Valódi éhséglázadások lesznek (2015)

„Ugorjunk egy kicsit az időben. Az euróválság reform- és megszorító programjai mennyire illenek bele a rendszerváltás utáni neoliberális mintába?

A déli tagállamok közül leginkább Olaszországgal foglalkozom, és azt tudni kell, hogy az ottani helyzet nagyon különbözik a görögtől, így nem általánosítható a tagállamok egészére. Az látszik, hogy a válság leginkább a keleti és a déli tagállamokat sújtotta. Először a keleti tagállamoknak voltak problémáik. (Magyarországnak is szüksége volt egy IMF-hitelre, hogy elkerülje a gazdasági összeomlást – a szerk.) A válságkezelés itt is megszorításokkal, és a szociális kiadások megvágásával járt, mégis keleten azt láttuk, hogy az érintett országok aránylag hamar talpra álltak; vagy legalábbis a számokat nézve képesek lettek újra növekedni. Délen viszont az egész válság először a költségvetés válságaként csapódott le, és csak később lett belőle euróválság. A nemzetközi szervezetek a probléma megoldására megint csak a washingtoni konszenzus receptjét szedték elő, azaz azt mondták: csináljátok azt, amit Kelet-Európa. Ez ugye megint csak megszorításokat és reformokat jelentett.

A német politika ebből a szempontból nagyon fantáziátlan: annyit mond, hogy spórolni kell, de képtelen előállni egy intelligens programmal, amely segítene ezeknek a gazdaságoknak talpra állni.

Ukrajna milyen reformoknak néz elébe? Az IMF már tavaly a magánbefektetések növelését kérte a hitelprogramért cserébe, és úgy hírlik, nagy a külföldi kereslet az ország 32 millió hektárnyi termőföldjére (Ez méretét tekintve nagyjából a harmada az EU mezőgazdasági célra használt termőföldjeinek, az ukrán termőföld már egy ideje felkeltette a genetikailag módosított organizmusairól elhíresült Monsanto agrárkoncern figyelmét is – a szerk.).

Ukrajna is azok közé az országok közé tartozik, amelyek a gazdasági válság miatt IMF-mentőcsomagra szorultak. 2013-2014-ben az 1989-eshez fogható forradalom zajlott az országban.

A reformokat tekintve itt is a sztenderd-receptúrát alkalmazzák: azaz megszorítás és spórolás,

hiszen a költségvetés nagyon elszaladt. A következő lépés aztán a liberalizáció: az állam nem nyújtana például további szubvenciókat az energiaszektornak. Ez valamilyen szinten érthető is, hiszen idáig csak az oligarchák és a monopolisták profitáltak ebből. Másrészt viszont ez a változás hatalmas árnövekedéssel is jár majd, amit egy átlagos háztartás biztos, hogy nem tud megfizetni. Könnyen lehet tehát, hogy a reformok hatására valódi éhséglázadások lesznek, melyek még jobban szétszakítják az országot, mint az oroszok bevonulása. A külföldi befektetők kérdése is hasonló:

az országnak szüksége van ezekre a pénzekre, viszont fennáll a veszélye, hogy a befektetésekből származó profit mind külföldre távozik.

Nagy tehát a kockázat, Ukrajna nagyon szegény ország, a Nyugatnak tehát nagy a felelőssége abban, hogy segítse az országot, hogy a reformok kiegyensúlyozottan és igazságosan menjenek végbe.”

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.