Snétberger Ferenccel indult, Fábián Juli tette naggyá, ma már világsztárok lépnek fel a kis Balaton-parti településen

A fesztiválok, nagyobb nyári rendezvények egy része különböző okokból éppen az utolsókat rúgja, nem úgy az idén július 31. és augusztus 2. között megrendezendő Paloznaki Jazzpiknik, ami teljes gőzzel megy tovább. Valamit másképp, jobban csinálnak, mint a többiek?

Természetesen nekünk is vannak nehézségeink, amikre folyamatosan, menet közben kell újabb és újabb megoldásokat találnunk. Mivel a Paloznaki Jazzpikniket jellemzően eddig sem állami támogatásból hoztuk évről évre tető alá, a jelenlegi nemzetközi és hazai gazdasági helyzet, ami többek között a kultúrára szánt erőforrások csökkentéséhez is vezetett, kevésbé érint minket. A szponzorainkat viszont annál inkább; idén például ketten is visszaléptek, és ez egy ilyen viszonylag kis méretű rendezvény esetében komoly érvágás. Újakat pedig elég nehéz szerezni, már csak amiatt is, mert mi nem tudunk mondjuk óriás reklámfelületeket vagy nagy standhelyeket kínálni a támogatásért cserébe. Nem mondom, hogy nem lesz jövőre is Jazzpiknik, de valószínűleg sokkal kreatívabban kell gondolkodnunk, hogy a megszokott minőséget tartani tudjuk. Mert ebből soha nem engedünk; 

Ha a jövőbeli szponzorokat meg kellene győznie, mivel érvelne önmaguk mellett?

Mivel a szponzoráció lényege, hogy a két fél brandje erősítse egymást, kölcsönösen növeljék egymás presztízsét, úgy hiszem, van mire alapoznunk. Talán nem hangzik szerénytelenül, ha azt állítom, a Jazzpiknik nagyon magas nívójú rendezvény, amit a napi nagyjából tízezer látogató is szavatol. És igaz, hogy ez nem olyan óriási szám, mint amit mondjuk a Sziget vagy az EFOTT fel tud mutatni – befogadóképesség szempontjából a maximumnál járunk –, és a közönségünk sem feltétlenül reklámtollakra vagy nyereményjátékokra vágyik, de a zene mellett pont ez adja a karakterünk másik lényegét. 

 Akit egyszer kipróbál csak egy estét is nálunk, általában a következő évben is visszatér.

A fiatalabb korosztályok becsalogatása a hasonló rétegrendezvényekre, a jövő szempontjából is kulcskérdés. Ebben hogy állnak?

Vannak előrelépések. Sokan először a szüleikkel jönnek, amit az is elősegít, hogy a 14 év alattiak számára ingyenes a belépés. De várjuk a gimnazistákat, egyetemistákat is, ők 24 éves kor alatt 23 százalékos kedvezménnyel vehetnek jegyet. A közönségünk ugyanakkor még mindig elég homogén, nagyjából hasonló értékrenddel bírnak, és hasonló módon képzelik el a szórakozást.

És feltételezhetően hasonló zenét is szeretnek, azaz a jazz különböző fajtáit. Ehhez képest, néhány éve fellépett Paloznakon a Kool & the Gang, tavalyelőtt Rick Astley, tavaly Anastacia. Elég rizikós döntésnek tűnik az ő meghívásuk.

Mi is tartottunk tőle, nem vállalunk-e túl nagy kockázatot ezekkel a populárisabb műfajok felé tett kis kirándulásokkal, ám az élet minket igazolt. Egyébként ez is a kreativitáshoz tartozik, hogy néhány évvel ezelőtt rájöttünk, ha nem találunk ki valami újat, izgalmasat, hamarosan lehúzhatjuk a rolót. Mert hiába fordultak meg a legnagyobb hazai és nemzetközi jazz-zenészek a színpadjainkon, azt érzékeltük, hogy ez önmagában sajnos kevés, muszáj kínálnunk valami pluszt. Így jött először, az én „vakmerő” húzásomként a Kool & the Gang-koncert ötlete, aminek bár nagyon tartottunk a fogadtatásától, végül telt ház és óriási siker lett. 

Ettől felbátorodtunk, és azóta évről évre igyekszünk egy mainstreamebb, de még számunkra megfizethető előadót Paloznakra hozni. 

Nekem meg személyesen olyan volt az ő idejövetele, mint egy megvalósult álom; kamaszként a nyolcvanas évek kelet-európai szürkeségében sosem hittem volna, hogy valaha testközelből láthatom az akkori popkultúra egyik legnagyobb sztárját, aki ráadásul családostól a házamban vacsorázik. Azóta kiderült egyébként, hogy Astley, akárcsak mások mellett az Earth, Wind & Fire Experience elég népszerű a TikTokon, úgyhogy mostanában már a gyerekeimet szoktam kérdezni, ki pörög annyira a közösségi médiában, hogy érdemes legyen megkörnyékeznünk.

Ők afféle mézesmadzagok is, mondván, ha már miattuk eljön valaki, előtte-utána csak belekóstol kicsit a jazzba is?

Nyilván. De más úton is próbáljuk például a tizen-huszonévesek körében népszerűsíteni a műfajt. Egy roadshow keretében járjuk az egyetemeket, ahol a Jazzpiknik örvén a jazzről beszélgetünk a hallgatókkal, közben kicsit beavatva őket a fesztiválszervezés gyakorlati részeibe is. A cél, hogy jöjjenek ki a „dobozaikból”, 

És itt az „is”-en van a hangsúly, nem a „vagy”-on. És ha nem rögtön, csak néhány év múlva érik be ezeknek a találkozásoknak a gyümölcse, az sem baj, a lényeg, hogy egyáltalán legyen minek beérnie.

A magyar előadók felfedezése, népszerűsítése is egy cél akár ezeken az alkalmakon, akár a fesztiválon?

Hogyne. Hihetetlen, mennyi jó magyar zenész van, örülünk, ha minél többnek lehetőséget adhatunk közülük. Nemcsak egy nyári koncert erejáig, különböző tehetséggondozó programokban, a Müpa Showcase-ben vagy a Hangfoglalókban is részt veszünk. De amire leginkább törekszünk, mindegy, hogy hazai vagy külföldi fellépőkről van szó, hogy boldog zenét játsszanak! Robbanjanak szét az energiától, és ha felhős az ég, akkor is süssön ki tőlük a nap! 

Ő szinte először lépett színpadra az akkor még úgy tűnt, sikeres gyógyulása után, nekünk pedig általa nyílt fel a szemünk, hogy tátong itt egy űr a magyar fesztiválpalettán. amit talán be tudnánk tölteni. Ha akkor Juli sztárként nem jött volna el első szóra hozzánk, az ismeretlen kis fesztiválocskára, már rég nem lenne Paloznaki Jazzpiknik, ezt túlzás nélkül mondom. Néha magam is meglepődöm rajta, mi mindennek kellett összeállnia ahhoz, hogy a férjem születésnapján meglepetésvendégként gitározó Snétberger Ferenctől – ezt tekintem a nulladik alkalomnak – a mostani profizmusig jussunk.

Melyikőjük akarta ezt a gitározós alkalmat nagyobb léptékben megismételni?

Szabolcs üzletember, akkoriban alapította saját helyi borászatát, és kereste a lehetőséget, hol tudná a borokat eladni. Bennem meg feléledt a bizonyítási vágy, hogy azt a képet, ami egyre többször megjelent a képzeletemben – a kicsi, zegzugos paloznaki udvarokon gyertyafényben ücsörögnek az emberek kellemes zenét hallgatva – igenis képes vagyok valósággá váltani. Először nyitottunk egy kis vinotékát a tájházudvaron, ahol aztán az első Jazzpikniket is megrendeztük. Kicsit vígjátékszerű volt az egész, hiszen egyikünk sem tudta, hogyan működik az ilyesmi, még szerencse, hogy helyben megtaláltuk Sanyit, aki látott már belülről kocsmát, és volt némi fogalma a boreladásról. Az idők során és jó pár kudarc árán aztán szép lassan mi is beletanultunk mindenbe, beleértve a jog- és adóügyi szabályokat, a rendezvényszervezést. Egyedül nem is ment volna, óriási szerencse, hogy mindig jó tanácsadók és munkatársak szegődtek mellénk.

A falu is ugyanilyen szerencsének tartja, hogy évente pár napra eléggé felbolydul errefelé az élet?

Eleinte eléggé tiltakoztak, de az akkori polgármester mellénk állt, ami sokat segített az előítéletek feloldásában. Később értettem meg, hogy mi is hibásak voltunk a kezdeti idegenkedésben, mert hiába töltöttünk ott rengeteg időt, már csak a borászat miatt is, nem vettünk részt a kellő mértékben Paloznak életében. Ezért a lakosok teljes joggal tartottak tőle, hogy jönnek ezek a gyüttmentek, és kérdés nélkül felbolygatják a csendes mindennapokat.

A Jazzpiknik ideje alatt végig nagyon igyekszünk figyelni a helyiek igényeire, idén például azt kérték, este nyolckor fejezzük be a színpadépítést és a vele járó kopácsolást, természetes, hogy megtesszük. Nekem meg feltett szándékom, hogy a jövőben többet fogok eljárni a helyi közösségi eseményekre, képviselő-testületi ülésekre, hogy lássák, nemcsak az év egy részében viselem a szívemen a település sorsát.

Korábban nemzetközi jogászként dolgozott. Most, hogy a négy gyerek és a fesztivál is lassan megáll a saját lábán, azon a téren ugyancsak tervezi megnyomni a restart gombot?

Igen. Nemrég elvégeztem egy úgynevezett compliance mesterképzést, ami dióhéjban azzal foglalkozik, miként működtethető a legoptimálisabban egy rendszer,e gy szervezet, egy vállalat, a törvények és szabályok betartásával és azon felül etikusan. Minden életszakaszomban és tevékenységemben ez izgatott igazán: hogyan lehet tisztának, átláthatónak, erkölcsösnek maradni. Egyszerűbben, hogyan tudjuk szebbé, jobbá, egymás számára élhetőbbé tenni a világot.

Nyitókép: Paloznaki Jazzpiknik/Mónus Márton