Az oxfordi professzor és Terike néni
Ha meg akarjuk védeni a liberális demokráciát, olyan nyelven kell beszélnünk, amelyet az emberek értenek.
Még a liberalis dogma alapján is adódnak oly esetek, melyekben az államhatalomnak be kell avatkoznia legalább is a piaci küzdelem módjaiba.
„A kapitalismus fejlődése, miként erre már rámutattunk, a versenyt egyes tereken kikapcsolta, vagy legalább is egyes vállalatok kereteinek növelésével oly piaci hatalmat játszott kezükre, mely mellett már nem áll a liberális gazdasági politikának az az alapfeltevése, hogy az árat a piac alakítja ki és nem egyes vállalatok akarata. Az, ami a verseny szabályozó hatása alatt álló piacra vonatkozólag helytálló volt, t. i. hogy magára kell hagyni, elveszítette az ily esetekre vonatkozólag érvényét, mert a piac magára hagyásának feltétele az, hogy önmagát szabályozza a közérdeknek megfelelően és nem az, hogy egyesek hatalma álljon a piacon előtérben.
Amilyen helyes volt a verseny esetére a gazdasági szabadság követelése, oly helytelen és az állam feladatkörével összeegyeztethetetlen ezt a monopolium esetére követelni, mert ez esetben a követelés logikai alapja hiányzik. Amidőn piaci hatalmasságok keletkeznek, melyek a maguk akarata szerint alakítják az üzleti feltételeket és az árakat, az állam nem maradhat közömbös, mert nem mondhat le arról, hogy a közérdek által kívánt mederbe szorítsa e hatalmasságok üzletvitelét. Ez esetben elvesztik érvényüket mindazok a követelések, melyek a szabad verseny feltevéséből indulnak ki, elvesztik egyszerűen azért, mert nincsen szabad verseny.
Hogy a verseny elfajulásával szemben ugyanez áll és hogy az államhatalom ezekkel szemben sem maradhat közönyös, alig szorul bizonyításra. A szabad verseny tanának kiindulási pontja a tisztességes verseny. Ahol a verseny nem marad a tisztesség határain belül, az államhatalom ezt beavatkozás nélkül el nem nézheti. Éppen a tisztességtelen verseny esete azért tanulságos, mert mutatja, hogy még a liberalis dogma alapján is adódnak oly esetek, melyekben az államhatalomnak be kell avatkoznia legalább is a piaci küzdelem módjaiba.
Mindezeket megfontolva, nem vonhatjuk kétségbe, hogy az államnak a közgazdasághoz való viszonya revisiora szorul. Alig vonhatjuk továbbá kétségbe azt, hogy e revisio eredménye az államhatalom közgazdasági feladatainak erősebb hangsúlyozásához vezet.”
Forrás: Heller Farkas (1935): A gazdasági liberalismus elmélete és bírálata. In: Ünnepi dolgozatok. Navratil Ákos születésének 60-ik és egyetemi tanári kinevezésének 30-ig évfordulója alkalmából. Budapest: Gergely R. Könyvkereskedésének Kiadása. 175-176. o.