Habár Kína „csak” a világ ismert készleteinek kicsit több, mint egyharmadával rendelkezik, ezek gazdaságos kitermelhetősége szinte behozhatatlan előnyt biztosított számára az elmúlt években.
Azonban a világ országai az utóbbi évtizedben felismerték, hogy nem túl felelős döntés Kína közel monopol helyzetére alapozni ellátási láncaikat. Mivel a ritkaföldfémek esetében az újrahasznosítás rendkívül költséges, így a növekvő kereslettel párhuzamosan fokozatosan más országok is beindították a ritkaföldfémek bányászatát, s ezzel a 2019-re 62,9 százalékra vágták vissza Kína részesedését a 2010-es 97,7 százalékról.
Ez azonban vajmi keveset ér annak fényében, hogy a föld alól kinyert ásványokból ténylegesen felhasználható fémeket előállítani képes finomítók közel 80 százaléka még mindig Kínában található.
Kína pedig egyáltalán nem fél tőle, hogy a nyugati országok ritkaföldfém függőségét a saját érdekeinek érvényesítésére használja fel. Elég csak a 2010-es ritkaföldfém válságra gondolni, amikor is Kína jelentősen megvágta az exportált mennyiséget, ezzel erősen feltornázva a világpiaci árakat és elérve, hogy sok nyugati technológiai cég inkább áttelepüljön Kínába, hogy bebiztosítsák az ellátásukat. Emellett Kína – a kereskedelmi háború kitörése óta – számos alkalommal zsarolta az Egyesült Államokat a ritkaföldfémcsapok elzárásával, 2020 nyarán például az amerikai–taiwani fegyvereladások miatt helyeztek kilátásba komoly szankciókat.
(Borítókép: MTI/EPARoman Pilipej)