Másrészt viszont a 2000-es évek eleji »csak menjünk be és minden jó lesz« típusú eurónirvána nem létezik. A valutaövezet előnyeiből csak úgy részesedhetünk, ha megteremtjük az euróérettség feltételeit (még egyszer: fiskális kapacitások, »bérkontroll«, makrostabilitás, makroprudenciális szabályozás, hatékony intézmények), és a belépés után is aktívan teszünk azért, hogy az érettségünk fennmaradjon. (...)
Magyarország a következő három-négy évben különösebb megerőltetés nélkül is képes teljesíteni azokat a feltételeket, amivel az érettségét bizonyítva az euró előszobájába (ERM-II.) léphet. Onnantól számítva még további két évig figyelhetjük a magyar és eurózónabeli gazdasági folyamatokat, gyűjtve az információkat bevezetés várható hatásairól. Ha ez idő alatt sem jön olyan bizonyíték, ami felülírja a valutaövezetről alkotott képünket, akkor a következő évtized első felében, közepén »magyar euróval« fizethetnénk.”