„Ha most élne, Jókai valószínűleg minden közösségi platformon ott lenne, és óriási követő­táborral bírna” – Földváry Gergely a Mandinernek

Miért pont Jókai Mór?
Jókai Mór nem csupán a magyar irodalom egyik legnagyobbja, hanem rendkívül sokszínű és karizmatikus figura, akinek a személye és munkássága messze túlmutat az iskolai kötelező olvasmányokon. Élete tele volt szenvedéllyel, kalandokkal, fordulatokkal, ami bőven ad lehetőséget arra, hogy új szemszögből mutassuk be. Történészként a XII. kerület Hegy­vidéki Helytörténeti Gyűjteményében dolgozom, és munkám során számtalanszor foglalkoztam Jókai életrajzával. Nem véletlenül, hiszen csaknem ötven nyarat töltött Svábhegyen, amely máig őrzi emlékét. Írásaimban, kutatásaimban újra és újra előkerült az ő alakja, és minél mélyebben ástam bele magam a történeteibe, annál inkább meggyőződtem róla, hogy nem csupán az irodalmi öröksége miatt érdemli meg a figyelmet.

Hanem még miért?
Jókai egyszerre volt korának sztárírója, celebje és véleményvezére – ha most élne, valószínűleg minden közösségi platformon ott lenne, és óriási követő­táborral bírna. A maga korában egyfajta márka volt, akinek nemcsak a regényeit falták az olvasók, de gondolatai, politikai állásfoglalása és magánéleti történései is folyamatosan foglalkoztatták a közvéleményt. A sajtó lépésről lépésre követte az életét, és nem túlzás azt állítani, hogy a 19. század egyik legismertebb magyar embere volt. A kérdés tehát nem az, hogy mi teszi érdekessé ma, inkább az, hogyan lehet őt úgy bemutatni, hogy ismét az legyen.

Például egy róla születő szépirodalmi művön keresztül. Elsőre talán kézenfekvőbbnek tűnne a történelmi vagy életrajzi regény forma, miért döntött a novellák mellett?
Szerintem egy tematikus fejezetekre tagolódó novelláskötet kínálja a legjobb lehetőséget arra, hogy a segítségével újra felfedezhessük azt a Jókait, aki a saját korában annyira lenyűgözte az embereket. A célom egyfajta történelmi időutazás, amelyben a főszereplő maga az írófejedelem, de nem az irodalmi kánonból ismert nagybetűs Jókai, hanem a név mögött lévő hús-vér ember.

És hogy ezzel együtt árnyalódjon a meglehetősen sablonos, idealizált, történelmiregény-író Jókai-kép is?
Pontosan. Vissza lehessen hozni a köztudatba úgy, hogy élvezetes és könnyed formában idézzük meg őt, aki izgalmas, esendő, szerethető és néha meglepően modern gondolkodású ember volt. A kötetből így többek között olyasmikre is fény derül, hogy milyen „háborút” folytatott Mikszáth Kálmánnal, miként perlekedett a svábhegyi méhészekkel, miért légzongorázott náluk Liszt Ferenc, és hogy miért hűlt ki Petőfi étele a híres eljegyzési vacsorán. Hiszem, hogy a Jókai Mórral kapcsolatos történetek, amelyek közelebb hozzák emberként is, ma is legalább annyira inspirálók lehetnek, mint a maguk korában. Ha pedig a könyvem hatására akár csak egy olvasó is újra kézbe veszi az egyik regényét, vagy kíváncsian utánanéz egy-egy vele kapcsolatos, kevésbé ismert ténynek, már teljesül a vágyam.

***

Nyitókép: Mandiner-archív