Nem értem, miért ez a nagy izgalom a forint körül

„A mai Magyar Narancsban megjelent egy írásom. Igaz, nem a régmúltról szól, hanem a ma dilemmáiról, de kiderül belőle az is, hogyan kapcsolódik ehhez a »10 éve történt« sorozathoz. Sajnos, elektronikusan nem elérhető, de remélem sokan hozzájutnak a blogot olvasók közül. 
Csak kis ízelítő: »Nem értem, miért ez a nagy izgalom a forint körül. Valójában nem történt semmi nagy esemény, folytatódik a 2013 óta tartó trendszerű leértékelődés. Ennek keretében valóban épp történelmi mélypontra süllyedt a forint, de ez már csak így szokott lenni, lélektani határok vannak, majd elhalnak. Jelenleg, pontosabban az elmúlt napokban a forint szokás szerint együtt gyengül a fejlődő valutákkal, a zlotyval, a randdal és a többiekkel – nem kiugró a gyengülése, és nem is váratlan. És hozzá kell tennem: mindez ma sokkal kevésbé veszélyes, mint amikor devizahitellel volt tele az ország. 2009 februárjában, amikor az euróárfolyam először szaladt 310 fölé, vagy 2010 júniusában, mikoron a feledhetetlen Kósa-Szíjjártó tűzijáték után ugrott a svájci frank árfolyam 200-ra, még a lakossági adósság mintegy 70 százaléka, az államadósság 45-46 százaléka devizaadósság volt. Akkoriban a forintgyengülés az adósságteher ugrásszerű növekedését jelentette. Ma a lakossági hitelek kevesebb, mint 1 százaléka deviza, a vállalatok közül inkább csak az exportálók jutnak devizahitelhez, és az államadósságon belül is leküzdötték a devizaarányt 20 százalék alá. És ez jó. 

Azt sem tudom, hogy most, jelen pillanatban a Magyar Nemzeti Bank mit tehetne, ha egyáltalán akarna tenni bármit. A magyar monetáris politikai eszköztár jelenleg tucatnyi egyedi beavatkozási lehetőség kidolgozásával kézi vezérléssel alakítja a pénzpiacokat. Aki végigrágja magát az új jegybanki eszközrendszeren (»A Magyar Nemzeti Bank monetáris politikai eszköztára 2019«, megtalálható az MNB honlapján), nehezen szabadul az érzéstől, hogy ez tohuvabohu. Csak remélni lehet, hogy van benne rendszer. Mindenesetre a jegybank egyelőre nem is nagyon akar lépni. Az »árfolyam« szó az augusztusi kamatdöntő ülés közleményében elő sem fordul. És nem is biztos, hogy kellene, hiszen – és erre a jegybank minden egyes alkalommal jogosan felhívja a figyelmet – a jegybanknak inflációs célja van és nem árfolyamcélja, és mint azt fentebb láttuk, az árfolyammozgás ma sokkal kevésbé van hatással a gazdaságra, mint tíz éve. Ám azt állítani, hogy az árfolyamnak semmilyen hatása nincs, és hogy a trendszerűen gyengülő árfolyamról semmit nem kell mondania a jegybanknak, talán túlzás. Egyelőre úgy tűnik, továbbra is megkérdőjelezhetetlen az a doktrína, miszerint a folyamatosan gyengülő árfolyam folyamatosan élénkíti a gazdaságot, és az ennek ellentmondani látszó, lényegében folyamatosan romló fizetési mérleg sem késztet senkit e bölcsesség újragondolására. »Gyenge valuta, alacsony kamat jó, erős árfolyam, magas kamat rossz« – hangzik a mindenkori politikusok értő monetáris politikai hitvallása, mellyel talán csak a »Két láb rossz négy láb jó« orwelli mantrája veheti fel a versenyt.«"

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.