Ebből következően Emmanuel Macron ellensége a szabad piacnak, amikor az EU és a MERCOSUR (Dél–amerikai Közös Piac) közti szabadkereskedelmi egyezményre nemet mond – tért át aktuális ügyekre Fernández. Szerinte
Európára jellemző, hogy egységes piacot akar létrehozni, de ez rossz mentalitás, mert valójában szabad piacot kellene kialakítanunk.
Egész Európában egységes szabályozásokat alakítanak ki, így az európai piac szabadsága csorbul – vélte. Kudarcra vagyunk ítélve, ha már Argentínával és Paraguay-jal sem tudunk versenyre kelni – tette hozzá.
Egy szabad társadalomban nem lehet meghatározni, hogy mi legyen az egyének célja. „Ha te nem akarsz versenyezni, rendben. De nem tilthatod meg, hogy én versenyezzek veled” – érvelt. Szerinte a verseny előli menekülés egyetlen módja az erőszak és az elnyomás. A piac azonban képes arra, hogy békés versenyt biztosítson mindannyiunknak, mert a piac logikája a kormányzatéval szemben nem az erőszak logikája.
A versenyt senki sem kerülheti el, nincs választásunk, csak erőszakkal menekülhetünk előle
– tette hozzá. A piaci verseny ráadásul azt is garantálja, hogy erőfeszítéseink és jutalmunk arányos legyen egymással. Az életben a legszomorúbb dolog az eltékozolt tehetség, a verseny elől menekülő társadalmakban pedig nagyon sok tehetség vész el, ami tragikus – összegezte a verseny hiányának problémáját a publicista.
Európa akkor lett gazdag, amikor a jóléti állam még sehol sem volt
Az emberi szabadság indexe szerint a világ 35 legszabadabb országából 26 európai, de a többi nagy része is európai gyökerekkel rendelkezik – ezzel már a washingtoni professzor, Daniel Mitchell erősítette meg a korábban elhangzottakat. Az egykulcsos adó amerikai szakértője szerint szabadság tekintetében Európa a világ ura, de a gazdasági szabadságban is a világelső. Még annak ellenére is, hogy az európai gazdaságot felesleges bürokrácia, szabályozások és a jóléti állam is hátráltatja a növekedésben.
Európa az 1800-as években lett gazdag, amikor a kormányzat még rendkívül kis szerepet játszott a gazdaságokban,
és a GDP 10 százaléka körüli összeget tett ki a mérete. Ekkor még nem léteztek jövedelemadók sem, ami nagyon kedvező volt. E jó időszak egészen a harmincas évekig tartott, amikortól már a jóléti államok kialakulásának időszaka kezdődött. A kiterjedt jóléti állam azonban nem szükséges a gazdasági növekedéshez – vélte Mitchell.
Ezért ha egy fejlődő ország Európát akarja másolni akkor a régi Európát másolja, amelyben még teljes gazdasági szabadság volt, a mai Európát már ne próbálja utánozni senki – figyelmeztetett, hozzátéve, hogy „váljunk először gazdagokká, és utána kövessük el az európai jóléti állam hibáját”.
Azt is hozzátette ugyanakkor, hogy a gazdasági szabadság és a joguralom Nyugat- és Kelet-Európában továbbra is kiváló, ebben a világ első felébe tartozunk.
Ide tartozik Magyarország is, amely egy rendkívül pozitív történetnek számít az amerikai elemző szerint.
Emlékeztetett, hogy a magyar gazdaság gyorsabban nő, mint a nyugati országok és folyamatosan közelíti a nyugati jövedelmi szintet.
De eközben kihagyott lehetőség is, mert a gazdasági szabadság pontszáma Magyarországon az ezredforduló óta nem változott. A stabilitás persze kedvező, de ezesetben más országok még növelték is a gazdasági szabadság szintjét, ezért relatív értelemben hazánk visszacsúszott 2001-2015 között, így már 36. helyett az 54. helyen áll.
Az adókkal egyébként Magyarországon nincs nagy probléma, de a kormányzati költésekkel és szabályozásokkal igen – folytatta Mitchell. Gyorsítani kellene a magyar sikertörténeten – tette hozzá. Szerinte a gazdaságpolitikának nem Brüsszellel kellene konfliktusokba bonyolódnia, mert Magyarország épp azokon a területekben teljesít rosszabbul, amelyekért a magyar gazdaságpolitika felel (a költségvetés, a szabályozás, a joguralom terén). Persze
Brüsszel is hibáztatható, mert igyekszik harmonizálni az adókat, ami elveszi a lehetőséget attól, hogy az egyes kormányok egymás alá licitálva csökkentsék az adókat.
A gyorsan növekvő és konvergáló Magyarországnak ugyanakkor nem csak felzárkóznia kellene, hanem lehagyni a nyugati országokat, ahogyan Hong Kong és Szingapúr tette. Ez nagy jóléti állammal, különösen öregedő népességgel párosulva nehezen sikerülhet. Kevés gyermekkel a jóléti államot már nem engedhetjük meg magunknak – folytatta. Lenne még időnk megelőzni, hogy egyszer a görögországihoz hasonló költségvetési rémálomban ébredjünk, márpedig az megismétlődik majd más uniós országokban is – figyelmeztetett.
A gazdasági növekedéssel kapcsolatban Mitchell úgy véli, hogy először a szabályozásokat kell csökkenteni. Ez ösztönzi a cégek aktivitását és beruházásait, ami növeli a termelékenységet. A bérek pedig csak akkor növekedhetnek, ha nő a termelékenység. A robotizáció miatt pedig nem kell aggódnunk, mert
még ha nehézségeket is okoz az egyéni sorsok szempontjából, társadalmi nézőpontból a kreatív rombolás növeli a jólétünket
– nyugtatott a libertárius közgazdász.
(Címlapkép: John Chisholm/Danube Institute.)
Ne maradjon le, kattintson a tetszikre!