Boldog Bódi Mária Magdolna (1921–1945) szűz és vértanú hivatalos életrajzát a boldoggá avatási szentmisén szeptember 6-án Veszprémben olvasták fel.
„(...) Életét ettől kezdve a világi apostolkodásnak szentelte, melynek egyik színhelye a Nitrokémia gyár volt, ahol 1939-től dolgozott. Kezdetben sok megpróbáltatásban, megaláztatásban volt része hite miatt. Később már megbecsült tagja lett a gyári közösségnek, hite melletti folyamatos és következetes kiállása miatt. Tagja lett a Katolikus Dolgozó Lányok Szövetségének, csoportokat szervezett, ahol a lányoknak erkölcsi és lelki támaszt adott, vezette őket a szeretetszolgálatban.
1943-ban, ugyancsak egy péceli jezsuita lelkigyakorlat után azzal a kéréssel fordult Istenhez, hogy olyan halállal halhasson meg, mely példát ad az ifjúságnak.
Mindeközben a második világháború a távoli hírekből egyre valóságosabbá vált a front közeledtével. Amikor minden jó megrendült, s a legalapvetőbb dolgok is bizonytalanná váltak, Magdi szilárdan állt. A háború borzalmai között is vidáman, mosolyogva tette azt a jót, amit éppen tenni lehetett.
1945. március 23-án Magdi folytatta a beteglátogatást, ház körüli teendőket teljesített, délután pedig édesanyjával és menekültekkel az óvóhely előtt tartózkodott. Egy szovjet katona ekkor választotta ki őt, és ráparancsolt, hogy menjen be a bunkerba. Magdi mindent elfogadott, ami összeegyeztethető volt Krisztussal való jegyességével; minden mást elutasított. Éppen ezért nem engedett a megszálló katona közeledésének, aki ezért több lövést adott le rá. A második lövés után Magdi felkiáltott: »Uram, Királyom! Végy magadhoz!«
Ezek voltak utolsó földi szavai, amikor a vértanúságot vállalva életét Krisztusért adta.”
***