Megkönnyítette az uniós kilépést, hogy sosem csatlakoztunk az euróövezethez – Nigel Farage az euroszkeptikusok konferenciáján

Gazdaságinak álcázott politikai projekt

Az eseményt Nigel Farage, a brit kilépési kampány vezetője indította, megállapítva, hogy ha a britek csatlakoztak volna az eurózónához, akkor sokkal nehezebb lett volna elhagyni az Európai Uniót a túlzott gazdasági összefonódottság miatt és ekkor a jelenleginél is hevesebb viták alakultak volna ki a britek között. Épp ezért, elmondása szerint

Állítása szerint az európai embereket az uniós vezetők megtévesztik azzal, hogy míg az EU gazdasági érdekeken alapuló unióként indult, valójában mindig is a politikai hegemóniára törekvés állt a háttérben.

Farage-t Jiří Payne, az EFDD cseh politikusa követte, aki megismételte Farage üzenetét, miszerint a Brexit olyan döntés, amit bár nehéz volt meghozni, de mégsem egy negatív esemény, sőt, hosszú távon jó döntés lesz. Elmondása szerint végtelenül nehéz egy országnak elköteleződnie a kilépés politikája mellett, de sokkal nehezebbnek tűnik, mint amennyire valójában az.

A csehek közül beszédet mondott még Mojmír Hampl, a Cseh Nemzeti Bank alkormányzója, aki kitért a monetáris uniók történetére és azok hiányosságaira. A monetáris uniók természetükből adódóan sérülékenyek, mert definíciójuk szerint nem egyetlen államra épülnek, hanem államok együttműködésére – mondta.

A monetáris uniók sérülékenységét mutatja, hogy

A kutatások ráadásul azt is kimutatták, hogy a gazdagabb államok nagyobb eséllyel lépnek ki egy monetáris unióból, mint a szegényebbek – tette hozzá.

Történelmileg a monetáris uniók közös ismertetője, hogy mindig van egy monetáris hegemón, ami az EU esetében Németországot jelenti. „Németország nélkül sok értelme nem lenne a monetáris integrációnak” – mondta a jegybankár, hozzátéve, hogy eleinte épp az volt az EU monetáris integrációjának a célja, hogy csökkentsék a német hegemóniát, vagy hogy akár teljesen megszüntessék azt.

A csehszlovák monetáris unió is fájdalom nélkül bomlott fel

Kiváló példa a monetáris uniók megszüntetésére a volt Csehszlovákia története és az 1993 utáni események, amikor egy optimális valutauniót próbáltak létrehozni a két szétvált ország között.

mert fenntarthatatlannak bizonyult – emlékeztetett Hampl.

Ugyanakkor egyik fél sem szenvedett el a monetáris unió felbontásától komolyabb gazdasági visszaesést, sőt, mindkét fél pozitívan értékelte azt, amiben persze közrejátszott a nemzeti büszkeség és függetlenség iránti vágy is – tette hozzá. A cseh jegybankár a jövőre nézve annyit tanácsolt a bizonytalan országoknak, hogy

Jörg Meuthen német közgazdász, a Kehl Akadémia pénzügy és gazdaságpolitika professzora szintén gratulált Farage-nak ahhoz, hogy a britek képesek voltak országuk irányítását a saját kezükbe visszavenni. Meuthen szerint az uniós vezetők azzal áltatták az európai választókat, hogy az Európai Unió egy visszafordíthatatlan és előre mutató intézményesült folyamat, holott ez közel sem így van.

Az euró, mint pénznem pedig már többször is megbukott. Nem megfelelően működő valuta az, amelyik folyamatosan gyengül – tette hozzá. Az Európai Központi Banknak az utóbbi időben folyamatosan életben kell tartania az eurót, amit az évek óta nulla százalékon lévő – és 2019 nyaráig ott tartandó – kamatláb, továbbá a jelenlegi, havi 30 milliárd eurós eszközvásárlási döntések is bizonyítanak.

Az Európai Központi Banknak (EKB) folyamatosan készen kell állnia az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) megmentésére, amelyen keresztül épp augusztusban pumpáltak újabb 15 milliárdnyi eurót a görög gazdaságba. Ha egy jövőbeli válság esetén az ESM nem képes megmenti az országokat, akkor ismét az EKB-ra fog hárulni a felelősség, hogy közbelépjen. Meuthen értelmezése szerint ez politikailag illegitim, hiszen az EKB-nak nincsen ilyen hatásköre, nem feladata a bajba jutott országok megmentése.

A német közgazdász erősen kritizálta ezenkívül az EKB „vétójogát”, mivel a bankunió keretében a tagállami döntésekbe is egyoldalúan beleszólhat, annak ellenére, hogy az EKB-ra más jegybankokkal ellentétben a demokratikus ellenőrzés nem vonatkozik.

Ez arra kényszeríti őket, hogy három opció közül válasszanak:

1. „beadják a derekukat” és elfogadják az EKB döntéseit, ezzel lojalitást mutatva az EKB felé;

2. felszólító leveleket írnak az EKB-nak, így nyíltan, de kevés sikerrel tiltakozva az antidemokratikus döntések ellen;

3. kilépnek az EKB-ből. 

Mivel a szavazási jogok nem teszik lehetővé a nyílt tiltakozást az EKB-ban, a tagországok vagy elfogadják a rájuk erőltetett közös gazdaságpolitikai döntéseket, vagy kilépnek az EKB-ból, ezzel együtt az euróövezetből. Ez a dilemma Meuthen elmondása szerint kevés lehetőséget hagy az országok közötti kompromisszumokra, amit csak tovább ront, hogy

Ez a fajta attitűd sarokba szorítja a tagállamokat és egyetlen lehetőséget hagy számukra az EKB szabályozására, mégpedig azt, hogy a „lábukkal szavaznak” és kilépnek.

A német közgazdász és ellenzéki politikus azzal zárta az előadását, hogy az EKB működéséből egyértelműen Németország profitált, és nem véletlen, hogy Németország az, aki a rendszer – és a monetáris unió – bármiféle változtatását akadályozza.