Ukrajna is azok közé az országok közé tartozik, amelyek a gazdasági válság miatt IMF-mentőcsomagra szorultak. 2013-2014-ben az 1989-eshez fogható forradalom zajlott az országban.
A reformokat tekintve itt is a sztenderd-receptúrát alkalmazzák: azaz megszorítás és spórolás,
hiszen a költségvetés nagyon elszaladt. A következő lépés aztán a liberalizáció: az állam nem nyújtana például további szubvenciókat az energiaszektornak. Ez valamilyen szinten érthető is, hiszen idáig csak az oligarchák és a monopolisták profitáltak ebből. Másrészt viszont ez a változás hatalmas árnövekedéssel is jár majd, amit egy átlagos háztartás biztos, hogy nem tud megfizetni. Könnyen lehet tehát, hogy a reformok hatására valódi éhséglázadások lesznek, melyek még jobban szétszakítják az országot, mint az oroszok bevonulása. A külföldi befektetők kérdése is hasonló:
az országnak szüksége van ezekre a pénzekre, viszont fennáll a veszélye, hogy a befektetésekből származó profit mind külföldre távozik.
Nagy tehát a kockázat, Ukrajna nagyon szegény ország, a Nyugatnak tehát nagy a felelőssége abban, hogy segítse az országot, hogy a reformok kiegyensúlyozottan és igazságosan menjenek végbe.”