„Az adatok nem erősítik meg, hogy a spanyol megszorítások működtek. Ellenkezőleg, a gazdaság még mindig milliók számára zátonyra futott, a talpraállás pedig nagyrészt épp a megszorítások megszűnésének és némi költségvetési stimulusnak köszönhető. Ezt az ösztönzést folytatni kell, hogy a teljes foglalkoztatottság felé mozduljon a gazdaság.
E feltételek között nem csoda, hogy miért gondolja azt számos katalán, hogy gazdaságilag jobban menne nekik egy független országban. A gazdasági problémájuk hasonló a legtöbb eurózónában élő emberéhez – beleértve Spanyolország többi részét, Franciaországot, Olaszországot és Görögországot. Az európai bürokrácia, és azok a kormányok, amelyek követték annak utasításait (vagy Görögországhoz hasonlóan arra voltak kényszerítve, hogy kövessék), lényegében a tömeges munkanélküliség és a regresszív gazdasági reformok mellett köteleződtek el az előrelátható jövőre nézve.
Ebben a mély strukturális és gyakorlati értelemben a szeparatista mozgalmak, beleértve azokat amelyek el akarják hagyni az eurózónát vagy az uniót, valós gazdasági indokokkal rendelkeznek. Ez pedig az uniós és a legtöbb eurózóna-beli bürokrácia elhibázott gazdaságpolitikája. Érvényes ez a szélsőjobboldal növekvő szavazatarányáról Franciaországban, Hollandiában és Németországban is. Egyelőre nem látszik, hogy az európai elit feladja-e majd a bukott gazdaságpolitikához való ragaszkodását, mielőtt a centrifugális erők megerősödnek.”