Világgazdasági összeomlás, hiperinfláció, háborús fenyegetés – Robert Kiyosaki sötét jövőképet fest. Mit ér a pénzünk manapság? Az arany és a bitcoin mentőöv lehet? Vajon tényleg a pénzügyi rendszer végóráit éljük?
Halaska Gábor, a Makronóm Intézet elemzőjének véleménycikke
Sokan és sokféleképpen félnek, sőt néha rettegnek egy újabb nagyszabású háború kirobbanásától, a világgazdaság összeomlásától és hasonló dolgoktól. Ez a félelem egyidős a történelemmel. Bevallom, gazdasági újságíróként, elemzőként nekem is sokszor lejátszódik a fejemben, hogy mondjuk egy újabb világjárvány, egy kínai–amerikai fegyveres konfliktus, egy még jobban eldurvuló, a régiónkat is érintő háború kitör. Esetleg – akár az előbbiekkel összefüggésben – egy masszív tőzsdei összeomlás rántja még mélyebbre Európa gazdaságát, az emberek jólétét.
Éppen ezért esett rosszul, hogy az újévi jókívánságok és fogadalmak idején arra a hírre lettem figyelmes, miszerint Robert Kiyosaki egy igen neves közgazdász, amerikai sztárszerző az utóbbi időben igencsak apokaliptikus hangvételű üzeneteket posztolt az X-en. Január elején például így írt:
...vegyetek és tartsatok befektetéseitek közt aranyat, ezüstöt és bitcoint. Hatalmas globális összeomlás jön. Ne bízzatok senkiben, egy nagyobb háború is elindulhat.
Ezek a sorok akár üldözési mániásnak is tűnhetnek, ugyanakkor Kiyosaki már 2013-ban megjósolta, hogy a Fed és az amerikai pénzügyminisztérium (szerinte inkompetens) vezetése, valamint a Wall Street mohósága hatalmas piaci összeomlást fog eredményezni. Most pedig azt állítja, hogy ez a jóslat éppen beteljesedőben van.
De vajon mennyi realitás rejlik ebben a pesszimizmusban? Valóban hígul a világ pénze, és tényleg ennyire instabil a globális pénzügyi rendszer? Nézzük meg közelebbről, hogy a QE (Quantitative Easing, azaz a monetáris, mennyiségi lazítás, avagy köznyelvben a „pénznyomtatás”), az elmúlt két év világszerte durva inflációja és a formálódó BRICS+-deviza milyen hatással lehet a jövőnkre.
A 2008-as pénzügyi válság óta a jegybankok, különösen az amerikai Federal Reserve folyamatosan alkalmazzák a mennyiségi lazítást (vagy könnyítést, azaz a QE eszközét). Ez egy olyan metódus, amely során a jegybankok új pénzt teremtenek, hogy támogassák a gazdaságot – például államkötvények és egyéb értékpapírok vásárlásával. Hétköznapi, közérthető – bár kissé pontatlan – megfogalmazásban a QE végső soron tehát pénznyomtatást jelent. (A régi pénzrendszerek és a mai modern, aranyfedezet nélküli, úgynevezett fiat pénz kialakulásának főbb állomásairól lásd rövid írásunkat a cikk után.)
Habár a QE rövid távon likviditást biztosít, hosszú távon pénzromláshoz (inflációs nyomáshoz) vezethet, mivel a pénzmennyiség növekedése csökkenti annak vásárlóerejét. Ez különösen aggasztó akkor, ha a gazdasági bővülés nem tudja ellensúlyozni ezt a hatást. Márpedig például Európa minimális növekedése – időnként több fontos ország, mint például a németek recessziója – egy ideje nagyon nem mutat jól, nem ígér fényes jövőt a következő évekre a régiónkban sem. Az átlagpolgár szempontjából ráadásul tetézi a bajt az évek óta tartó infláció – ami pedig részben éppen a mennyiségi lazítás következménye.
Az arany évezredek óta a vagyonmegőrzés szimbóluma. Inflációs időkben és gazdasági bizonytalanság esetén a befektetők gyakran fordulnak hozzá, mivel értékálló eszköznek számít. Ám fontos tisztába tenni, hogy a
valóságban sohasem az arany drágul, hanem a nemesfém fedezet nélküli, fiat pénz értéktelenedik el, hiszen az arany előbb volt, és stabilabb értékmérő, mint a pénz, legyen az bármilyen nemzet mai jegybankjának a terméke.
Bár az első években, sőt még az elmúlt időszakban sem igazán tekintettünk így a bitcoinra és más nagy kriptodevizákra, de mára a bitcoin esetében is az aranyhoz hasonló lett a logika. Igaz, az árfolyama jelentősen, már-már szélsőségesen fluktuál, mégis, az ilyen látványos, és éveken át tartó áremelkedés mögött két dolog sejlik fel.
Egyrészt az, hogy a bitcoin az utóbbi években, különösen 2017 után egyfajta digitális arannyá, azaz más szuperbiztos, hosszú távon értékállónak tartott eszközök egyik alternatívájává vált. Gazdasági és innovációval foglalkozó újságíróként már nem sokkal a kitalálását követően hallottam róla, de mindig is fantasztának, amolyan elvakult hívőnek tartottam azt, aki 100 ezer dolláros bitcoinárfolyamról álmodott akár csak 1-2 évvel ezelőtt is. Két-három hatalmas áremelkedési hullámon is túl azt vártam, hogy egyszer látványosan kipukkad, összeomlik a virtuális fizetőeszközök ára. De 2020 csak egy átmeneti „kriptotél” volt, majd 2022-től egészen máig kitartóan újra az „őrülteké” a főszerep, és ha felére is esik vissza a bitcoin jegyzése, az, hogy az értéke egyszer a nullához közelít, egyre valószínűtlenebb. Még a kriptók ádáz ellenzői, illetve a kriptomilliárdosok irigyei sem gondolják ezt
Miért? Mert a nagy és ismert kriptodevizák decentralizált természete miatt sokan úgy tekintenek rá, mint egy menekülő eszközre az úgynevezett fiat pénzek (tehát a modern, aranyfedezet nélküli értékmérők) elértéktelenedése ellen. Az árfolyam sok-sok éve tartó (igaz, hullámzó) emelkedése éppen ezt a keresletet tükrözi.
A világ legnagyobb gazdaságai, köztük az Egyesült Államok, hatalmas államadósságokat halmoztak fel. Első látásra az infláció – részben a QE miatt – növeli ezt a terhet, ám valójában ha az államkötvények kamata alacsonyabb, mint a tényleges infláció, és közben van némi növekedés, akkor az adósságteher inkább csökken. Egyes vélemények szerint a pénz elértéktelenedése tudatos stratégia lehet az államadósság elolvasztására.
Ez azonban veszélyes játék, mert az infláció elszabadulása társadalmi feszültségeket és bizalomvesztést idézhet elő a pénzügyi rendszerekben.
A BRICS-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) régóta keresik a dollár alternatíváját. Az utóbbi időben a BRICS+ néven bővülő szövetség egy új deviza bevezetését fontolgatja. Amint ez a projekt – ha nem is azonnal, de pár éven belül – sikeres lesz, alapjaiban rengetheti meg a dollár hegemóniáját.
Kiyosaki jóslatai sokak számára túlzónak tűnhetnek, mégis fontos figyelembe venni azokat a tényeket, amelyek aggodalomra adhatnak okot.
– A pénznyomtatás üteme ugyan jelentősen csökkent több nagy gazdaságban, de a válságok kezelésében ma is túl sokszor folytatódik: számos ország központi bankja továbbra is támaszkodik a QE-re, növelve a pénzkínálatot.
– Emelkednek az államadósságok – az adósságállomány globálisan rekordokat dönt.
– Fokozódik az inflációs nyomás.
– Az árak emelkedése rontja a fiat pénzek értékét, csökkenti a beléjük vetett bizalmat.
– Az alternatív eszközök népszerűsége nő: az arany és a bitcoin iránti kereslet hosszú, többéves távlatokban masszívan emelkedő trendet mutat.
– A geopolitikai és világgazdasági feszültségek nőnek, ami újabb fegyveres konfliktusokat, vámháborúkat és más bizonytalanságokat jelenthet.
– A BRICS+-deviza felvetése már önmagában destabilizálhatja a jelenlegi pénzügyi rendet.
Bár Kiyosaki megfogalmazása pánikkeltő lehet, a mögöttes kérdések valósak és figyelmet érdemelnek. Senki sem tudja pontosan, hogy a globális pénzügyi rendszer milyen irányba halad, de egy biztos: nő a bizonytalanság.
Ma persze közel sem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a világ pénzügyi rendszere az összeomlás szélén áll, ahogyan Kiyosaki állítja. Ugyanakkor az arany és a bitcoin trendszerű erősödése, a QE folytatása, a BRICS+ devizájának várható sikere, valamint az elkobzott orosz tőke „lenyúlásának” a lebegtetése komoly kérdéseket vet fel.
A pénz hígulása valós jelenség lehet, amely hosszú távú gazdasági változásokat jelez. Akár Kiyosakinak van igaza, akár nem, érdemes felkészültnek lenni egy bizonytalan jövőre – anélkül, hogy elveszítenénk a realitásérzékünket. Kiyosakinál persze lehet, hogy elgurult a gyógyszer, nemcsak gazdasági világvégével fenyeget, hanem azzal is, hogy 350 ezer dollárra, a mai 3,5-szeresére nőhet a bitcoin árfolyama...
A második világháború utáni pénzügyi rendszerek jelentős változásokon mentek keresztül, amelyek alapvetően befolyásolták a pénz értékének meghatározását. A mai, modern, úgynevezett fiat pénzrendszerek már nem aranyalapúak, a pénzeink nem válthatók fix, rögzített áron aranyra vagy ezüstre. A mai fiat pénz kialakulását közvetlenül megelőzte a Bretton Woods-i rendszer, amely egyfajta átmenetet jelentett az aranystandard és a modern gazdaságok között.
A 19. század végétől az első világháborúig, majd részben a két világháború közötti időszakban a világ számos országa az aranystandardot alkalmazta. Ez azt jelentette, hogy az egyes országok valutái közvetlenül aranyhoz voltak kötve. Például az amerikai dollár esetében rögzítették, hogy 1 uncia arany ára 20,67 dollár. Hasonlóan a brit fontnak vagy más európai valutáknak is fix aranyfedezete volt.
E rendszernek nagy előnye volt, hogy biztosította a valuták értékének stabilitását, hiszen a pénzkibocsátást szigorúan az adott ország aranytartaléka korlátozta. Ugyanakkor a globális gazdasági bővülést is akadályozta, mert az aranykészletek végesek voltak, így a pénzkínálat növekedése is erősen korlátozott maradt.
A második világháborút követően az USA kiemelkedő gazdasági és pénzügyi helyzete lehetővé tette, hogy a dollár globális tartalékvalutává váljon. A Bretton Woods-i rendszerben az amerikai dollárt rögzítették az aranyhoz (1 uncia arany = 35 dollár), míg a többi ország valutáját fix árfolyamon kötötték a dollárhoz. Így például a brit font, a nyugatnémet márka vagy a francia frank értéke közvetetten az aranyhoz kapcsolódott, de valójában a dollárhoz való árfolyam határozta meg azokat.
Ez a rendszer stabilitást nyújtott a nemzetközi kereskedelemben, és lehetővé tette a világgazdaság újjáépítését, ám az 1960-as évekre egyre inkább fenntarthatatlanná vált. Az USA jelentős dollármennyiséget bocsátott ki, miközben az aranytartalékai nem növekedtek ezzel párhuzamosan. Egyre több ország, például Franciaország, kezdte megkérdőjelezni a dollár értékének fenntarthatóságát, és aranyra váltotta a dollártartalékait.
1971-ben Richard Nixon amerikai elnök megszüntette a dollár aranyhoz való kötését. Ez az úgynevezett „Nixon-sokk” alapvetően megváltoztatta a globális pénzügyi rendszert. A dollár (és vele együtt több más valuta) innentől kezdve elvesztette az aranyfedezetét, és értékét már kizárólag a kereslet-kínálat határozta meg a devizapiacokon.
Ez a változás létrehozta a mai fiat pénzrendszert, ahol a pénz értéke nem belső értéken (pl. arany), hanem az állam garanciáján és a társadalom bizalmán alapul. Például az amerikai dollár, a brit font, az euró vagy a japán jen ma már egyetlen fizikai árucikkhez sem kötött. Ígyaz infláció és az adott ország gazdaságpolitikája nagyban befolyásolja e valuták vásárlóerejét.
A Bretton Woods-i és az aranystandardrendszerek tehát a nemzeti valutákat az aranyhoz kötötték. Ez biztosította az értékstabilitást, de korlátozta a pénzkínálat növekedését. Az 1970-es években az aranyalapú rendszerek végleg megszűntek, helyüket a fiat pénzrendszer vette át, amely lehetővé teszi a központi bankok számára, hogy a pénzkínálatot gazdasági célok szerint szabályozzák.
Ma azonban már a pénz értéke teljes mértékben a bizalmon alapul: az emberek azért fogadják el a forintot, a dollárt vagy az eurót, mert bíznak az adott ország gazdasági stabilitásában és az intézmények működésében. Ez nagyobb rugalmasságot ad a gazdaságpolitikának, de gazdasági válságok idején meg is nyitja az utat az infláció és más pénzügyi instabilitások előtt.
A véleménycikk gondolatébresztő forrása: The Mottley Fool - Does Robert Kiyosaki's Bullish 2025 Bitcoin Prediction Make Sense?
A cikk a szerző saját véleményét tükrözi, és nem feltétlenül egyezik meg a szerkesztőség, illetve a honlap üzemeltetőjének álláspontjával.
A fenti cikk nem minősül befektetési tanácsadásnak, konkrét befektetési kérdések eldöntéséhez keressen fel befektetési tanácsadó szakértőt!
Kapcsolódó:
Címlapfotó: MTI/Justin Lane
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
Hogyan teltek a legidősebb élő olimpiai bajnok napjai? Mi érdekelte gyerekkorában? Mi volt a kedvenc versenyszáma? Az egy héttel a 104. születésnapja előtt elhunyt Keleti Ágnesre emlékezünk.
A Google új, Willow nevű kvantumchipje érdemi áttörést hozott a kvantum-számítástechnikában, de vajon az új elven működő chipek tudása elérheti-e egyszer a bitcoin biztonságát is fenyegető szintet?
A bitcoin árfolyama történelmi csúcsra emelkedett és először lépte át a 100 ezer dolláros szintet. A drámai emelkedés mögött a kriptovaluták iránti globális intézményi érdeklődés és a piaci spekulációk hatása áll. E tényezők még szélsőségesebben ingadozó árfolyamokat ígérnek a jövőben – véli a Makronóm Intézet elemzője.
A kormányok elkezdtek foglalkozni a bitcoinnal, így nem meglepő, hogy az árfolyama november közepén 36 millió forint közelében is járt.
Az arany világpiaci ára meredeken emelkedett az utóbbi időben, október végére unciánként 2754 dollárra (grammonként 88,5 dollárra) kúszva fel. Ennek hatására a kínai kiskereskedelemben az aranytermékek ára grammonként meghaladta a 800 jüant (112 dollár). Ez a jelentős drágulás a kínai ékszerboltokat is sújtja, hiszen a vásárlók nem szívesen fizetnek ilyen magas összeget. Korábban a kínai fogyasztók jellemzően sok aranyat – főként ékszert, nem pedig befektetési aranyat – vásároltak, ám az új árak mellett ez a kereslet most érezhetően csökkent.
Unortodox, izgalmas évek jönnek a világpolitikában: ismét beiktatják Donald Trumpot az Egyesült Államok elnökévé. Visszatérése önmagában is szenzáció.
Az egész országban razziákat tartottak a hatóságok, hogy kézre kerítsék a dezertőröket és az embercsempészeket.
Összevonták hadereiket, és egy célpontra összpontosítanak.
