„Eszembe sem jutott könyvírásra adni a fejemet, hiszen nem ez a szakmám, a televízió volt az első és utolsó munkahelyem. Hogy A szólás mestersége most mégis kézbe fogható, annak két oka van. Néhány hét múlva nyolcvanéves leszek, a kerek évforduló pedig jó alkalom rá, hogy a szívemben már régóta meglévő gondolatokat megosszam az arra talán kíváncsiakkal. A másik, hogy amikor 2022 decemberében megkaptam a közmédia Csoóri–Sára-életműdíját, sok minden feltolult bennem múltról, jelenről, földi és égi pályatársakról, akiknek illenék köszönetet mondanom. A díjátadó után hazamentem, azon nyomban le is írtam, ami hirtelen eszembe jutott, ez lett aztán a bevezető fejezet is” – mesélt Kudlik Júlia A szólás mestersége születéséről.
Az általa műfajilag leginkább olvasnivalóként definiált kötetet a Libri Allee Könyváruház Scruton kávézójában mutatták be, a szerzővel a közreadó Mercurius Kiadó vezetője, Bencsik Gábor beszélgetett. Szép számú közönség előtt, ami visszaidézett valamit azokból az időkből is, amikor az egyetlen televíziós csatorna „arcaira” szinte családtagokként gondoltak a nézők. Így Kudlik Júliára is, aki nem csupán kellemes hangú, szimpatikus bemondóként maradt meg több generáció kollektív emlékezetében, hanem olyan, mára ugyancsak legendásként emlegetett műsorok vezetőjeként,
mint többek között a Delta, a Táncdalfesztiválok, a Juli suli vagy a Gazdit keresünk.
És persze a Szeszélyes évszakok, amelyet egyik kedvenc műsorvezető partnerével, Antal Imrével vittek elképesztő sikerre.
„Rengeteg fantasztikus emberrel dolgoztam együtt negyven év alatt, sokan segítettek, támogattak, bíztak bennem, de Imre közöttük is különlegesnek számított, mintha a bátyám lett volna. Fantasztikus ember volt, az agya fénysebeséggel működött, mindig húzott valami váratlant, amire nem lehetett előre felkészülni. Ahogyan nem lehetett követni a gyorsaságát sem, ezért bár nagyon egy húron pendültünk, megelegédtem mellette az untermann szereppel. De őszintén mondom, hogy ez soha nem okozott problémát számomra sem vele, sem másokkal szemben. Eleve nem azért lettem televíziós, és tartottam ki annyi időn át, mert hírnévre vagy csillogásra vágytam, ma már pláne anticelebnek hívom magam.