Roppan az avar

Nyitókép: Shutterstock 

A hegyekben kirándultunk, köd lepte be az égig érő bükkösök tetejét. A nyárutó zöldje és az ősz színei váltakoztak a fákon, a kéményekből füst szállt az ég felé. Egy magaslati építményen álltunk, onnan szívtuk magunkba a látványt, és én azt mondtam, el tudnám képzelni, hogy a nappalinkból ez a panoráma táruljon elénk mindennap. Csakhogy rá kellett jönnöm, hogy ebbéli elképzelésemmel magam sem lennék jobb azoknál, akik efféle vágyaik kiélésénél nem számolnak annak következményeivel. Mert gondoljunk bele, minden hegyoldalba épített házhoz vezetékek sokasága szükséges, közműhálózat, mert nem tudunk lemondani a kényelemről. Ezek az épületek megbontják a természetet, elvesznek az erdőből, és kisajátítják a látványt. A hegyoldalba vagy erdő mélyére épített hétvégi házakhoz, „elvonulós kuckókhoz” jobban illenék egyfajta félnomádság, mint a modern kabinházak kortárs kényelme. Mint Matula kunyhója a Tüskevárban vagy az elhagyatott hétvégi házikó Győrffy Ákos A hegyi füzetében.