Frankfurt egyszerre az Európai Unió pénzügyi központja az Európai Központi Banknak (EKB) köszönhetően és egy német gazdasági illetve kereskedelmi központ is. Ez a nemzetközi és nemzeti kettős identitás eddig nem volt nehezen összeegyeztethető, hiszen az erős német gazdasági érdekek érvényesültek európai szinten is. Viszont egy újranyitott német per miatt ez most kérdésessé vált. Az egységes valuta német szkeptikusai többször is bírálták már az EKB mennyiségi lazítási programját (QE), ami szerintük átlépte az EKB mandátumát.
Az eurózóna 2012-es adósságválsága kihívás elé állította a gazdasági blokk összetartását. Az EKB reakciója a válság megakadályozására eleinte az irányadó kamatlábak csökkentése volt, mégis, ahogy elérték a nulla körüli állapotot (zero-to-lower-bound interest rates – ZTLB), új eszközökhöz kellett folyamodniuk. Így az EKB 2015 márciusában kötvényvásárlási programba kezdett, amit ugyan 2018 decemberében lezárt, viszont e három és fél év alatt több mint 4,65 ezer milliárd eurót pumpált az európai gazdaságba.
Természetesen ennek az ösztönző csomagnak voltak gazdaságélénkítési eredményei, sikerült ennek köszönhetően megmenteni az eurózónát egy keményebb válságtól, csakhogy megvolt az ára is: gyengült az euró árfolyama, a ZLTB-nek hála pedig problémás helyzet állt elő a kamatlábakkal, ami a bankok profitabilitását is sújtotta. Az eset egyedi volt a viszonylag „fiatal” központi bank történelmében, hiszen az EKB csupán 1999 óta létezik.
Az OMT által (Outright Monetary Transaction – Nyílt Monetáris Tranzakciók) az EKB jogosult volt arra, hogy számtalan mennyiségű államkötvényt vásároljon a válság sújtotta országoktól. Német politikusok és akadémikusok mégis azt hangoztatták, hogy az EKB megszegte a „monetáris finanszírozás” szabályait, vagyis azt, hogy a központi bank nem finanszírozhatja az államok kiadásait lényegében pénznyomtatással. Tényleges pénznyomtatás persze nem történt, hiszen a modern bankrendszer nem így működik, mégis a QE szkeptikusai szerint ez túl messzire terjesztette ki a központi bank mandátumát.
Eredetileg 2017-ben vitték német bírók az ezzel kapcsolatos pert az Európai Bíróság elé, ahol helyben hagyták az EKB QE-programját. Szerintük ugyanis a program összhangban volt az uniós szerződésekkel. Most viszont, a Szövetségi Alkotmánybíróság Karlsruhe-ban újranyitotta a pert, az európai integrációs felelősségre hivatkozva.
Az Alkotmánybíróság az alábbi szabályok betartatására hivatkozva nyitotta újra a pert: (1) előzetes bejelentések és de facto bizonyosság; (2) maximális részvénykorlát; (3) átfutási időszak; (4) a kötvények lejáratig tartása; (5) a megvásárolt adósságinstrumentumok piacképessége.
Július 30-án csak meghallgatásokra kerül majd sor, ekkor az Európai Bíróság döntését is górcső alá veszik. Amennyiben a kritika helytálló, akkor a frankfurti székhelyű bank átléphette az „árstabilitásra” vagy a szilárd, de alacsony inflációra vonatkozó mandátumát.
Amennyiben a felperes keresetét helyben hagyják, az azt is jelentheti, hogy a német központi bank de facto tiltva lenne az EKB további QE-programjaiban való részvételtől. Ennek Mario Draghi friss kijelentése fényében különösen nagy jelentősége lehet, ugyanis az EKB elnöke kilátásba helyezte a QE program újraindítását. Az ilyen kijelentések fényében az esedékes új EKB elnök-választás tétje arról is fog szólni, hogy a német érdekek érvényesülnek-e.
Az EKB döntései ellen több német politikus és akadémikus is tiltakozott, amiről már a múltban is cikkezett a magyar sajtó. Hans Michelbach, a német konzervatív CDU/CSU frakció parlamenti pénzügyi bizottságának elnöke kijelentette: „az EKB elnökének nyilvánvalóan koordinálatlan kommentárja az EKB további monetáris politikai lépéseiről riadójelzés az EKB integritásáról”. Így már érthetőbbé válik a német EKB elnökjelöltségre tett kísérlet is, ami végül Christina Lagarde, az IMF vezetőjének jelölésével meghiúsult. Emellett viszont Von der Leyen megválasztása az Európai Bizottság élére azért kompenzálja ezt a „veszteséget”. Mindenesetre idén kiderül, hogy mennyire lesz Frankfurt német és európai város is egyszerre.
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
Valamit már tudni vélnek Ukrajnában.
Egyre szorosabb a hurok a fiatalok nyaka körül, egy magyar anya levele riasztó képet fest a helyzetről.
A brutális támadás után a 62 éves férfi életveszélyes állapotban került kórházba.
Tapintható a különbség.
A Frankfurt megválna tőle, de jelentős bevételt nem termelhet.
Már ezer forint egy liter benzin.
A mobilitás korszakában egyre inkább elmosódik a határ az iroda, az iskola és a pihenés helyszínei között.
Hiába a hangos brüsszeli propaganda, az energiaszankciók csődöt mondtak. Czepek Gábor és Hortay Olivér kőkemény figyelmeztetést adott ki: az ukrajnai háborúra hivatkozva hamarosan brutális fogyasztáscsökkentésre – a nadrágszíj meghúzására – kényszeríthetik az embereket.
