Pentagon Kék csapata olyan katonai koncepciók tesztelését hajtotta végre, melyben a csapat védekező magatartást és szétszórtabb elhelyezkedést alkalmazott. Kiemelt figyelmet fordítottak a felderítési és megfigyelési rendszerre a döntéshozók segítésében, valamint egy hatékonyabb ellenőrzési rendszerre, mely összehangolja a szétszórtan elhelyezkedett csapatokat.
A szimuláció arra is rámutatott, hogy bár elkezdték megérteni, hogy mekkora katonai erő szükséges a nemzetvédelmi stratégia megvalósításához, az az erő nem az, amit jelenleg építenek.
A cikk szerzője Pál Fanni