A beszélgetések jelentősége az MCC-ben

A szerző az MCC Vezetőképző Akadémiájának igazgatója

Az idei MCC évzáró ünnepség után két tanár kollégámmal és néhány diákkal kiültünk a teraszra egy asztal mellé, és fesztelenül beszélgettünk. Kérdéseket tettünk fel egymásnak, véleményeket fogalmaztunk meg, ellenérvekkel támasztottuk alá eltérő nézeteinket. Élvezettel követtem késő estéig a világosan és pontosan megfogalmazott kérdéseket és válaszokat.

Az elmúlt évek folyamán elsajátították a beszélgetés művészetét, mely lehetővé tette számukra, hogy világosan kifejtsék nézeteiket, átérzéssel meghallgassák társuk álláspontját, és türelmesen, figyelemmel mérlegeljék olyan személyek meggyőződéseit, akik tőlük eltérő módon látják és értelmezik az őket érintő eseményeket.

Az utóbbi négy évben sok diákkal volt alkalmam találkozni Budapesten és a vidéki MCC-központokban. Amikor valaki megkérdezi tőlem, hogy mit gyakorolnak és fejlesztenek a diákok az MCC programjai által, akkor elsősorban a beszélgetés művészetét említeném meg.

Úgy tűnik, szívesen követik Jonathan Sacks tanácsát:

Miből is épül fel a beszélgetés művészete? A beszélgetés a gondolatok, ismeretek és érvek változatos és rendezett szóbeli kifejezése és meghallgatása. Egy beszélgetés akkor élénk és érdekfeszítő, amikor a kérdések és válaszok szabadon és rendszeresen váltják egymást, a partnerek a komolyabb problémák tárgyalásáról a könnyedebb témákra váltanak, sőt, néha humorral is színezni tudják eszmecseréjüket.

Nincs igazi beszélgetés anélkül, hogy ne lehetne a vélemények érvényességét kérdésekkel megvizsgálni és pontosítani, és ezáltal új ismereteket elsajátítani, sőt, a válaszokon keresztül a már megszerzett ismereteket is megkérdőjelezni.

Ugyanakkor a beszélgetés változatos folyamata lehetővé teszi a diákok számára, hogy kilépjenek személyes nézőpontjukból, és a megvitatott problémára egy új szemszögből tekintsenek. Akkor tudnak tisztázni és megfogalmazni kérdéseket, és ezáltal új ismeretekre szert tenni, amikor képesek távolságot tartani egy konkrét helyzettől és önmaguktól. A kreatív gondolkodás fejlesztéséhez szükséges az objektív távoltartás egy adott problémával szemben.

Ha diákjaink hajlandóságot mutatnak arra, hogy a körülöttük lévő világra és a világról alkotott saját nézőpontjukra teljesen új módon tekintsenek, átalakulva és gazdagodva kerülhetnek ki egy beszélgetésből – még akkor is, ha ez az átalakulás nyugtalanítónak tűnhet.

Megemlítenék egy, a beszélgetés által kifejleszthető fontos erényt. Jelentőségére Václav Havel mutatott rá a Politika, erkölcs és udvariasság című kitűnő tanulmányában. Nemcsak a politika terén, hanem az üzleti világban, az oktatásban, a tudományos kutatásban, a diplomáciai tárgyalásokban, sőt, a mindennapi életben is

A tapintat gyakran párosul egy másik erénnyel, amit a klasszikus etika jóindulatnak vagy barátságosságnak (benignitas) nevezett. Ez az erény abból a tudatból fakad, hogy közölni egy gondolatot, egy véleményt nem elég. A társalgó személy ügyel a kifejezés módjára is, a partner konkrét lényének legnagyobb tiszteletben tartásával. A beszéd formája, a megfelelő szavak megválasztása, az udvarias hangsúly, a barátságos légkör megteremtése – az egyénekhez és a körülményekhez igazítva – annyira fontos, hogy gyakran többet számít a partnernek, mint maga a beszéd témája.

„Nincs szebb ambíció, mint a beszélgetésben kitűnni” – irta Robert Louis Stevenson. Ha egy intézmény képes ezt a ambíciót a fiatalokban táplálni, akkor talán a legfontosabb szolgálatot teszi országunk politikai és társadalmi közéletének.

(Nyitókép forrása: az MCC Facebook-oldala)