Majd költeménye végén Jézushoz fordulva esdekel:
„Engedd, ó, Jézus, égi fejedelmünk,
Ne kelljen mégse pokolra kerülnünk,
Ha a Trombita számadásra szólal.
S emberfia te, ne mulass felettünk,
De kérjed Istent, legyen irgalommal.”
(Illyés Gyula fordítása)
Villon bizonyára tisztában volt vele, hogy távolról sem élt példás életet, így a jobb lator történetébe helyezhette minden reményét a halálsoron várakozva. A Jézus jobbján megfeszített gonosztevő, aki valószínűleg Villonhoz hasonlóan egész életét a bűnre fecsérelte, bűnbánatot tart a kereszten és arra kéri Jézust, emlékezzen meg róla országába érve. Jézus pedig megígéri neki, hogy még aznap vele lesz a paradicsomban.
A kegyelem, az üdvözülés tehát egy pillanat alatt elnyerhető, de azért jó ha tudjuk, alapvetően Jézus nem arra kér minket, hogy mindent tegyünk fel haláltusánk üdvözítő borzalmaira. Ellenkezőleg, azt várja, hogy mint a szolgák egyik példabeszédében,
éberen virrasszunk, mert nem tudhatjuk, mikor jön el az utolsó ítélet.