A Hubble űrteleszkópot működtető csillagászok csapata éppen egy új típusú fekete lyukra vadászott, de közben még annál is különösebb jelenségbe botlott. A közeli gömb alakú csillaghalmaz közepén felfedezték, hogy kis fekete lyukak egy egész csoportja alaktalan, elnyúlt képet rajzol ki.
A legtöbb ismert fekete lyuk két méretcsoportba sorolható: vannak csillag tömegű fekete lyukak, melyek tömege néhányszorosa a Napunkénak, és vannak szupermasszív fekete lyukak, amelyek millió vagy akár milliárd naptömeggel érnek fel. Felvetődött a kérdés, hogy e két, meglehetősen eltérő típus között milyen fekete lyukak foldulhatnak még elő a világegyetemben?
Ezeknek a hipotetikus, közepes tömegű fekete lyukaknak (IMBH - intermediate-mass black holes) a becslések szerint néhány száz / néhány ezer naptömeggel bírnak. Rájuk utaló bizonyítékokat már fedeztek fel a csillagok “körkörösen billegő” mozgását figyelve, illetve a felvillanásaikban, amikor „a mit sem sejtő égitestekből lakmároztak”.
Az új tanulmány csillagászai arra gyanakodtak, hogy egy IMBH rejtőzik az NGC 6397 nevű gömbhalmaz közepén, amely 7800 fényévnyire található a Földtől. Viszont az eredmények nem azt mutatták, mint amire a kutatók számítottak. Egy láthatatlan, körülbelül 1000–2000 nap súlyával megegyező tömegre bukkantak egy többnyire fekete lyukakból és valószínűleg néhány fehér törpéből (a csillagfejlődés egyik, asztrofizikailag jól behatárolható, végső stádiuma) vagy neutroncsillagból álló raj belsejében. Olybá tűnik, hogy ezek a sűrű képződmények a klaszter közepe felé süllyedtek.
„A mienk az első olyan tudományos munka, amely információt szolgáltatott egy összeomlott maggal rendelkező gömb alakú csillaghalmaz közepén lévő, többségében fekete lyukakból álló képződmény tömegével és kiterjedésével kapcsolatban” – Eduardo Vitral, a tanulmány egyik szerzője.
A cikk szerzője Nagy Simon Aladár