A kulisszák mögé tekintve azt látjuk, hogy a népszerű regényíró élete tele volt érdekes momentumokkal: szerették vagy kihasználták az agg Jókait, aki szerelmi mámorban töltötte utolsó éveit?
Jókai Mórról tudjuk, amit tudunk. Napra pontosan 200 évvel ezelőtt, 1825. február 18-án, Komáromban született, még életében legenda lett, alakja megkerülhetetlen, ha magyar irodalomról beszélünk. Népszerű regényíró volt és máig az – bár egyre nehezebb olvasni –, országgyűlési képviselő, a márciusi ifjak egyike, Petőfi barátja, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató-tanácsának tagja és így tovább a végtelenségig. Hosszú, tartalmas élete volt.
Ezúttal azonban nem Jókai írói vagy politikai jelentőségével foglalkozunk, hanem a kulisszák mögé pillantunk, kettő érdekességet állítva a fókuszba: párbajait és idősori szerelmét.
Jókai Mór kétszer párbajozott:
egyszer karddal, egyszer pisztollyal.
Először az egykori „márciusi ifjú”, ügyvéd és hírlapíró Bulyovszky Gyula hívta ki az írót: szerinte a Jókai által szerkesztett Üstökös című lap sértően írt Szilágyi Lilla színésznőről, Bulyovszky feleségéről. Végül nem lett nagy baj, és a kellő izgalom is megvolt: a párbajban Jókai apró karcolást ejtett a kihívón.
A másik párbaj kiváltó oka szintén Jókai lapja, ezúttal a Hon című kiadvány volt, amelyben egy cikket nem más, mint a korabeli kulturális élet kiemelkedő alakja, Pulszky Ferenc régész, politikus, műgyűjtő nehezményezett – pedig a cikket nem is Jókai írta. Erről Mikszáth Kálmán is beszámolt:
„A Honban éppen akkor indult meg A kőszívű ember fiai. Ha a Pulszky golyója bolondjában rossz helyre talál tévedni – az a remek regény éppen a legérdekesebb helyen szakad meg. (…) Pulszky háromszor lőtt, de a pisztolya mindannyiszor csütörtököt mondott. Jókai a levegőbe sütötte ki a maga pisztolyát. S mikor ezek után kezet fogtak, akkor vallotta be, hogy
voltaképpen nem is olvasta a kérdéses cikket,
s éppenséggel nem tudja, milyen sértésért verekedett.”
Jókai Mór 1897 tavaszán, 72 évesen találkozott a 18 éves Nagy Bellával, amikor a fiatal lány bekopogott az íróhoz, és elszavalta neki a Tetemre hívást. Bella nem cécózott: arra kérte Jókait, vegye pártfogásába, támogassa színiiskolai tanulmányait. Így is lett.
Nagy Bella olyan protekciót kapott, amilyet csak kaphatott
a pályán: a Nemzeti Színházba került, ahol bár ösztöndíjjal tanult, elégedetlenek voltak vele a tanárai, majd Jókai máshol keresett neki helyet, saját darabjaiban szerepeltette, a fellépésein személyesen megjelent.
A családtagok nem voltak boldogok. A jelentős korkülönbség és a lány anyagi háttere aggodalomra adott okot. Aztán, amikor a párocska már a házasságot fontolgatta, a rokonok állítólag keresték az utat, hogyan tudnák Jókait cselekvőképtelennek nyilváníttatni: életrajzírók szerint azonban erre egyik orvos sem volt hajlandó az író ismertsége és befolyása miatt. És az sem biztos, hogy nem csupán a menyecske terjesztette a pletykát.
Az írót jó barátok is próbálták lebeszélni, majd a nősülését megakadályozni.
Jókai háziorvosa például azt állította, az írónál a szexuális erotománia következtében kialakult aggkori elmegyengülés tünetei figyelhetők meg.
„A fölött tanácskoznak, hogy lehetne engem az utolsó órában erőhatalommal elszakítani a menyasszonyomtól s mint őrültet, a bolondok házába csukatni? Engemet! Jókai Mórt!” – írta az író a sorsán keseregve.
Aztán megtörtént: Jókai feleségül vette Bellát.
„Míg végre 1899 őszén szeptember 16-án kipattan minden. A lapok a leghitelesebb formában meghozzák a hírt, hogy a hetvennégy éves aggastyán megházasodott, elvett egy fiatal színésznőt, Grósz Bella kisasszonyt. Az egész országon végigszáguldott a villám gyorsaságával a pikáns hír. És feltárultak egész meztelenségükben a kínos családi jelenetek, melyek azt megelőzték, a baráti közbelépések és minden egyéb, ami azzal összefüggött, végighurcolva a dicsőségtől körülragyogott emberi főt a parázna beszédek, gúnyos tréfák kloákáján. Minden jobbérzésű embernek fájdalmat, lehangoltságot okozott ez” – tudjuk meg Mikszáth Kálmántól.
A tény tény marad: az író ezért, vagy azért, végül minden kapcsolatot megszakított a családjával, köztük fogadott lányával – első felesége, Laborfalvi Róza házasságon kívül született gyermekével, Jókai Rózával –
egyetlen örökösévé pedig Nagy Bellát, fiatal feleségét tette meg.
A házasság az olvasók tetszését sem nyerte el: Jókai regényeinek az eladása bezuhant, ami nem különösebben érdekelte az írót, aki lépten-nyomon boldogságáról számolt be.
„Soha életemben ilyen boldog karácsonyt nem ünnepeltem meg, mint az idén Nizzában. Meleg napsugártól, még melegesebb szeretettől körülsugározva, családom körében töltöttem az öröm-árasztó ünnepet.
Nem lakom bűzös penzióban; hanem egy előkelő palotában, melynek egész emeletét bérlem. Azt a nőm választotta ki,
gondos utánjárás mellett a város legdíszesebb pontján, a Promenade des Anglais mentén, a tengerparton. Kényelmes otthont kívánt nekem teremteni, ahol testem-lelkem megújulhat. Itt mindent megtalálok, ami az úri komforthoz kívánatos… Én minden este azzal az imádsággal hajtom fejemet álomra s azzal ébredek fel: «Adjon az én Istenem Atyám az én szeretett nőmnek, Bellának s az én hazámnak, Magyarországnak boldog jövendőt!»” – írta az író halálának évében Nizzában.
Jókai Mór elhunyta után komoly pereskedés indult Jókainé és az író családja között, akik bíróságon próbálták visszaperelni az örökséget és az életmű tulajdonjogát – sikertelenül.
Jókai Róza és ügyvédje tanúk meghallgatását indítványozták, akiknek bizonyítaniuk kellett volna, hogy Bella ütötte a férjét.
„Legyalázta, leköpte, öngyilkossági kísérletig üldözte, ruháitól megfosztva fogolyként elzárta, éheztette”
– hangzott el.
Elismerték: nincs bizonyítékuk arra, hogy Bella a végrendelet leírása előtt vagy közben fizikai kényszert alkalmazott volna, vagyis hogy az alperes pisztollyal a kezében kényszerítette a végrendelkezőt, de Róza szerint azt ki tudja mutatni, „hogy megtévesztette őt felőlem való véleményében, hogy azt szuggerálta neki, hogy tébolydába akarom záratni”.
1907-ben végül a nevelt lány, Jókai Róza peren kívüli egyezséget kötött: az özvegy minden évben köteles lett volna elszámolni a Jókai-jogokból származó bevételekből és annak tíz százalékát át kellett volna adnia Jókai Rózának.
Róza nyomorúságos körülmények között maradt magára lányával.
Annyira elszegényedtek, hogy 1920-ban anya és lánya megpróbálta értékesíteni Jókai náluk maradt kéziratait,
Nagy Bella ugyanis a bevételéből „még azt a tíz százalékot sem adta oda Rózáéknak, amelyre a bíróság kötelezte”
– írják az esetről.
Bella a második világháború kitörése után Londonba költözött, ott halt meg 1947-ben, 67 évesen. Mindvégig élvezte a Jókai műveinek jogdíjából befolyt jelentős összeget.
*
Felhasznált irodalom:
Vasárnapi Újság 1899/46
https://web.archive.org/web/20151208150323/http://nepszava.hu/articles/article.php?id=46867
http://www.huszadikszazad.hu/1901-november/kultura/jokaine-nagy-bella-botranya
https://vates.hu/blogs/publikaciok/jokai-mor-es-nagy-bella-hazassaga-magyar-irodalom-nagyjai?srsltid=AfmBOopCH2qx35P5s6oUfTY0UO3wfMAlatHh5SE_qiXVGcTaCzH8CHRu
https://www.kemma.hu/helyi-kultura/2022/02/az-elso-igazi-celeb-lanyat-egy-18-eves-lany-semmizte-ki
https://bcoolmagazin.hu/jokai-mor-botranyos-hazassagai/?fbclid=IwY2xjawIFXxVleHRuA2FlbQIxMAABHXPKFJ62Am4BiyNUhXEwbgIlb4NlY_tTL0ZFup-oecexgIWL8p2d44Yoww_aem_EIcjOKd2EbtB2gea84GpaQ
Nyitókép: Jókai és neje, Nagy Bella 1899-ben, olaszországi nászútjuk során készült fényképen. Jókai a képről a következő tréfás megjegyzést tette: „A nápolyi fényképész ugyancsak becsületes ember volt; engem húsz évvel fiatalabbá tett, nőmet tízzel öregbítette s így harmincz évvel közelebb hozott egymáshoz” (Wikipédia)
Jókai Mór méltatlan gúny céltáblája lett, amiért idős korában elvette feleségül a nála csaknem 55 évvel fiatalabb Nagy Bellát. Az pedig, hogy vagyonát is ráhagyta, hosszú családi perpatvart hozott magával.
Tisza Kálmán zseniális hatalomtechnikus volt és puritán ember, aki boldog házasságban élt. Vezetésével új Magyarország született, sikereit a realitásérzékének köszönhette.
Ismét hatalmas elismerést kapott hazánk Krasznahorkai László kitüntetésével. Szinte hihetetlen, de az újabb magyar Nobel-díjast faképnél hagyta első angol fordítója.
A mai világban, amikor nem lehet nyugodtan lenni a politika zajától, hasznos és jóleső lehet egy kis irodalom.
Mindent tudott a tengeri csigákról, amelyeket egy üveges szekrényben tartott a dolgozószobájában. Még egy tudományos alaposságú regényt is írt a csigákról.
Az öröm ideje jött el, mert a világ a magyar irodalomra figyel. Csender Levente írása.
Modernizációt ígérnek, de amit a Tisza Párt közigazgatási reformként hirdet, az valójában veszélyes amatörizmus és politikai tisztogatás.
Marcin Romanowski a Zbigniew Ziobro volt lengyel igazságügyi miniszterrel történtek kapcsán rámutatott, hogy „amit most Magyar Péter »a „magyar Tusk« meghirdet, a maga »elszámoltatásával«, az már Lengyelországban gyakorlatban is látható.
