A Wikipédia szerint a „celeb (…) elsődleges jelentése: felkapott, ünnepelt híresség. A kifejezés mellékjelentésként azt a tartalmat is hordozza, hogy az ismertség alapja nem (vagy nem szükségszerűen) az illető tudása, ill. egyéb autonóm képessége, hanem egy, a média által róla mesterségesen kialakított kép, amely beépült a fogyasztók (olvasók, nézők) gondolatvilágába.”
A citatum.hu definíciójában „gyakran negatív értelemben használják, arra utalva, hogy
az ismertsége mögött nincs igazi érték, tudás vagy tehetség.”
Idegen-szavak-szotara.hu: „Az angol „celebrity” szóból rövidítették. (…) Divat lett használni a kereskedelmi tévék hitvány trend diktáló munkássága nyomán.”
Abban tehát a különböző források megegyeznek, hogy a státushoz nem társul feltétlenül teljesítmény. A fogalom viszonylag új, a Nyugatról gyűrűzött be, mint sok más hülyeség.
Sztárok, véleményvezérek, nemzeti hősök korábban is léteztek, minden kornak megvoltak a maga „celebjei”, a mai világnak ezek jutottak.
Természetesen a Forbes magazin össze is állította a listáját arról, kik is „2025-ben Magyarország legismertebb, leghitelesebb, legkedveltebb és leglátogatottabb szereplői (…) Tévés személyiségek, zenészek és üzleti szereplők piaci értékét vizsgálja, akik teljesítményükből, ismertségükből és hírnevükből valódi márkát kovácsoltak a hazai szórakoztatóiparban. A Forbes celeblistája hat piaci szempontot vesz figyelembe:
ismertség, láthatóság, kedveltség, hitelesség, pénzteremtő képesség és online jelenlét.
Az alapot idén is az NRC reprezentatív kutatása adta, amit a Forbes megbízásából készítettek a 18–59 éves magyar lakosság körében.”
Vannak tehát a csakugyan semmihez sem értő, pusztán a folyamatos jelenlétükkel híressé válók,
mint Amerikában a Kardashianok vagy nálunk Kiszel Tünde és a tragikus sorsú VV Fanni vagy Berki Krisztián;
nem az olimpiai bajnok, hanem a „celeb”. Ennél egy fokkal komolyabb, ha valamilyen (bármilyen) képességből kovácsolnak anyagi, ismertségi (azt nem mondom, hogy erkölcsi) tőkét.
Vajon mit árul el egy országról, társadalomról, hogy kik a „komoly pénzteremtő képességgel bíró” személyiségei. A maga korában Petőfi például igazi celebnek számított, de ide sorolhatjuk az ifjúságtól fáklyás szerenádot kapó Széchenyit is, másfelől
József Attila vagy Hamvas Béla igazán nem számítottak körülrajongott hírességeknek a maguk korában, ami mit sem von le kultúránkra, közgondolkodásunkra gyakorolt hatásukból.
A nyilvánosságra hozott első tíz között van kettő, akinek a nevét sem hallottam (Jákob Zoltán és T. Danny), ami kétségkívül arra utal, hogy beragadhattam a Forbes számára láthatatlan buborékba. Ezzel együtt középkorú, négygyermekes alsó középosztálybeli értelmiségiként potenciális fogyasztó lehetnék. Az ismertség relativitására remek adalék – talán mindenkinek van ilyen tapasztalata –, hogy különböző rokonainkkal, ismerőseinkkel más-más dolgokról beszélünk.
Pontosan tudom, melyik baráti társaság az, ahol Szoboszlait felesleges említenem, mert egyáltalán nem érdeklődnek a foci iránt, míg másutt Placid atyára kár hivatkozni.
A felsoroltak között akad, akinek a nevét ismerem, de a fő tevékenységében végzett teljesítménye fekete folt számomra (Azahriah). Az élen Majka végzett, akivel az elmúlt napokban tele volt a sajtó, de kérdés, megfelelően gerjesztett algoritmusokkal és hivatkozásokkal mennyire lehet valakit felturbózni, és
vajon akkor is első helyre kerül-e, ha nem válik hirtelen egyfajta ellenzéki ikonná.
Érdekes, hogy miközben az ország lakosságának legalább fele jobboldali világképű – a keresztény-nemzeti-konzervatív jelzőkkel (vagy ezek közül valamelyikkel) leírható –, a tíz között nincs ilyen (talán Rúzsa Magdi).
Furcsa, hogy ezek szerint Ákos vagy Bayer Zsolt nem „kovácsoltak hírnevükből valódi márkát”,
és bár a Balatont éppen néhány hete körbeturnézó (andocsi miséjén magam is ott voltam) Böjte Csaba nem tekinthető „zenésznek”, nemcsak „komoly pénzteremtő képességgel bír”, de elképesztő népszerűsége és tekintélye a bő egymillió aktív magyar katolikus (sőt más vallású és akár nem gyakorló hívő) körében alighanem felveszi a versenyt bármelyik celebével.
Az persze nyilvánvaló, hogy a celebek ismertsége és a rájuk települő iparágak egymással kölcsönhatásban vannak,
és mivel érdekeltek egymás sikereiben, ügyesen építgetik is egymást. Nehéz szuverénnek maradni ebben a közegben, amit remekül példáz Majka is, aki egy lájtos kormánypártiságból (lásd korábban Szijjártóval fotózkodása, TV2-höz kötődése vagy akár a Covid idején tett megnyilvánulásai) a médiumváltással rögvest a legvadabb ellenzékiségbe csöppent.
Azt kicsit hiányoltam, hogy Magyar Péter nem került fel a listára,
mert ha valakinek a láthatósága és online jelenléte – különösképpen ötvözve a celebléthez definíciószerűen hozzátartozó „az ismertsége mögött nincs igazi érték, tudás vagy tehetség” megjegyzéssel – indokolhatná ezt.
Az Opus-részvények óta pedig azt is tudjuk, hogy pénzteremtő képességgel is bír...
***