Az emberi agy nem szuperszámítógép, a tudat és az intuíció többé teszi annál. Ezért sem valószínű, hogy a mesterséges intelligencia hasonlatos lesz a miénkhez. Ha viszont másmilyen lesz, azt – hiába mi teremtettük – még kevésbé fogjuk érteni.
Hubert Dreyfus (1929–2017) a mesterséges intelligencia felemelkedését értelmező első filozófusok egyike volt. A Harvard mellett Párizsban, Freiburgban és a világ legrégebben alapított katolikus egyetemén, Leuvenben is kutatott. Az 1960-as évek elején az Egyesült Államok kormányzata mögött működő hidegháborús agytröszt, a Neumann Jánost is foglalkoztató Rand Corporation munkatársa lett, ekkor választotta szakterületének a gépi gondolkodást. Már zajlott a történelem első MI-mániája, amelyek sorában – a nyolcvanas évek újabb hulláma után – ma a harmadikat éljük.
Az emberi gondolkodás képessége az utóbbi évtizedben látványos hanyatlásnak indult, amit egyre több kutatás igazol. A digitális média térnyerése és a változó információfogyasztási szokásaink állhatnak e megdöbbentő változás hátterében.
A kis délkelet-ázsiai ország 1 milliárd szingapúri dollárt fordít a következő öt évben a mesterséges intelligencia fejlesztésére.
Számos területen megmutatta már a mesterséges intelligencia, hogy mire képes; ugyanakkor azt is, hogy melyek azok a hiányosságai, ahol még javításra szorul. Hol tart ma a mesterséges intelligencia?
Vizsgálják még az új, denevérekben felfedezett koronavírust.
A mesterséges intelligenciáért felelős kormánybiztost új feladatáról, az autógyártás jövőjéről és a magyar ipari lehetőségekről kérdeztük.
Ezen a héten sem unatkoztunk sportfronton.
„Soha nem felejtjük el” – írta Tyson az X-en.
Az összes „bezzegországot" magunk mögé utasítottuk.
