Habsburg királyaink maradványai mind megvannak Bécsben – a nemzeti dinasztiánk meg nincs sehol

Habsburg királyaink maradványai szinte mind fellelhetők Bécsben a kapucinusoknál, még a jelentéktelen (legfeljebb Arany verse miatt ismertebb) V. Lászlóé is megvan Prágában, a Szent Vitus-székesegyházban.

Az utólag, teljesen önkényesen Árpád-háznak elkeresztelt Turul nembeli uralkodók közül egyedül I. Andrást lelhetjük fel Tihanyban, a többieket azonban hiába keressük. Idegenben, a török dúlástól megkímélt országokban itt-ott néhány koronás főre rábukkanhatunk; az erdélyi fejedelem, Báthory István például Krakkóban, a Wawelben alussza örök álmát. Ott, ahol a rövid ideig, a várnai csatában történt elestéig regnáló Jagelló (I.) Ulászlónak jelképes sír jutott, sok más lengyel király között.

Ha végigjárhatnánk az ezer esztendeje épült, de a história viharaiban elpusztult templomot, akkor Szent István és fia, Imre herceg, Könyves Kálmán, Vak Béla, Károly Róbert, amott egy kápolnában Nagy Lajos sírjaira vihetnénk virágokat és az évfordulókon koszorúkat. Ehelyett a romok alatt, egymással összekeveredve, bedobozolva várják a csontok, hogy talán egyszer mód nyílik a beazonosításukra. Egyedül III. Béla csontváza maradt épen, őt – feleségével együtt – a budavári Nagyboldogasszony (közismert nevén Mátyás-)templomban nézhetjük meg, ha leszurkoltuk a belépti díjat.

Apropó, Mátyás.

A Hunyadiakra most rávetült a figyelem a televíziós sorozat miatt,

Mátyás különleges helyet foglal el az emlékezetben. Homo novusként, nem uralkodói dinasztiából került a korabeli Európa egyik legjelentősebb államának élére. Bel- és külpolitikai sikerei, építkezései, a reneszánsz hazai meghonosítása, félelmetes hadserege és bulvárba illő nőügyei mellett az egyetlen koronás főnk, akiről népmesék tucatjait költötték. Sokszor azzal vádolják, túladóztatta a népet; az alattvalóitól származó bevételei kétségkívül hatalmas összeget tettek ki. Ebből fedezte fényűző udvarát, a hadjáratokat, a rendet és biztonságot.

Buda, Visegrád, majd Bécs mind méltó, virágzó székhelyei voltak. Bár a meghódított császárvárosban, a Habsburgok székhelyén érte a halál, őt is Fehérváron temették el. Így az ő csontjai is ott kell, hogy legyenek az Árpádok és Anjouk között, bő fél évezrede várva az esetleges beazonosítást, amit a tudomány fejlődése lehetővé tehet.

2021-ben feltárták a lepoglavai pálos kolostorban Corvin János és fia sírját. Mátyás – mivel Aragóniai Beatrixszal kötött frigye gyermektelen maradt – utolsó éveiben maga mellé vette, és trónja örökösének szánta egy polgárasszonytól, bizonyos Edelpeck Borbálától született törvénytelen gyermekét, aki – a Bonfini erősen romantizáló, a Hunyadiak címerében lévő holló miatt a római Corvinusokkal való kapcsolatot feltételező elmélete alapján – megkapta a Corvin nevet.  A feltárt „csontokból archeogenetikai mintát vettek, ami segíthet Mátyás király maradványainak azonosításában is.” Ezzel egyébként talán arra is választ kaphatunk, vajon igaz-e a Heltai Gáspár írásában is felbukkanó feltételezés,

(Zsigmond csontjai ugyan nincsenek meg – a váradi sírját rejtő székesegyház Szent László hamvaival együtt ugyancsak az enyészeté lett –, de több rokona nyugszik Európában.)

A lepoglavai és az egyik fehérvári koponya hasonlóságára építve készített arcrekonstrukciót Gábor Emese, a Magyarságkutató Intézet László Gyula Központjának munkatársa, aki más arcrekonstrukciókat is elkészített már, többek között a fentebb említett III. Béláét; érdekesség, hogy – talán nem véletlenül – a kapott eredmény a Béla által szentté avatott László királyunk hermájára hasonlít.

A két koponya – a bizonyítottan Corvin Jánostól származó és a fehérvári bazilika romjai alól előkerült másik – között olyan hasonlóságok figyelhetők meg, ami a két személy között nagyon szoros rokonsági fokot feltételez. Külön érdekesség, hogy az ismeretlen koponya tulajdonosa Mátyással megegyezően 47 évesen hunyt el. (Ezek szerint ez ilyen pontosan meghatározható.)

A DNS-elemzés még hátravan, de Gábor Emese – bár nem ejti ki Mátyás nevét – optimizmusa alapján

A holtak eltemetése, a porhüvelynek a végtisztesség megadása ősi emberi óhaj. Elég, ha az Antigoné problematikájára utalunk, de hasonlókra a mi történelmünkben is sokszor került sor. A kegyeleti mellett a politikai vetületet sem lehet figyelmen kívül hagyni. Csak a huszadik században Rajk, Nagy Imre vagy akár Horthy újratemetésének különös jelentősége volt. Olykor persze vigyázni is kell az ilyesmivel; II. Rákóczi Ferenc fejedelmünk 171 év után térhetett haza törökországi nyughelyéről – a kassai dómba.

A Barguzinban megtalált, Petőfinek tulajdonított csontváz rengeteg vitát generált, melyeket nehéz is megnyugtatóan rendezni, ráadásul az igazság kiderülésének esetleges ütközése egy gyönyörű másfél évszázados legendával nemkívánatos következményekkel járhat.

Hiába tudjuk, milyen dicső és gazdag a történelmünk,

Az sem elhanyagolható, de mégis másképpen fest, ha a népmesék Mátyásának sírját is fel tudjuk mutatni; magunknak és a nagyvilágnak. Ebben akár végre valami össznemzeti egyetértés és büszkeség is születhetne; fanyalgásmentes népünnepély és (látszólagos oximoron) diadalmas temetési menet.

Néhány éve Angliában, egy leicesteri parkolóban megtalálták a bosworthi csatában elesett, Shakespeare miatt talán kissé negatív jelképpé vált III. Richárd csontjait, akit aztán középkori külsőségek közepette méltó nyughelyére, a leicesteri katedrálisba temették. 2015. március 21-én játszották az angol labdarúgó bajnokság harmincadik fordulóját, a Leicester City csapata kikapott (tizenkilencedszer a szezonban); 4 győzelemmel és 7 döntetlennel az utolsó (20.) helyen állt. Március 26-án eltemették Richárdot. A következő fordulóban, április 4-én a leicesteri focisták 2-1-re megverték a West Hamet, a hátralévő nyolc meccsükből hetet megnyertek, végül a 14. pozícióban végeztek. Majd a következő évben minden idők legnagyobb futballcsodájaként megnyerték az angol bajnokságot.

Ha nem is feltétlenül világbajnokságot nyernénk, de talán valami nemzeti egység teremtődne. Nagyon ránk férne.

Nyitókép: MTI/Purger Tamás