Gazdasági rendszerünk alapja, hogy érzelmi hipochonderré tettek minket

Belőled fakad, te vagy a hibás

Olyan világban élünk, amely túlcsordul a boldogságtól. Legalábbis látszólag, ugyanis ma már úgy tűnik, hogy a boldogság sokak számára nem csupán életcéllá vált, hanem jog és kötelezettség is. Ki mondaná ugyanis azt, hogy nem akar boldog lenni?

a pozitív pszichológia önjelölt orvosokkal és életmódtanácsadó gurukkal támogat minket, hogy megtanítsanak minket arra, hogyan kell „boldognak” lenni az új világban. Megtanítanak minket arra, hogy elengedjük és visszaverjük az összes olyan negatív érzést, ami „nem produktív” és nem boldog. A recept egyszerű és nem hibázhatunk – sikerre teremttettünk, de ha mégsem járunk sikerrel, az csak a saját kemény munka hiánya miatt lehet.

Eva Illouz és Edgar Cabanas szociológusok könyve szerint boldokráciában élünk, amelyben a boldogság, a szeretet és a szerelem is mindinkább termékké, áruvá válik. Az Amazonon az elmúlt évek némelyikében 200-300 könyvcímet is találunk a boldogság szóval.

Coachra mindig szükséged van, mert mindig lehetsz jobb ember

A boldogság tudományát, a pozitív pszichológiát a kilencvenes évek végén hívták életre az Egyesült Államokban és olyan bőkezű finanszírozásban részesült a nagyvállalatok és alapítványok részéről, hogy a boldogság hamarosan a gazdasági, tudományos és politikai élet fő alapkelléke illetve témája lett.

És bár a tudományos oldala az iparágnak a szerzők szerint meglehetősen gyenge, illetve a „segíts magadon” téma sem újkeletű, ettől még pozitív terápiák, coaching szolgáltatások és újabban olyan alkalmazások, mint a Happify segítenek boldoggá válni – szigorúan tudományos alapon, az „érzelmi egészségért”. E szolgáltatásokra akkor is szükségünk van, ha egyébként nem tartjuk magunkat rossz embernek, mert a boldogság életünk örök céljává válik, ehhez pedig sosem elég az újabb self-management tippekből.

Elhitetik, hogy a környezet nem számít

A boldogságot megvásárolhatóvá tevő iparág a szerzők szerint a neoliberális kulturális forradalom termékeként elhiteti velünk, hogy csak egyéni pszichológiai problémák léteznek, amelyektől szerencsére pénzzel megváltást nyerhetünk. A gazdaság és szegénység, a siker és kudarc, az egészség és a betegség egyaránt a saját életünk, életszemléletünk eredményei. A társadalmak átfogó, alapvető problémái e hitvilágban semmilyen szerepet nem játszanak. Sokan elhiszik, hogy a külső körülményeknek nincs hatása felettünk, boldogságunk kizárólag személyes kérdés, belülről fakad, így aztán illik is megtanulnunk, hogy miként lehetünk boldogok újdonsült lelki vezetőink receptjei szerint.

A szerzők persze nem a boldogságot támadják, hanem azt, ahogyan korunk boldogságipara a jó életről vélekedik – a boldogságtudomány leegyszerűsítő narratívái ellen küzdenek. Az ellen, hogy kényszerű érzelmi atlétákká, érzelmi hipochonderekké tegyen minket a boldogságipar.

Valami ilyesmire gondolhat Jordan Peterson kanadai pszichológus is, aki szerint a boldogság önmagában értelmetlen cél és nem másokhoz, hanem a tegnapi énünkhöz érdemes hasonlítanunk önmagunkat. A boldogság Peterson szerint mellékhatás, ami jó dolog és érdemes örömmel fogadnunk, de nem lehet életünk célja, mert kiszámíthatatlan. Ha a boldogság az élet célja, mi történik, ha nem vagy boldog? – teszi fel a kérdést, arra utalva, hogy az emberek többnyire a fájdalom nélküli életet keresik. Amit persze sokszor összetévesztenek valamiféle kívülről diktált boldogság-fogalommal.