Helikopterpénz kell Magyarországra a koronavírus ellen

„Tényleges adósságnövekedés nélkül

A hiány piaci úton, adósság vállalásával, kötvénykibocsátással történő finanszírozása olyan jövőbeli (pótlólagos kamat- és tőkefizetési) kötelezettségeket ró a válság utáni kormányokra, aminek a ma embere számára is belátható módon kiadáscsökkentéssel vagy bevételnöveléssel (adóemelés) lehet majd eleget tenni. Ez a perspektíva viszont óvatosságra – értsd: a juttatott összegek egy részének megtakarítására – is intheti a pénzbeli juttatás címzettjeit, már ahol a túlélési kényszerek az ilyen típusú mérlegelést egyáltalán lehetővé teszik. Az is kérdés, hogy a piac milyen áron vesz fel, vagy felvesz-e egyáltalán ilyen volumenű állampapírtömeget.

Surányi György javaslatával egyetértve, a megugró deficitet a jegybanknak célszerű finanszírozni. Ez oly módon történhet, hogy a költségvetésnek a jegybanknál vezetett számláján az MNB jóváír – a példa kedvéért két hónapi fix összegű juttatásnak megfelelő – 1000 milliárd forintot, amit a költségvetés az általa helyesnek tartott szempontok szerint oszt szét a lakosság bizonyos csoportjai – az itteni javaslat szerint a foglalkoztatottak és a munkanélküliek – között. Ez a friedmani helikopterpénz.

Ebben a konstrukcióban nem keletkezik tényleges adósság. Technikai értelemben a költségvetés jegybanknál vezetett számláján lévő összeg a költségvetésnek eszköze, a jegybanknak pedig forrása (kötelezettsége). Valójában azonban olyan jegybanki kötelezettség ez, amelynek nincs lejárata és nem keletkeztet jövőbeni kamat- és tőkefizetési kötelezettséget. Ezek hiányában pedig a gazdaság mai szereplőinek nem kell – az »adósság« finanszírozása miatt – jövőbeli kiadáscsökkentéstől vagy adóemeléstől tartani.

A jegybank a helikopter, amelyik nem közvetlenül a nép közé, hanem a költségvetés kezébe pottyant 1000 milliárd forintot.

Nem is volna a demokratikus államberendezkedéssel összeegyeztethető, ha a jegybak a költségvetés kihagyásával maga határozná meg a teremtett pénz felhasználási módját. A jegybank szuverén módon – a makrogazdasági folyamtok értékelése alapján, a politikai küzdőtéren kívül – dönthet arról, hogy milyen mértékű keresletélénkítés indokolt, a lebonyolítás, a kedvezményezetti kör meghatározása azonban törvényhozói és kormányzati kompetencia.

Normál időkben a költségvetés közvetlen jegybanki finanszírozása nem elfogadható.

Ha mindig számítani lehet a baráti jegybanki helikopter érkezésére, akkor a hiánynak nem lesz felső korlátja,

a korlátok nélküli állami túlköltekezés pedig az árak elszabadulásával fenyeget. Most azonban nem az infláció, hanem a gazdaság teljes szétesése a fő veszély. Ráadásul az aggregát kereslet csökkenése nagy valószínűséggel az inflációt is a mélybe löki. Ha viszont a kereslet esését nem fékezzük, akkor a gazdaság teljes összeomlását kockáztatjuk.”

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.