Jobb, mint vártuk, de tudnánk élni nélküle – mozikban a Demjén-film

2024. december 10. 15:52

A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.

2024. december 10. 15:52
null

Nyitókép: Filmplakátrészlet/Facebook

Német Dániel, a Magyar Krónika magazin munkatársa írása

Még négy évvel ezelőtt pattant ki Kirády Attila producer fejéből egy olyan film ötlete, amelynek az alapját hazánk egyik közkedvelt előadójának dalai jelentenék. A beatkorszak számtalan, milliók által kedvelt énekese közül az alkotók választása végül Demjén Ferencre esett, és ez remek döntés volt abból a szempontból, hogy a dalai igencsak változó érzelmi skálán mozognak: a balladák mellett a semmitmondó popslágerek egyáltalán megtalálhatók a repertoárjában,

 így nehéz elképzelni olyan jelenetet, amelyhez ne passzolna valamelyik tétele.

Ezt is ajánljuk a témában

A Balatonnál törnek darabokra a szívek – hamarosan mozikban a Demjén-film

Videó

December 12-én új zenés magyar vígjáték érkezik a mozikba. A Hogyan tudnék élni nélküled? Demjén Ferenc slágereire épülő szerelmes, balatoni történet, amelynek fiatal tehetségek, többek között Marics Peti, Törőcsik Franciska és Ember Márk a főszereplői. Mutatjuk a legfrissebb előzetest!

És bár a sajtóanyagból nem esik róla szó, egészen biztos vagyok benne, hogy Kirádyt a 2017-ben bemutatott Pappa Pia sikere is inspirálhatta. A mozi arcpirítóan kellemetlen volta ellenére több mint 220 ezer nézőt vonzott a moziba, még a folytatás gondolata is felmerült, de hála istennek az végül nem valósult meg, így is olyan poszttraumás élményt okozott, hogy rettegve ültem be a Hogyan tudnék élni nélküled? vetítésére, hasonló audiovizuális környezetszennyezéstől rettegve. És bár a végén a stáblista alatt eszem ágában sem lett volna visszatapsolásra buzdítani a közönséget, hátha kiharcolhatunk valamiféleképpen még egy zenei betét, de azért nem is menekültem rögtön mérgezett egérként a teremből, hogy még a film kópiájától is minél távolabb kerüljek.

A sztori egyik főszereplője egy fiatal lány, Lili (Varga-Járó Sára), akinek négy éve meghalt a pasija, és azóta sem tért teljesen magához a sokkból, amikor épp nem különböző vállalati rendezvényeken énekel, akkor otthon magányosan tengeti az estéit bor és pizza társaságában. Aztán egy nap a szülei lakásában belebotlik az édesanyja (Törőcsik Franciska) naplójába, amelyből kiderül, a nőnek nem éppen olyan volt az előélete, mint ahogyan arról a családi legendáriumokban hallott; bár sosem akarta megcsalni a férjét, harminc évvel korábban egy nyaralás során a Balaton mentén koncertező zenekar vagány énekese (Ember Márk) igencsak levette a lábáról.

A történet két szálon fut, de csak az egyik hangsúlyos: a jelenben játszódó szegmensek szinte lényegtelenek,

 a játékidő kilencven százalékban az említett szerelem kibontakozását látjuk. 

Mindez kellemes nosztalgikussággal, a Nyári szerelem könnyed feel good stílusában bomlik ki. A szereplők szimpatikusak és szerethetők, noha nem éppen árnyaltak, egy-egy tulajdonságnál többel szinte senkit nem áldottak meg a forgatókönyvírók, de nyilván nem is karakterek mély pszichológiai elemzése volt a cél. 

A filmben szerepet kapott Marics Peti is, akinek a legfontosabb jelenete az El kell, hogy engedj című Demjén-dalhoz kapcsolódik. (Fotó: Facebook)

És szerencsére nem is az, hogy minél több zenével pakolják tele a bő másfél órát; akik hozzám hasonlóan hidegrázást kapnak a musicalek többségétől, örömmel konstatálhatják, hogy akár negyed óra is eltelik olykor anélkül, hogy valaki dalra fakadna. Ráadásul a számok többsége koncertjeleneteken hangzik el, egy kézen megszámlálható, hányszor szakítják meg a cselekményt a szereplők azzal, hogy táncra perdülnek. Mondjuk, ezek a részek meglepően suták, egy átlagos szalagavatón ügyesebben koreografáltak a mozdulatok.

A Coming outból és a Seveledből kiindulva Orosz Dénes rendezőhöz leginkább a romantikus vígjátékok világa áll közel, 

és a szerelmi szálat korrektül, lendületesen, néhol meglepően érzelmesen tálalja, 

még a kínosabb pillanatokkal együtt sem annyira elidegenítőek, hogy elveszítsük az érdeklődésünket a sztori kifutásával kapcsolatban. A Hogyan tudnék élni nélküled? klasszikus sosem lesz, de legalább a szekunder szégyentől sem kell a tenyerünkbe temetni az arcunkat a mozi láttán.

(Hogyan tudnék élni nélküled? Rendezte Orosz Dénes. December 12-étől országszerte a mozikban.)
 

Összesen 22 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
you-brought-2-too-many
2024. december 11. 13:29
A művészetben fejlődésről beszélni balgaság, de javult vmit is a magyar film mondjuk az elmúlt 40 évben?! Sztm aligha. Gyatra forgatókönyvek, rém gyenge párbeszédek, túljátszás. Most is.
satrafa-2
2024. december 10. 21:10
Rózsi nem érdemel ilyen szart... :(
dzso bacsi
2024. december 10. 18:13
Sem a Fekete Pont sem a Futni mentem magyar filmekről nem írt a mandíner egyetlen sort sem. Pedig ezek idei filmek és rohadt jók. Hetekig vezették/ vezetik a nézettségi rangsorokat a mozikban és egy forintjába sem került a magyar adófizetőknek az elkészítésük.
kobi40
2024. december 10. 18:11
A plakát alapján csináltak szegény Rózsiból egy Dolly Rollt? Mindkettőnek megvan a helye, óriások voltak, és azok most is, de a kettőt keresztezni, ócska Hollywood-i csattanó maszlag. Demjén nem ezt érdemli. Ő profi zeneművész, nem pedig Sarban Sar.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!