A boldogságot megvásárolhatóvá tevő iparág a szerzők szerint a neoliberális kulturális forradalom termékeként elhiteti velünk, hogy csak egyéni pszichológiai problémák léteznek, amelyektől szerencsére pénzzel megváltást nyerhetünk. A gazdaság és szegénység, a siker és kudarc, az egészség és a betegség egyaránt a saját életünk, életszemléletünk eredményei. A társadalmak átfogó, alapvető problémái e hitvilágban semmilyen szerepet nem játszanak. Sokan elhiszik, hogy a külső körülményeknek nincs hatása felettünk, boldogságunk kizárólag személyes kérdés, belülről fakad, így aztán illik is megtanulnunk, hogy miként lehetünk boldogok újdonsült lelki vezetőink receptjei szerint.
A szerzők persze nem a boldogságot támadják, hanem azt, ahogyan korunk boldogságipara a jó életről vélekedik – a boldogságtudomány leegyszerűsítő narratívái ellen küzdenek. Az ellen, hogy kényszerű érzelmi atlétákká, érzelmi hipochonderekké tegyen minket a boldogságipar.
A jó élet a szerzők szerint ott kezdődik, hogy nem engedjük magunkat folyamatosan az érzelmi-lelki állapotunk miatt stresszelni.