Az új tanulmány csillagászai arra gyanakodtak, hogy egy IMBH rejtőzik az NGC 6397 nevű gömbhalmaz közepén, amely 7800 fényévnyire található a Földtől. Viszont az eredmények nem azt mutatták, mint amire a kutatók számítottak. Egy láthatatlan, körülbelül 1000–2000 nap súlyával megegyező tömegre bukkantak egy többnyire fekete lyukakból és valószínűleg néhány fehér törpéből (a csillagfejlődés egyik, asztrofizikailag jól behatárolható, végső stádiuma) vagy neutroncsillagból álló raj belsejében. Olybá tűnik, hogy ezek a sűrű képződmények a klaszter közepe felé süllyedtek.
„A mienk az első olyan tudományos munka, amely információt szolgáltatott egy összeomlott maggal rendelkező gömb alakú csillaghalmaz közepén lévő, többségében fekete lyukakból álló képződmény tömegével és kiterjedésével kapcsolatban” – Eduardo Vitral, a tanulmány egyik szerzője.
Ez a tanulmány új megvilágításba helyezheti a különböző méretű fekete lyukak kialakulásáról alkotott képet, és azt sugallja, hogy a szorosan tömörülő fekete lyukak a gravitációs hullámok általános forrásai lehetnek, amikor egymással ütköznek.