Meg kell állítanunk Afrika túlnépesedését

A tömeges migráció probléma

Zsiday Viktor, az ismert gazdasági-pénzügyi blogger a közelmúltban olyat tett, amit eddig ritkán: teljes mértékben igazat adott a legutóbbi évértékelőjében Magyarország és Európa borús demográfiai jövőjére hangsúlyosan kitérő Orbán Viktor miniszterelnöknek. Bejegyzését több portál is egyetértőleg átvette, olyanok is, melyektől inkább az volt várható, hogy megszólalását rasszizmusnak bélyegezve visszautasítják, mondván az ahhoz való ragaszkodás, hogy Európát az európaiak, Magyarországot a magyarok, illetve kultúrájuk dominálja, szimpla rasszizmus. Ha a szerző nem lenne rasszista, úgy tekintene a milliós-tízmilliós nagyságrendben a kontinens déli-délkeleti határain bebocsátásra áhítozó migránsokra, mint akik demográfiai rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatnák át. De nem úgy tekint. 

Zsiday szerint a demográfia a nagyon hosszú távú gazdasági-társadalmi folyamatok egyik legfontosabb és nehezen megváltoztatható meghatározója. Európa öregszik, népessége, ha lassan is, csökken, ellenben Afrikáé erőteljesen növekszik. Az ENSZ népesség-előreszámítása szerint 2050-re megduplázódik. A két kontinens népességszáma 1995-ben lett azonos (akkor érte utol Afrika Európát), de míg a 21. század végére Afrikáé meredeken emelkedve 3,57 milliárd lesz, addig Európáé lassú hanyatlással 0,67 milliárd – a szorzó több mint ötszörös.

s ezt Európa, ha akarná se nagyon tudná kezelni, de talán nem is akarja. Amíg az európai mainstream politikusok nem ismerik fel és el, hogy a tömeges migráció probléma – jelenti ki –, addig az europopulista vonal erősödni fog, s teljesen jogosan. 

De nem csak ez a baj: a népességszám – még inkább a dolgozók számának – csökkenése miatt a GDP Európában és Magyarországon is stagnálhat, emiatt sok ország nem lesz képes egyidejűleg törleszteni (állam)adósságát és eltartani időseit. Csőd persze nem lesz, lesz viszont infláció, az politikailag mégiscsak elfogadhatóbb, mint a csőd beismerése. 

Ezért Európa előtt két lehetőség áll. Az egyik, hogy szembenéz a problémákkal, növekvő családtámogatással és egyéb programokkal lassítja, ha lehet, megállítja a népességcsökkenést, kitolja a munkaképesség határát, egyúttal megerősíti határőrizetét, haderejét, külső-belső védelmi rendszerét. A másik az, hogy hatalomra kerülnek az autoriter/populista/ne adj’ isten szélsőjobboldali pártok – s azok vezénylik ugyanazt. 

A demográfiai folytonosság érték

Mindezt tekintsük felütésnek, mely alapján állítható, hogy az európai (magyar) pénzügyi-gazdasági (tudás)elit egyes képviselőit aggodalom tölti el az afrikai népességgyarapodás Európára (Magyarországra) gyakorolt hatása miatt. Mielőtt ismertetnénk, hogy mit is valószínűsít az ENSZ, összefoglaljuk, hogy az emberiség szempontjából mi is volna kívánatos.

Mindenekelőtt az, hogy a Föld népességszám-növekedése megálljon, majd csökkenésnek induljon. A népesség öregedése (ageing) kívánatos fejlemény. Ennek nem ténye, hanem mértéke és oka lehet társadalmi-gazdasági aggodalom tárgya. Az öregedés abszolút kívánatos, ha forrása az emberi élettartam – a szociális viszonyok javulása és az egészségügy fejlődése miatti – meghosszabbodása. Ha viszont a termékenységnek az egyszerű reprodukciótól (kb. 2,1) való túlzott elmaradása (mondjuk 0,2-0,3-nál nagyobb mértékű) az ok, akkor nemkívánatos jelenségről van szó. 

A Föld jelenlegi népesedési helyzetében és az ökoszisztéma állapotára tekintettel az egyszerű reprodukciót biztosítónál magasabb termékenységet túlnépesedést eredményezőnek tartjuk.

ezért nem fogadjuk el, hogy az egyik túlnépesedése a másik alulnépesedésével volna ellensúlyozandó. A demográfiai status quo alapján állunk: minden ország/nép kívánatos termékenysége 1,8/1,9-2,1 volna.    

Afrikában alig csökken a termékenység

A világ népességének teljes termékenysége az 1950-es évek első felétől (az ENSZ jóvoltából ekkortól állnak rendelkezésünkre viszonylag megbízható adatok) a 2010-es évek első feléig esett – leszámítva az 1960-as évek első felét. Az 1960-as évek első felében ugyanis kissé emelkedve meghaladta az 5-öt (5,03), de még ezen évtized második felében is magasabb volt (4,92), mint az emelkedés előtti fél évtizedben (4,89). Innentől azonban folyamatos az esés: a teljes termékenység a 2010-es évek első felében már csak 2,52, feleannyi, mint hat évtizede. Afrikáé azonban 4,72, alig alacsonyabb, mint a világnépesség teljes termékenysége hat évtizeddel ezelőtt (Afrikáé akkor 6,72 volt). Csupán három olyan afrikai ország található, melynek teljes termékenysége a szóban forgó időszak kezdetétől egyenletesen csökkent (Mayotte, Madagaszkár és a Dél-Afrikai Köztársaság), a többinél voltak hosszabb-rövidebb emelkedő időszakok. 

Európa számára azért is különösen figyelmet érdemlő Afrika népesedésének alakulása, mert e kontinens túlnépesedése (és ettől nem függetlenül várható környezeti katasztrófái) szinte kizárólagosan kontinensünket helyezi migrációs nyomás alá.

De mindenekelőtt érdeke magának Afrikának. Amíg a termékenység csökkenése nem közelít az egyszerű reprodukció szintjéhez, nincs esély arra, hogy a társadalmi-gazdasági folyamatok a kívánatos mederbe terelődjenek. 

A népesség viszont 2100-ig folyamatosan növekszik

Az ENSZ világnépesség előreszámításának 2017. évi revíziója közzétételekor kiadott jelentés szerint a világ népessége a legvalószínűbb forgatókönyv szerint a mai 7,6 milliárd főről 2030-ra 8,6 milliárdra, 2050-re 9,8 milliárdra, 2100-ra 11,2 milliárdra nő. Az évszázad közepéig a növekedés felét mindössze kilenc ország adja, s a növekedés fő oka (az Egyesült Államokon kivételével) a magas termékenység (az Egyesült Államokban a bevándorlás). A nyolc ország közül öt afrikai, azon belül szubszaharai (Nigéria, Kongó, Etiópia, Tanzánia és Uganda), három ázsiai (Pakisztán, India és Indonézia). A század közepéig bő három évtized alatt, az afrikai országok több mint felének (26 országnak) népessége legalább megduplázódik. 

Nézzük részletesebben! Az ENSZ 2100-ig szóló, 2017-ben frissített világnépesség előrebecslésének alacsony (optimista) változata szerint Afrika teljes termékenysége a 2060-as évek második felében süllyed az egyszerű reprodukció szintjére (2,10), a közepes (legvalószínűbb) változat szerint még a 2090-es évek második felében is kissé e felett lesz (2,14). A magas (pesszimista) változat szerint viszont még akkor is jóval felette marad, magasabb szinten, mint a jelenlegi világnépességé (2,63 vs. 2,52). 

Ez annyit jelent, hogy Afrika mai (2015. évi) 1.194,4 millió fős népessége a századfordulóra a legvalószínűbb forgatókönyv szerint 4.467,6 millió főre, a pesszimista forgatókönyv szerint 6.236,3 millió főre növekszik. Az optimista forgatókönyv szerint 3.109,1 millió főre növekszik, s a 2100. évi népesség lesz az első, mely az előző évihez képest csökken (közel négyszázezer fővel).

legrosszabb esetben ennek kétszeresére (5,2) nő. Eközben a világnépesség a három forgatókönyv szerint 16,5 milliárd főre, 11,2 milliárd főre növekszik, vagy 7,3 milliárd főre – mintegy százmillióval – csökken. A teljes termékenység az évszázad utolsó fél évtizedére 2,45-re, 1,97-re vagy 1,49-re csökken. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint a világnépesség a századfordulóig a másfélszeresére (1,51) nő, a pesszimista forgatókönyv szerint több mint megkettőződik (2,24), míg az optimista forgatókönyv szerint gyakorlatilag stagnál (0,99). 

Ezzel Afrika világnépességen belüli aránya a jelenlegi 16,2 százalékról a legvalószínűbb forgatókönyv szerint 39,9 százalékra nő, a pesszimista forgatókönyv szerint 37,7 százalékra, az optimista forgatókönyv szerint 42,7 százalékra. (Ez paradoxonnak tűnhet, de amiatt van így, mert Afrikán kívüli magas teljes termékenységű országokban a termékenység még inkább esik.) Afrika lélekszámát tekintve csak az optimista forgatókönyv szerint előzi meg Ázsiát, a másik két forgatókönyv szerint nem. Azonban bármelyik forgatókönyv is valósuljon meg,

Európa, Amerika és Óceánia (ez alatt elsősorban Ausztráliát értendő) relatív súlya tovább csökken.  

A legpesszimistább forgatókönyv szerint a 22. század elején továbbra is erőteljes világnépesség-növekedés várható, bár az már nem minősíthető népességrobbanásnak. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint a népességszám enyhén csökken, míg a harmadik – eddig optimistának nevezett – forgatókönyv gyors népességcsökkenéssel számol. Afrika súlya mindegyik forgatókönyv szerint a 22. században (első felében-harmadában biztosan) növekedni fog.

Trendforduló: az észak-afrikai termékenység növekedni kezdett

Afrika teljes termékenysége a 2010-es évek első felében 4,72 volt, mely Észak-Afrika 3,31-es és a Szubszaharai-Afrika 5,10-es értékének eredője. Az észak-afrikai érték azért nem megnyugtató, mert a csökkenő trend megtöréséről tanúskodik: a 2000-es évek második felében még csak 3,09 volt. A szóban forgó időszakban Líbián és Szudánon kívül (ahol a csökkenés folytatódott: 2,43-ről 2,40-re, illetve 5,00-ról 4,75-re) mindenütt ez történt. Marokkóban és Nyugat-Szaharában csak jelentéktelen mértékben (mindkét országban 2,55-ről 2,60-ra), Tunéziában azonban figyelmet érdemlő mértékben (2,02-ről 2,25-re), s még inkább ez történt Egyiptomban (2,98-ről 3,38-ra). Ennél is jelentősebb az emelkedés Algériában, s ott fél évtizeddel korábban kezdődött: már a 2000-es évek második felében (az előző fél évtizedhez képest) növekedés történt (2,38-ról 2,72-re), ami a 2010-es évek első felében is folytatódott (2,72-ről 2,96-ra). Afrikában a 2000-es évek második fele és a 2010-es évek első fele között egyetlen országban, a jelentéktelen népességű Seychelles-szigeteken történt hasonló, de ott sem ilyen jelentős arányban (2,20-ről 2,30-ra). És Seychelles-szigetek a négy Észak-Afrikai ország mellett az ötödik, ahol ez a következő időszakban is folytatódott (2,30-ról 2,38-ra).

Ezzel szemben Dél-Afrika teljes termékenysége jócskán Észak-Afrikáé alatt marad és továbbra is folyamatosan csökken, alig maradva el a világátlagtól (2,64 vs. 2,52). 

Északhoz és Délhez képest Közép, Nyugat és Kelet teljes termékenysége az afrikai átlag feletti. A 2010-es évek első felében Közép-Afrikáé 5,94, Nyugat-Afrikáé 5,53 és Kelet-Afrikáé 4,89 volt. Ez az évszázad közepére, a 2050-es évek első felére a legvalószínűbb forgatókönyv szerint 3,19-re, 3,29-re és 2,83-ra csökken. (A pesszimista forgatókönyv: 3,69, 3,79 és 3,33. Az optimista: 2,69, 2,79 és 2,34.) Mindhárom forgatókönyv szerint Nyugat-Afrika válik a legmagasabb teljes termékenységű régióvá. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint a 16 ország átlagát jelentő 3,29 felett mindössze Niger (4,42) és Nigéria (3,32) van, Elefántcsontpart pedig pont az átlagon. Tizenhárom ország átlag alatti, ebből öt 3 feletti, nyolc 3 alatti teljes termékenységgel bír.

A két legmagasabb termékenységű ország egyúttal a két legnépesebb is: a nyugat-afrikai régió lakóinak (809,7 millió fő) több mint fele, 410,6 millió fő Nigériában él majd, Nigerben 68,5 millió fő. Közép-Afrika 3,19-es átlaga felett csupán Angola (3,58) és Csád (3,26) található, de 76,0, illetve 49,8 millió fős népességszámuk szinte eltörpül a régió lakosságának több mint felét kitevő Kongói Demokratikus Köztársaság népességszámához (197,4 millió fő) képest, melynek teljes termékenysége – bár alulról – nagyon közel van az átlaghoz.

Kelet-Afrika teljes termékenysége a legvalószínűbb forgatókönyv szerint 2,83 lesz. E feletti értékkel nyolc ország bír (ebből hat 3 felettivel). A legnagyobb Etiópia (190,9 millió fő), akkor már alig az egyszerű reprodukcióhoz szükséges szint felett (2,17), a második legnagyobb Tanzánia (138,1 millió fő), ahol a teljes termékenység – szemben Etiópiával – még mindig igen magas: 3,27. A harmadik legnagyobb Ugandában (105,7 millió fő) a helyzet hasonló: 3,12. A negyedik legnagyobb Kenyában (95,5 millió fő) ennél jobb a helyzet, de nem olyan jó, mint Etiópiában: a teljes termékenység 2,49.

Meg kell állítanunk Afrika túlnépesedését

Ha Európa korlátok közé kívánja szorítani az Afrika felől feléje irányuló migrációs nyomást, akkor segítséget kell nyújtania gazdaságának a világgazdaság vérkeringésébe kapcsolásához és növekedési pályára állításához.

Minden a segély-, illetve támogatási politikák teljes átgondolását igényli. Az afrikai termékenység szintjének az afrikaiak számára az egyik legfontosabb gazdaságpolitikai kérdés, az európaiak számára pedig a legfontosabb támogatandó cél. Kellene legyen.