Milton Friedman tévedett

„A részvényesi elméletet általában Milton Friedmannek, a Chicagói Egyetem közgazdászának és Nobel-díjasának tulajdonítják. Egy híres 1970-es New York Times-cikkben Friedman azzal érvelt, hogy mivel a vezérigazgató a részvényesek alkalmazottja, az ő érdekeiket kell képviselnie, azaz a lehető legnagyobb hozamot kell biztosítania számukra. Friedman rámutatott, hogy ha egy vezérigazgató másként jár el – például a vállalat pénzét környezetvédelmi mozgalmaknak vagy szegénység elleni programoknak adományozza –, akkor a vezérigazgató az adakozáshoz szükséges forrásokat az ügyfelektől (magasabb árakon keresztül), a munkavállalóktól (alacsonyabb bérek révén) vagy a részvényesektől (alacsonyabb hozamok révén) gyűjti be.

és a pénzeszközöket olyan társadalmi célokra használja fel, amelyben nincs különösebb ismerete. Jobb lenne, ha az ügyfelek, munkavállalók vagy befektetők ezt a pénzt a saját belátásuk szerint költhetnék el jótékony célokra. (...)

A gondolat, hogy a nagy részvénytársaságok a szabadpiac bajnokai, rendkívül gyakorlatiatlan. A nagyvállalatok a szocializmus velünk élő szigetei a piacgazdaságon belül: nagy méretük megvédi őket attól, hogy a fogyasztókért vagy a dolgozókért versenyezniük kelljen. A befektetők és a tőke jól jár, mikor a termék- és munkapiacokon monopólium alakul ki.

Számos további, túlzottan is ismerős útja van annak, hogy a friedmani cégek maximalizálják a profitjukat. Felmondhatják a fogyasztójuk magánéletének védelmére vonatkozó ígéreteiket, mint a Facebook tette. Bevételre tehetnek szert abból, hogy a gyűlöletbeszéd terjedését segítik, mint a Twitter és a Google. Propagandaháborút folytathatnak a klímaváltozás ellen, mint az Exxon. Illegális szerződéses feltételeket alkalmazhatnak, hogy megakadályozzák alacsonyan képzett munkatársaik felmondását, mint a Jimmy John’s. Függőséget okozó termékekkel áraszthatják el a gyerekeket, mint a dohány- és techcégek, vagy egy egész generációt tehetnek függővé, mint a Purdue Pharma. És a cégek részt vehetnek vállalati lobbizásban. A legnagyobb probléma Friedman elméletével, hogy a cégek képesek, és elmélete szerint szükséges is, hogy a Kongresszusban hatalmukkal akadályozzák meg azon törvényeket, amelyek kárt okoznának nekik.”

Borítókép: MTI/SVO

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.