Jobb, mint vártuk, de tudnánk élni nélküle – mozikban a Demjén-film
2024. december 10. 15:52
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
2024. december 10. 15:52
7 p
1
1
22
Mentés
Nyitókép: Filmplakátrészlet/Facebook
Német Dániel, a Magyar Krónika magazin munkatársa írása
Még négy évvel ezelőtt pattant ki Kirády Attila producer fejéből egy olyan film ötlete, amelynek az alapját hazánk egyik közkedvelt előadójának dalai jelentenék. A beatkorszak számtalan, milliók által kedvelt énekese közül az alkotók választása végül Demjén Ferencre esett, és ez remek döntés volt abból a szempontból, hogy a dalai igencsak változó érzelmi skálán mozognak: a balladák mellett a semmitmondó popslágerek egyáltalán megtalálhatók a repertoárjában,
így nehéz elképzelni olyan jelenetet, amelyhez ne passzolna valamelyik tétele.
December 12-én új zenés magyar vígjáték érkezik a mozikba. A Hogyan tudnék élni nélküled? Demjén Ferenc slágereire épülő szerelmes, balatoni történet, amelynek fiatal tehetségek, többek között Marics Peti, Törőcsik Franciska és Ember Márk a főszereplői. Mutatjuk a legfrissebb előzetest!
És bár a sajtóanyagból nem esik róla szó, egészen biztos vagyok benne, hogy Kirádyt a 2017-ben bemutatott Pappa Pia sikere is inspirálhatta. A mozi arcpirítóan kellemetlen volta ellenére több mint 220 ezer nézőt vonzott a moziba, még a folytatás gondolata is felmerült, de hála istennek az végül nem valósult meg, így is olyan poszttraumás élményt okozott, hogy rettegve ültem be a Hogyan tudnék élni nélküled? vetítésére, hasonló audiovizuális környezetszennyezéstől rettegve. És bár a végén a stáblista alatt eszem ágában sem lett volna visszatapsolásra buzdítani a közönséget, hátha kiharcolhatunk valamiféleképpen még egy zenei betét, de azért nem is menekültem rögtön mérgezett egérként a teremből, hogy még a film kópiájától is minél távolabb kerüljek.
A sztori egyik főszereplője egy fiatal lány, Lili (Varga-Járó Sára), akinek négy éve meghalt a pasija, és azóta sem tért teljesen magához a sokkból, amikor épp nem különböző vállalati rendezvényeken énekel, akkor otthon magányosan tengeti az estéit bor és pizza társaságában. Aztán egy nap a szülei lakásában belebotlik az édesanyja (Törőcsik Franciska) naplójába, amelyből kiderül, a nőnek nem éppen olyan volt az előélete, mint ahogyan arról a családi legendáriumokban hallott; bár sosem akarta megcsalni a férjét, harminc évvel korábban egy nyaralás során a Balaton mentén koncertező zenekar vagány énekese (Ember Márk) igencsak levette a lábáról.
A történet két szálon fut, de csak az egyik hangsúlyos: a jelenben játszódó szegmensek szinte lényegtelenek,
a játékidő kilencven százalékban az említett szerelem kibontakozását látjuk.
Mindez kellemes nosztalgikussággal, a Nyári szerelem könnyed feel good stílusában bomlik ki. A szereplők szimpatikusak és szerethetők, noha nem éppen árnyaltak, egy-egy tulajdonságnál többel szinte senkit nem áldottak meg a forgatókönyvírók, de nyilván nem is karakterek mély pszichológiai elemzése volt a cél.
A filmben szerepet kapott Marics Peti is, akinek a legfontosabb jelenete az El kell, hogy engedj című Demjén-dalhoz kapcsolódik. (Fotó: Facebook)
És szerencsére nem is az, hogy minél több zenével pakolják tele a bő másfél órát; akik hozzám hasonlóan hidegrázást kapnak a musicalek többségétől, örömmel konstatálhatják, hogy akár negyed óra is eltelik olykor anélkül, hogy valaki dalra fakadna. Ráadásul a számok többsége koncertjeleneteken hangzik el, egy kézen megszámlálható, hányszor szakítják meg a cselekményt a szereplők azzal, hogy táncra perdülnek. Mondjuk, ezek a részek meglepően suták, egy átlagos szalagavatón ügyesebben koreografáltak a mozdulatok.
A Coming outból és a Seveledből kiindulva Orosz Dénes rendezőhöz leginkább a romantikus vígjátékok világa áll közel,
és a szerelmi szálat korrektül, lendületesen, néhol meglepően érzelmesen tálalja,
még a kínosabb pillanatokkal együtt sem annyira elidegenítőek, hogy elveszítsük az érdeklődésünket a sztori kifutásával kapcsolatban. A Hogyan tudnék élni nélküled? klasszikus sosem lesz, de legalább a szekunder szégyentől sem kell a tenyerünkbe temetni az arcunkat a mozi láttán.
(Hogyan tudnék élni nélküled? Rendezte Orosz Dénes. December 12-étől országszerte a mozikban.)
Hollywood nagy öregje több mint fél évszázados pályafutása során a kamera mindkét oldalán bizonyított, és zeneszerzőként is többször megcsillogtatta sokoldalúságát.
Döbbenetes film lett az új Mission: Impossible. Nem csak azért, mert látványos. Persze, az, de ez várható volt. De itt most valami más is történt: eljött a vég. Kritikánk!
Közel száz hazai alkotás, igazi fesztiválhangulat, új premierek és régi klasszikusok – ötödik alkalommal startol el a MOZ.GO – Magyar Mozgókép Fesztivál. Június 18. és 21. között Veszprémbe, Balatonfüredre és Balatonalmádiba várják a filmbarátokat, egységesen 500 forintos jegyárakkal, és 22 kategóriában kiosztják a Magyar Mozgókép Díjakat is.
Pintér Dánielről még biztosan sokat fogunk hallani.
p
0
0
0
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 22 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
you-brought-2-too-many
2024. december 11. 13:29
A művészetben fejlődésről beszélni balgaság, de javult vmit is a magyar film mondjuk az elmúlt 40 évben?! Sztm aligha. Gyatra forgatókönyvek, rém gyenge párbeszédek, túljátszás. Most is.
Ez D-dúr és e-moll!
Hogy valaha lovagiasságból cipeltük egy lány iskolatáskáját, az csak első blikkre Kádár-nosztalgia, valójában a politika mentességet sírjuk vissza. A nagy többség egyetemleges emberi értékek mentén közlekedett akkoriban, csak kevesek kiváltsága volt a decemberi lista a januári áremelésekről.
Kicsit másként fogalmazva, az épülő kommunizmus nem tartott igényt senki lelkére, megelégedett a testi vagy szellemi erejével.
Ami egy álságos alapállapot.
Most ez másként lehet, ugyanis még az osztály legjobbja sem bír érthetően felolvasni egyetlen bibliai bekezdést, hosszas gyakorlás után sem. Ez a rendszer agyatlan zombikat gyárt és Aldi-háziasszonyokat.
A rádióban is a hallgatóság nívójához igazítják a zenét. Hogy ez miért alakult így? Része a teljes lefegyverzésnek.
Ha elég buta, nem lázad az elnyomás ellen. Amivel meg is szűnik magyarnak lenni.
Néhai Bergendy futtatta fel Bongyorkát, előtte a rockosabb, underground vonalon kínlódott.
Nem az a hálás típus.
Amikor becsapódott a köztudatba, a serdületlen ifjúság bálványa éppen Demis Roussos volt, a görög.
Aki hangszerelésben és énektechnikában hozta a nemzetközi zsidó színvonalat, amit görögül rembeticonak hívnak.
Tehát városi környezetbe átemelt műnépdal vagy ballada.
Gyanítom, mivel a könnyűzenét kézimunkával irányító Szex apó tájékozott volt az ifjúság rávezetésében a vörös csúszdára, Feri-Rózsiból is valami ilyesmit akartak gyártani.
Műnépi kultúrát a városi parasztoknak. Hát nem sikerült, maradt volna rockernek. Egy rendes állás mellett, hogy éhen ne haljon. Vagy Bergendy tánczenei vonalán, amiben kevesebb volt a hamisság, mint a külföldöt majmoló majmokéban.
Neveket hadd ne mondjak, kevés rá ezer karakter.