A mohácsi vereségről – másképpen

„A Magyar Királyság néhány évvel a tragikus vereség előtt is működő állam volt.  Nagyságrendileg annyi adót szedett be, mint a korábban fénykorként értelmezett időkben, Mátyás uralkodása idején. Ha ez így volt, felmerül a kérdés: honnan ered ez az egyoldalú negatív megítélés – és ami még fontosabb: miért nem volt esély 1526-ban?

C. Tóth Norbert szerint a válasz egyszerű: a törökök hatalmas fölényben voltak a gazdasági tartalékok és az embermennyiség tekintetében is – ahogy fogalmazott: »három Mohácsot is megvívhattak volna«. Nehéz pontos számításokat tenni, de az Oszmán Birodalom bevételei óvatosan számolva is legalább négyszer-ötször nagyobbak voltak, mint a Magyar Királyságé – mondja a történész. A birodalom, melynek a 16. század elején része volt a mai Egyiptom, Szíria, a Fekete-tenger teljes térsége és a Balkán, hatalmas tartalékokkal rendelkezett. Az újabb és újabb hódítások könnyen hadra fogható emberek tömegeit biztosították, a területek egy része pedig a nagyobb hadiértékkel bíró harcosok fizetségéül szolgálhatott. Legalább ennyire fontos volt az utánpótlás kérdése is: a sereg élelmezése a nagy területi kiterjedésnek és a kitűnően szervezett hadtáprendszernek köszönhetően egész évben biztosított volt.

A Magyar Királyság ezzel szemben teljesen kimerült az állandó készültségben. Azt követően, hogy 1512 során a törökök az első végvárvonal három magyar várát elfoglalták, szinte folyamatosan jelentős létszámú sereg volt a végeken. Az ő élelmezésüket és fizetésüket a nemesek számára különösen feszültté tette, hogy látszólag nem csináltak sok mindent, »csak« felkészülten várták az esetleges támadásokat és betörési kísérleteket. Az állandó készültség, és nem az ország vezetőinek felkészületlensége és korruptsága magyarázza azt, hogy az 1520-as évekre a köznemesség jelentős része elvesztette a hitét a török feltartóztatásának realitásában, ezzel párhuzamosan az elitben is. C. Tóth Norbert szerint ezért amikor 1526-ban végül hadba indultak, sokan már annak ellenére is túl akartak esni az összecsapáson, hogy tudták: nem fognak hazatérni. (...)

Nem igazak tehát azok a korábban elterjedt nézetek, hogy a mohácsi katasztrófához a Jagelló uralkodók rossz döntései vagy az elit tisztességtelensége vezetett. A szomorú igazság ezzel szemben az, hogy az ereje teljében lévő Oszmán Birodalommal szemben – jelentős külföldi támogatás hiányában – nem volt esélye Magyarországnak, és valószínűleg már 30 évvel korábban sem lett volna.”