A nyelv mint valóságszervező

Ahogyan arról a könyveimben is írok, szerintem a modernitást, az ember utóbbi néhány száz évét és a jelenkort meghatározó legfontosabb trend – a gyorsulás, azaz az akceleráció mellett – a homogenizáció, amelynek eredményeként a dolgaink globális összehasonlításban sémaszerűvé válnak. Ezt ugyanúgy megfigyelhetjük a zenében és a politikai ideológiákban, mint a ruházat vagy a kávézók kinézetében. Nem utolsósorban a nyelvben, az angol felemelkedésével és a kis nyelvek eltűnésével összefüggésben. (És egészen kis léptékben is: a közelmúltban tett erdélyi látogatásom alkalmával székely vendéglátóim beszámoltak róla, hogy családjaik legújabb generációi a helyi akcentus helyett már a magyarországit beszélik, mindenekelőtt a TikTokon elfogyasztott tartalmaknak „köszönhetően”.) Miközben a természeti környezet hanyatlása kapcsán a biológiai sokféleség eltűnését naponta emlegetjük, a nyelvek kapcsán szinte sosem tesszük ezt. Miért?