Még por sem lennék, ha az Isten nem akarná. De láthatóan akarja a létezésem, és remélem, ha eljön az idő, a feltámadásomat is akarni fogja.
A kereszténység látszólag a feje tetejére állított itt valamit: a születés ünnepét a sötét téli hónapoknak adtuk, majd amikor végre jönne a természet újjászületése, az első tavaszi napsugarak elől be kell menekülnünk a templomba, hogy közelgő elmúlásunkkal nézzünk szembe.
Most még nézek ki az ablakon és figyelem a kibontakozó tavaszt, de nemsokára már egy életre kelt gótikus kőszobornak látszó, öblös hangú szerzetes fog a régi szavakkal fegyelmezni: „Emlékezz, ember, porból lettél és porrá leszel!”.
Nincs mese.
Mintha a látvány is a feje tetején állna, amikor a hívek ragyogó arccal várják, hogy hamukeresztet rajzoljanak a homlokukra. Én legalábbis nem voltam még gyászos hangulatú hamvazkodáson.
Pedig, valljuk be, ebben a régi szokásban van valami horrorisztikus. Ezt érezhette meg Sík Sándor is, amikor Hamvazás című látomásos versét, amelyben az életre kelt Szent Gellért-szobor szörnyű alakja hamut szór a megtért magyarságra, Poe Hollójának formájában írta meg. Mégsem félek. Olvasom, de nem rettegek. Ettől önmagában nem, sőt:
minden rím erősebbé tesz.
Mi ez a borzongás, amire így vágyik az ember lelke, amiből életet merít? Prohászka Ottokár ezt így fogalmazza meg: „Azért szállunk lélekben halálunk percébe, hogy erőteljesebben s örvendezőbben éljünk. Nem hogy búsuljunk s elhervadjunk, hanem hogy föllelkesedjünk s kivirágozzunk. Szenvedélyem, hogy a jónak morzsáját se hanyagoljam el, hanem földolgozzam, mert még van időm.”
De mennyi időnk van?
Eleget kapunk az Úristentől, hogy észhez térjünk és ne a pokol örök tüzét válasszuk?
Amikor a halálra ítélt Villon társaival saját akasztására várt, lelkében halála percébe szállva valóban kivirágzott. Igaz, nem az örvendezését, hanem a bűnbánat és a könyörgés virágait nyitották ki rettegésének pillanatai. Gyász-irat című versében ugyanis arra kéri a még élni tudókat, bár volna rá okuk, hogy gyalázzák vagy gúnyolják, mégse ezt tegyék, amikor a kötélen fog lógni, hanem inkább imádkozzanak érte.
Majd költeménye végén Jézushoz fordulva esdekel:
„Engedd, ó, Jézus, égi fejedelmünk,
Ne kelljen mégse pokolra kerülnünk,
Ha a Trombita számadásra szólal.
S emberfia te, ne mulass felettünk,
De kérjed Istent, legyen irgalommal.”
(Illyés Gyula fordítása)
Villon bizonyára tisztában volt vele, hogy távolról sem élt példás életet, így a jobb lator történetébe helyezhette minden reményét a halálsoron várakozva. A Jézus jobbján megfeszített gonosztevő, aki valószínűleg Villonhoz hasonlóan egész életét a bűnre fecsérelte, bűnbánatot tart a kereszten és arra kéri Jézust, emlékezzen meg róla országába érve. Jézus pedig megígéri neki, hogy még aznap vele lesz a paradicsomban.
A kegyelem, az üdvözülés tehát egy pillanat alatt elnyerhető, de azért jó ha tudjuk, alapvetően Jézus nem arra kér minket, hogy mindent tegyünk fel haláltusánk üdvözítő borzalmaira. Ellenkezőleg, azt várja, hogy mint a szolgák egyik példabeszédében,
éberen virrasszunk, mert nem tudhatjuk, mikor jön el az utolsó ítélet.
A homlokra rajzolt hamukereszt ezért nemcsak annak a jele, hogy viselője tisztában van bűnös voltával és teste elporladásával. Azt a szándékot is kifejezi, hogy éberen igyekszünk várni az Úr második eljövetelét; nem az utolsó pillanatban akarunk megtérni.
Még por sem lennék, ha az Isten nem akarná.
De láthatóan akarja a létezésem, és remélem, ha eljön az idő, a feltámadásomat is akarni fogja. Csak arra kérem, ha mégsem élném le az életem a tökéletes várakozásban, legalább annyi időt adjon nekem a bűnbánatra, mint a jobbján megfeszített gonosztevőnek!
***
Ezt is ajánljuk a témában
Európa jelentése alapvető változásokon megy keresztül. Nem nélkülünk, nem az akaratunk ellenére – hanem éppen általunk. Nagyobb szükségünk van példaképekre, eszményekre és patrónusokra, mint valaha. Czopf Áron esszéje.
Ezt is ajánljuk a témában
Fontos, hogy ezeket a jeleket ne önmagukban szemléljük. Nem a víz vagy a hely a lényeg, hanem az, akire mutat: Krisztus. Interjúnk.
(Nyitókép: R.J. / Mandiner)
Az Ars et Viriditas egyszerre 1) értékközpontú és alkotó szemléletű életrend, munkaéthosz; 2) az emberi tevékenységek minőségi színvonalán nyugvó ökológiai alternatíva; 3) közösségi hálózat.
A valóságtól teljesen elrugaszkodott „elemzés” látott napvilágot.
Ilyen pedigrével valóságos „merjünk kicsik lenni”-hozzáállásnak hat, ha magunkra nézve a kultúrkereszténységet tekintjük az elérhető maximumnak. Francesca Rivafinoli írása.
Hogyan lett egy ortodox zsidó lányból kármelita nővér, és egy ünnepelt filozófusból auschwitzi vértanú? 1942-ben ezen a napon gyilkolták meg Keresztes Szent Terézia Benediktát.
Ayaan Hirsi Ali, a világhírű iszlámkritikus és frissen megtért keresztény az MCC Feszten beszélt Európa előtt álló kihívásokról.
Para-Kovács Imre szerint pedig „megbukott a keresztény ország szlogen”.
Feltehetőleg Magyar Péter nem örül, mindenki más meg igen.
Mindenki láthatja, a Tisza egy kormányképtelen balhépárt – fogalmazott a kormányfő.
