Számvetés (2011)

Kornai a közgazdaság-tudomány Heller Ágnese.

Még egy látnok...

nem, az a fuck you tanár ur

Valóban tanulságos majdnem nyolc év után újraolvasni Kornai János 2011 januári vészmadárkodását. Kornai, amikor diagnózis és stratégiai szintű terápia megfogalmazásáról volt szó, kétségtelenül korának legracionálisabb és legközérthetőbb magyar mainstream (liberális) elméleti közgazdásza volt. Az idézett írás azonban a politikáról alkotott véleményt és egy igen súlyos és összetett válságot kezelő kormány gazdaságpolitikájáról mondott ítéletet és kockáztatott meg jóslatokat. Számára teljesen idegen terepen mozgott. S nem is az a meglepő, mennyire nem jött be egyetlen kudarcot vizionáló jóslata sem, hanem az, hogy mennyire üresek, tartalmatlanok voltak az okfejtései, különösen a növekedésről, fejlődésről és az elosztásról előadott lamentálásai. Elméleti közgazdasági modellekből nem lehet gyakorlati gazdaságpolitikát levezetni, mert a gyakorlatban matematikailag nem modellezhető tényezőket (társadalmi képességek, érzelmek, beidegződések, vélemények, hatalmi törekvések és viszonyok, stb.) is figyelembe kell venni. Kornai soha nem csinált gyakorlati gazdaságpolitikát, nem csoda, hogy nem volt képes logikusan felépíteni és elmondani, mi a problémája. De főként azért nem, mert roppan felületes ismeretei voltak a működő "kapitalizmusról" és az általa idealizált euroatlanti társadalmak történelméről, politikai és gazdasági természetéről. Pedig 2011-ben már lehetett volna, mögöttünk volt két évtizedes gyakorlati tapasztalat arról, hogyan működik a tőke, mit jelent a piac egy félgyarmati típusú viszonyrendszerben. Kornai János azonban két évtizedet ült az elefántcsonttoronyban, s akkor mászott le onnan prófétálni, amikor neki nem tetsző értékválasztások alapján álló politika váltotta fel a neki tetszőt. Megesett ez már másokkal is. Sőt, ez az általános. Így lehet politikai aprópénzért elkótyavetyélni évtizedek alatt felhalmozott szakmai tekintélyt. A tudóspalántáknak azzal kellene indítaniuk a pályafutásukat, hogy elmerülnek az értékelések, ítéletalkotások pszichológiai és szociológiai összefüggéseiben és a társadalom-mérnökösködés történelmi csapdáiban.