Az olaszok már a kormányzást is magáncégekkel végeztetnék

Az olasz parlamenti pártokkal történt parttalan tárgyalásokat követően került kinevezésre az üzleti- és bankszférában már komoly pályát befutott Mario Draghi az olasz kormány élére. A legtöbben mindezt egy válságmegoldásként értékelték, azonban egyelőre sokan kételkednek benne, hogy az euró 2011-es EKB elnökként történő megmentése után Olaszországot is képes lesz-e kirángatni az újabb válságból.

Draghi kormányában nem csak politikusok kaptak helyet, hanem nyolc szakértő-technokrata is, akik főként az olasz gazdaság kilábalását hivatottak elméletben segíteni. Így nem meglepő, hogy jutott egy-egy tárca például Daniele Franconak, az Olasz Nemzeti Bank korábbi hivatalnokának, vagy épp Vittorio Colaonak, aki amellett, hogy a Vodafone vezérigazgatójaként vált ismertté, a 80-as évek végén a milánói McKinsey irodában is dolgozott. Többek szemében már a választáson magukat meg nem mérettetett személyek ilyen magas közhatalmi pozícióba emelése is a demokráciadeficit kérdését vetette fel.

Minderre pedig csak rátett egy lapáttal, hogy az új olasz kormány kapcsán nemrég kiderült:

Ennek oka, hogy a tervezetet mihamarabb be kellene nyújtani az Európai Bizottsághoz véleményezésre, s Draghi-kormány ezt a megoldást látta leginkább költség- és időhatékonynak. A kormányzat álláspontja szerint a privát cég tisztán szakmai csak kérdésekben foglal majd állást, azaz technikai, s nem politikai jellegű a kollaboráció.

Ez a lépés – a Jacobinmag elemzése szerint – egyértelműen beleillik a Draghi és egyes miniszterei által képviselt neoliberális agendába. Daniele Franco például a 2011-es válság idején is az állam háttérbe szorítását és erőteljes privatizációt szorgalmazott.

(Címlap: MTI/EPA/ANSA/Alessandro Di Meo)