Robot, baba, migráns, nő

„Bár a vándor munkaerőt fogadó országok gazdasági értelemben egyértelműen nyernek a migrációval, inkább az ő aggályaik és panaszaik kapnak hangot az EU-szintű vitákban.

Megfigyelhető körükben egyfajta »jóléti sovinizmus«, amely a közvéleményt az EU-migránsok ellen fordítja.

Van, aki nehezen emészti meg: a keleti bővítéssel nemcsak országok és piacok csatlakoztak az EU-hoz, hanem emberek – méghozzá egyenlő jogokkal. Ez a hozzáállás szüli az olyan visszataszító ötleteket, mint a migráns dolgozók otthon hagyott gyermekei után járó családi pótlék indexálása.

Miközben az EU intézményeiben véget nem érő viták indultak az ún. szociális dömpingről, a kelet–nyugati mobilitással kapcsolatos tényleges kockázatok nem a fogadó, hanem a származási országok oldalán állnak fenn. A Kelet-Közép-Európából érkező munkavállalók jelentős része túlképzett a betöltött munkakörhöz képest. Ez a felsőfokú végzettséggel rendelkezők mintegy feléről elmondható volt 2012-ben. Az agyelszívás, a magasan képzettek tartós kiáramlása egyes ágazatokban (különösképpen az egészségügyben) komoly feszültségeket okoz.”