„A folyamat tehát megindult, az infláció gyorsul, és rövidesen el is éri a jegybanki célt, ami 3 százalék. Igen ám, de miért állna meg ott? A béremelkedés továbbra is 10 százalék fölött marad a kényszerű felzárkózási folyamat miatt, a vásárlóerő meredeken növekszik, a munkaerőhiány viszont még jó darabig nem csökken. Az áremelés feltételei adottak, és miután a kereskedők ás szolgáltatók költségei is meredeken nőnek a munkaerő drágulása miatt, próbálják ezt érvényesíteni az árakban, és most már tudják is.
Így az infláció nem feltétlenül áll meg a 3 százalékos szintnél, hanem könnyedén túlléphet rajta. Éves 10 százalék fölötti béremelkedésnél simán felszaladhat 5 százalék fölé is, még akkor is, ha fegyelmezett az ország költségvetése. Ekkor a folyamat már tulajdonképpen egy kvázi-forintfelértékelődéssé alakul: mind az árszint, mind a bérszint közeledik fejlett európai országok szintjéhez, a bérszínvonal szerencsére sokkal gyorsabban.”