Ebben a történetben a mi munkánk szempontjából azt kell kiemelni, hogy a játékosmegfigyelők csak információkat szolgáltatnak, de a döntéseket nem mi, hanem a sportigazgató, a general manager hozza. Ő fogja majd a mi információink áttanulmányozása után eldönteni, hogy a klubnak mennyit ér az adott játékos, vagy kit akar kiválasztani. Nekem az a feladatom, hogy a rizikófaktort csökkentsem, mert lássuk be, egy játékos ledraftolása, szerződtetése komoly kockázat. Ha egy kosárlabdázót kiválaszt egy csapat, főleg, ha a drafton ezt minél előbb teszi meg, onnantól kezdve a történet dollármilliókról szól.
Nagyon mellé is lehet nyúlni, de ha valaki beletrafál, akkor nagyot fog kaszálni,
mint tette azt a Bucks, amikor 15. csapatként választva egy görög fiatalember mellett tette le a voksát, aki ma az egyik legismertebb kosaras.
A feladatod tehát, hogy a sportigazgatók számára információkat adj a potenciális játékosokról. Milyen információkra kell itt gondolni, mit figyelsz a játékosoknál?
Amikor ránéz valaki egy játékosra, rögtön látja, hogy milyen Isten adta adottságai vannak,
hol tart a korához és az adott korosztályához képest, milyen játéktudással rendelkezik. Ezek azok, amiket mindenki tud. Innentől kell kicsit mélyebbre ásni, és olyanokat is megtudni, hogy az a játékos milyen személyiségű, honnan jött, milyen családból származik, és így tovább. Fontos aspektus, hogy ehhez meg kell lennie azon kapcsolatoknak, melyek kiváló forrásai lehetnek ezeknek az információknak. Ha megnézem a meccsiet a figyelt játékosoknak, akkor próbálom leszűrni, hogy mik az erősségei, gyengeségei, az évek során hogyan fejlődik, miben tud előrelépni, és miben nem tud fejlődni.
Azt is vizionálnom kell, hogy ha őt kiragadjuk a saját környezetéből, akkor az USA-ban képes lesz-e arra a teljesítményre, ami miatt őt választottuk.

Beszéljünk arról a fejlődéstörténetről, amit ez a szakma megélt az elmúlt időszakban. Anno téged is bizonyára figyeltek, megkerestek és végül első magyarként leigazoltak az NBA-be. Azokhoz az időkhöz képest a játékosmegfigyelés miben változott, mennyit fejlődött ennek a rendszere?
Rengeteg fejlődésen ment keresztül ez a szakma. A kosárlabda analitikája most már elképesztő mélységekig megy. Egy játékos kapcsán már olyan számokat lehet mérni, amit régebben el sem lehetett képzelni. Olyan emberek, mondjuk a csapattulajdonosok, akik a kosárlabdát semmilyen szinten nem játszották, azonban szeretnének információkat megtudni a játékosokról, ők számok alapján el tudják dönteni, hogy mit gondoljanak az adott kosarasról. Az NBA-ben hatalmas teret nyert az analitika, ma már szinte számok alapján raknak össze csapatokat, játékoskereteket. A számok alapján rövid- és hosszútávú előrejelzések is születnek, valamint nagyon fontos, hogy már összehasonlítási alapjuk is van, hiszen az elmúlt több mint tíz év adatival össze lehet vetni a mai számokat. Ugyanakkor önmagában a számok nem biztos, hogy teljesen mérvadók, például
egy spanyol bajnokságban szereplő játékost nem lehet pontosan összehasonlítani mondjuk egy orosz ligás kosárlabdázóval, mert nem ugyanolyan erősségű bajnokságokról van szó.
Mik a legfontosabb számok?
Sok alapszám van, amit mindenki tud, mindenki lát, ezek a pontok, lepattanók, stb. Ezek mellett azért vannak olyan adatok is, amik azt mutatják meg, hogy az adott játékos milyen hatással van csapatának teljesítményére. Amikor a játékos pályán van, akkor az az ötös jól működik-e, vagy sem.
Számok megmutatják például, hogy négy másodpercen belül a játékos milyen döntést hoz labdával,
vagy anélkül a pályán, vagy egyáltalán hoz-e döntést. Jó példa még, ha időkérés után folytatódik a meccs, akkor a játékos milyen hatékonysággal hajtja végre az edzői utasításokat. Nem csak a pontszerzést kell figyelni, hanem azt is lehet, hogy ki mennyi helyzetet tud kreálni a csapattársaknak. Rengeteg ilyen szám van és nehéz egyet kiemelni, mert valahol mindegyik befolyásolja a játékos és csapata teljesítményét. De az alapokhoz visszatérve, természetesen rendkívül mérvadó, hogy az adott kosárlabdázó, amikor a pályán van, akkor csapata nyeri-e azt a periódust, vagy sem. A számok az eye tesztet, azaz a látottakat is segíthetik.
Végignéztem egy mérkőzést, keletkezik bennem egy benyomás a figyelt játékosról, és a statisztika alapján megtudhatom, hogy a számok alátámasztják-e a kialakult gondolataimat, vagy sem.
Ebben a történetben az a fontos, hogy a játékosmegfigyelő a kettőt megfelelő egyensúlyba hozza, nem szabad csak a szemnek, és nem szabad csak a számoknak hinni, a kettő vegyítése adatja meg a végső döntéshez kellő helyes információkat.
Ezt az egész rendszert fenntartani nyilván sok anyagi forrással jár. Kihatással van-e a koronavírus-járvánnyal járó gazdasági helyzet az európai játékosmegfigyelésre? A klubok most kevesebbet, ugyanannyit, vagy többet költenek arra, hogy más országok játékosait figyeljék?
Ez csapatonként változó. A sportigazgatóktól is függ, ugyanis vannak olyan klubok, melyek tradicionálisan kevesebb európai játékost szerződtetnek, míg vannak csapatok, ahol több külföldi játékos is szerepel. Általánosságban azt mondhatom, hogy
sok esetben a Covid-helyzet csökkentette a kosárlabdában dolgozók számát.
Nálunk, a Milwaukee Bucks-nál is előfordult, hogy egy időre felfüggesztettek dolgozókat, játékosmegfigyelőket. A fizetéscsökkentés is több helyen megoldás volt ebben a szituációban, és arra is van példa, hogy kezdenek visszaállni mind emberlétszámban, mind a fizetések mennyiségében a koronavírus előtti helyzethez a csapatok. Azt azért rögtön hozzá kell tenni, hogy
az NBA-ben a külföldi játékosok sikere az elmúlt években elképesztő mértékeket öltött.
Emiatt egyszerűen nem lehet visszavenni a nemzetközi játékosmegfigyelést, és ezt a csapatok is tudják, ha néhol csak csökkentett módban is, de mindenhol nagy figyelmet fordítanak erre.
Mint mondtad, az európai játékosok egyre nagyobb teret hódítanak az NBA-ben. Az All Star Gálán, a legjobbak között is szerepelt szerb, szlovén, görög. Ez – azontúl, hogy nyilván a sportolók érdeme is – az európai játékosmegfigyelőknek is köszönhető.
Azt gondolom, a kosárlabda rengeteget változott az elmúlt 15 évben, és folyamatosan változik. 1992-ben történt meg először a barcelonai olimpián, amikor az USA felvonultatta az NBA-ben szereplő játékosait a válogatottban. Akkor a világ tátott szájjal nézte a „Dream Team-et”. Akkor kezdődött el az a folyamat, hogy az amerikai kosárlabdázás egyre nagyobb hatással kezdett lenni a többi ország kosárlabdázására.
Egyre több európai szakember megy ki az USA-ba tanulni,
elég csak a Toronto Raptors-nál dolgozó spanyol válogatott vezetőedzőre, Sergio Scariolora gondolni. Sokat tanult az európai kosárlabda az amerikaitól, de ez fordítva is igaz. A ’92-es olimpia előtti elszigetelődés teljesen eltűnt, az amerikai és a többi ország kosárlabdázása kezd hasonulni. Ennek köszönhető, hogy ilyen jó az NBA, és ezért ilyen jó az európai kosárlabda is. A tudás keveredik, a pozitív dolgok lökik előre a sportág szekerét.
Említetted, hogy vannak klubok, melyek most a gazdasági helyzet miatt kevesebb figyelmet fordítanak az európai játékosmegfigyelésre. Profitálhatnak ebből azok a klubok, melyek nem így tesznek, és továbbra is teljes erőbedobással figyelik a játékosokat?
A draft szempontjából kevésbé, mert a játékosbörze elég szigorú szabályok szerint működik. Én hiába szeretném, ha egy jó európai játékos odakerülne a Bucks-hoz, ha előttem elviszi másik csapat, amelyik előbb választhat. Vad példa, de szerettem volna, ha Luka Doncic hozzánk kerül, de erre esély sem volt, mert amíg a szlovén sztárt kiválasztották a harmadik helyen, addig a Milwaukee sokkal később választhatott először abban a körben. Abból azonban lehet profitálni, hogy rengeteg olyan játékos játszik Európában, aki nem került be az NBA-be, vagy bekerült és már nem ott játszik. Onnan lehet mazsolázni, mert aki a nemzetközi piacot jól figyeli, az tudja, hogy mely játékosok fejlődtek hatalmasat azután, hogy nem keltek el a drafton.
A játékospiacra milyen hatással volt a jelenlegi gazdasági instabilitás?
Nehéz megmondani, mert a menedzserek jól tudják, hogy a játékosaik milyen értéket képviselnek, a szerződésekbe szépen bele vannak építve a különböző kritériumok, így a kivásárlási ár is. Az NBA-ben is ki van adva, hogy mennyit lehet fizetni egy játékosért, milyen körülmények között lehet élő szerződésből kivásárolni sportolókat. Szezon közben nagyon nehéz játékost elvinni, így a játékospiaci mozgásokat is nehéz most megítélni.
Az előző bajnoki évadot buborékban fejezték be a csapatok, amire az NBA-nek rengeteget kellett áldoznia. Idén több városban zárt kapusak még a mérkőzések, de például az All Star Gálát megtartották valószínűleg a plusz bevételek, tévés jogdíjak miatt. Az NBA gazdaságilag milyen helyzetben van?
A jó dolog az, hogy mérkőzések vannak, a bajnokság nem áll, hanem folyamatosan zajlik.
Gazdasági szempontból az egyik legfontosabb lábat a tévéközvetítési jogdíjak teszik ki.
A másik nagy bevételi forrás azonban szinte teljesen kiesett, hiszen most nincsenek éves bérlettel rendelkezők, illetve nézők a csarnokokban. Már limitált számban kezdenek visszaszállingózni a szurkolók a lelátóra, de még közelében sem vagyunk a teltházas, húszezres számnak, így a meccsnapi bevételek jócskán visszaestek. Ez óriási kiesés a büdzséből, és ennek a pótlása nagy gondot jelent a kluboknak.
Ilyen szempontból a csapatok többsége veszteséges,
bár a nézőkre nem csak gazdasági okok miatt lenne nagy szükség, hanem az eredményesség, a hazai pálya előnye miatt is.
Nehéz tehát a helyzet, de a fény már látszódik az alagút végén, remélhetőleg a következő idény már máshogy kezdődhet meg.
Az NBA szerencsére az előző években nagyon megerősödött gazdaságilag.
Tartalékai vannak a ligának, de még egy ilyen szezont már nehezen viselne el még a világ legerősebb kosárlabda-bajnoksága is, úgyhogy reméljük hamarosan minden visszaáll a normális kerékvágásába.
Fotók: MTI Kollányi Péter, Szigetváry Zsolt