„A bitcoin vonzerejét sok tényező magyarázza, ilyenek például a spekulációt, a kábítószer-kereskedelmet és a pénzmosást megkönnyítő lehetőségek. A piszkos okokon kívül azonban Friedrich Hayeknak a szabad pénzpiacra vonatkozó álma is magyarázat lehet. Hayek az egymással versengő, magánkibocsátású valutákra vonatkozó javaslatával az 1970-es évek közepén, egy erőteljes inflációs időszakban állt elő, amelyet szerinte a jegybankok túlzott mértékű hitelteremtése váltott ki.
A bitcoin teljes kínálata rögzítve van, ahogy az – többé-kevésbé – az aranyfedezetű valutáknál is volt. Egyre kisebb mennyiségben fogják »bányászni«, amíg 2040-re teljesen ki nem merülnek a készletek.
Ez azt jelenti, hogy még jóval azelőtt, hogy kibányásszák, a deviza ugyanazzal a problémával fog szembesülni, mint az aranystandardrendszer: nem tud elég pénzt biztosítani a növekvő gazdaság számára. Emellett a kriptodevizák nem nyújtanak védelmet az inflációval szemben sem.
Hayek úgy vélte, hogy egy kompetitív valutarendszer elvezet majd ahhoz, hogy végül annak a devizának a monopóliuma alakul ki, amelyik a legjobban őrzi az értékét. Természetesen ugyanezen folyamaton estünk át a történelem folyamán, amikor is megszabadultunk az elinflálódó valutáktól, és végül a jegybankoknál kötöttünk ki. Elképesztő, hogy bárki is azt gondolja, hogy ugyanezen lépéseket kell ismét megtenni, csak azért, hogy ugyanoda jussunk el.
A tény az, hogy az emberiség még nem talált ki jobbat a pénz értékének megőrzésére, mint hogy a jegybankokra támaszkodik, és rájuk bízza a pénzkibocsátást, illetve a fellépést a kereskedelmi bankrendszer révén teremtett hitel mennyiségére vonatkozóan. Az elmúlt válság hayeki diagnózisa – amely a bankok túlzott mértékű hitelteremtésére vonatkozik – korlátozott mértékben helyes. De csak fel kell tenni azt a kérdést, hogy miért is történt ez, és megértjük: nincsenek mechanikus válaszok a probléma megoldására. Nem igaz az az állítás, hogy »gondoskodni kell a gazdaságról, és akkor a pénzügyekkel is rendben lesz minden«. Ez a kijelentés azonban közelebb van az igazsághoz, mint az a nézet, amely szerint a monetáris reform önmagában megoldja a bajban lévő gazdaság gondjait.”