Nem kell nyugati multikulti, a magyar mindig is befogadó nép volt, csak dolgozni kell és szeretni a hazát. Tudósításunk!
A Kommentár legutóbbi lapszámbemutatóján Afangide-Késmárki Ukowo Uwem szociológia szakos szakelőadó, Radics Béla, a Fővárosi Közgyűlés Fidesz-KDNP frakciójának tagja és Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője beszélgetett, a beszélgetés moderátora Horváth Szilárd, az M5 Kommentár Klub című kultúrpolitikai magazinműsorának házigazdája volt.
Szabados György történész, a Magyarságkutató Intézet László Gyula Kutatóközpont és Archívum igazgatója előadásában kifejtette, hogy Álmos sztyeppei típusú államot hozott létre,
ez az ázsiai hunoktól kezdve sok felé ismert, de ilyen volt az avar kaganátus és a magyarok 11. századi állama is. Ezt harciasság, mobilitás választotta el a letelepült államoktól. De nem volt egyértelmű, hogy egy adott közösség eljut az államiság, a legmagasabb politikai szerveződés szintjére. Bölcs Leó bizánci császár mutatott rá, hogy gondot fordítanak az egyöntetű hadrendre, hatékonyak. Ez egy sikertörténet volt, amit egy tehetséges dinasztia és előkelői hoztak létre.
Az ezt követő beszélgetésen az etnopluralizmusról volt szó. Horváth Szilárd felvetette, hogy Petőfi ereiben sem volt magyar vér, mégis vállalta a feladatot. Afangide-Késmárki Ukowo Uwem szociológus azzal kezdte, hogy édesapja nigériai, de ő Magyarországon nőtt fel. Serdülőkorában identitás-próbák elé került, mint mindenki ebben a korban, de mostanra ki tudja jelenteni, hogy teljes mértékben magyarnak vallja magát. Ez egy szintézisfolyamat volt számára, hiszen tapasztalt negatív visszajelzéseket gyermekként a megjelenése és a neve miatt.
Sayfo Omar fiatalon inkább azt tapasztalta, hogy egzotikumként kezelték, nem pedig fenyegetésként.
A magyar társadalom ráadásul befogadó, nyugaton látszólag mosolyognak, a magyarok viszont bár bizonytalanságkerülők, de ha megbizonyosodik, hogy az idegen nem jelent veszélyt, befogadó. Magyarországon már a nyelvnek az elsajátítása egy olyan integrációs folyamat, amely alkalmassá teszi az egyént, hogy elsajátítsa az eszmeiséget is. Debrecenben protestáns környezetben nőtt fel, a szíriai, konzervatív értékek, amiket édesapjától hozott, kompatibilisek voltak az alföldi családi értékekkel.
Radics azzal kezdte, hogy ő erzsébetvárosi roma gyerek, akinek megadatott, hogy tanuljon, és most kétmillió embert szolgált.
Első generációs értelmiségi, aki azt vallja, hogy becsületesnek, munkaszeretőnek, hazaszeretőnek és a jog előtti egyenlőség a legfontosabb. A befogadást mi sem bizonyítja jobban, mint hogy képviselő lehet, és ha csak ennyi történik vele az életében, ő már boldog ember.
Afangide-Késmárki kiemelte, hogy a magyar nyelv az identitás fő pillére. Korán rájött arra, hogy a választékos beszéddel át tudja hidalni az identitásbeli problémákat. Megszerette a magyar nyelvet, az árnyalási képességét, és ez is hozzátett ahhoz, hogy magyarnak érzi magát.
Sayfo szerint könnyebb lenne a Közel-Keletről beszélnie, mert azt kutatja és tanulta, míg ezeket a kérdéseket egyszerűen csak megéli. A debreceni neveltetés meghatározta fiatalságát.
Ők ingben mentek templomba, míg egy holland fiatal pólóban megy istentiszteletre. Ezeket a dolgokat nem kell elmagyarázni, és ez mutatja azt, hogy igazán oda tartoztak.
Radics politikusként hozzászokott, hogy a legbonyolultabb dolgokat kell egyszerűen elmondania, úgy, hogy a mérnök is megértse és Marika néni is. Az élet hasonlít egy tölgyfához, aminek vannak gyökerei. Ez tartja a fát, ezért nem dől ki. De vannak ágak, ezek a kisebb mellékidentitások. Valaki budapesti, valaki roma, valaki valami egyén. De a gyökér ettől még ott marad, még akkor is, ha a gallyak szanaszét ágaznak, ő pedig magára mindig magyar romaként tekintett.
Afangide-Késmárki végül arról beszélt, hogy
a multikulturalista nyugati eszmét nem tudta, nem akarta megélni, de ennek ellenállni nehéz, mert a tévéből ez jön.
Úgy érezte, a magyar emberekkel van sorsközösségben, a magyar emberekkel vannak azonos élményei. A multikulturalizmus nem garantálja a társadalmi kohéziót. Sayfo Omar is hozzátette, hogy a nyugati tudományos életben is egyre inkább az identitáspolitika dominál, származási alapon sajátítják ki pl. a Közel-Kelet kutatást, és inkább a személyes identitásukat kutatják, és azt próbálják univerzalizálni.
A beszélgetés végén György László kormánybiztos zenélt.
(A nyitókép forrása a Kommentár folyóirat Facebook-oldala)
Hogyan alakította át az európai társadalmak és a politikai vezetők hozzáállását a 2015-ben kezdődött migrációs krízis, miért történhettek terrortámadások, és mi történt az Unióba megérkezőkkel? – ezekre a kérdésekre kerestük a választ.
Évek óta csak ígérgetik a Népliget környékének rendezését: így néz ki most.
Sayfo Omar szerint Macron nem gondolja annyira komolyan a lépést, hogy a zsebébe is nyúljon miatt, vagy felrúgja a francia–izraeli gazdasági kapcsolatokat.
Viszonylagos jómódjuk és védtelenségük ideális célponttá teszi őket.
A tiszás Bovier György még fel is szólította Karácsony Gergelyt, hogy tartson rendet.
Nem mindennapi jelenetek.
„Ezek az emberek tele vannak fojtott dühvel, ami teljesen elhomályosítja az elméjüket” – foglalta össze a véleményét Kötter Tamás.
