Az Európai Bizottság új vezetésének célja az Unió klímasemlegességének elérése 2050-ig. A cél megvalósításához a tagállamoknak nagy mértékben csökkenteniük szükséges szén-dioxid-kibocsátásukat, aminek jelentős költségvonzata van. Az Európai Zöld Megállapodás címet viselő program részleteiről az idei évben tárgyalnak majd a tagállamok,
a legnagyobb vitát várhatóan a költségek országok és szektorok közötti elosztása jelenti majd.
Annak érdekében, hogy a következő harminc évet meghatározó intézkedéscsomag mindenki számára elfogadható és végrehajtható legyen, annak ténylegesen a tagállamok közötti méltányos megállapodáson és az európai emberek véleményén kell alapulnia. A Századvég Gazdaságkutató Zrt. 1000 fős közvélemény-kutatása a magyar lakosság véleményének megismerését célozta a megállapodás jelenlegi, kezdeti stádiumában lévő tervei kapcsán.
A klímaharc költségeinek egy részét az Európai Bizottság a tagállamok befizetéseiből létrehozott központi alapból kívánja finanszírozni. A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján
a Bizottság az alap megteremtéséhez fejlesztési forrásokat vonna el a felzárkózó országoktól, köztük Magyarországtól.
A kifizetésekből pedig azok az országok részesülnének nagyobb mértékben, amelyek a legmagasabb arányban szennyezik a légkört. Azok az országok pedig, amelyek a múltban sikeresen csökkentették károsanyag-kibocsátásukat alig jutnának forráshoz. Ezzel szemben a magyar emberek több mint háromnegyede (77 százaléka) olyan elosztási rendszerrel értene egyet, ami a terhek többségét a valódi szennyezőkre hárítja.
Az Európai Bizottság – klímapolitikájára hivatkozva – várhatóan szűkíteni kívánja majd a tagállamok adórendszerre és árszabályozásra vonatkozó mozgásterét. Frans Timmermans, az Európai Zöld Megállapodásért felelős uniós biztos korábban a tagállamok vétójogának megszüntetése mellett érvelt adóügyekben. A központi szabályozás megkönnyítené a Timmermans által javasolt közlekedésre és épületekre kivetett szén-dioxid-adó bevezetését, amellyel a klímavédelem költségeinek jelentős részét a lakosságra lehetne terhelni.
A magyarok elsöprő többsége (91 százaléka) nem ért egyet Timmermans javaslatával: a válaszadók a terheket a lakosság helyett a nagyvállalatokra és a nagy kibocsátó országokra, azaz a valós szennyezőkre terhelnék.
Mindennek hátterében az áll, hogy a magyar lakosság közel kétharmada (60 százaléka) a klímaváltozást okozó környezetszennyezésért elsősorban a szabályokat be nem tartó nagyvállalatokat, cégeket teszi felelőssé.