Az Ázott hajában hét halott bogár ragyog című koncertszínházi produkciót hétvégén mutatták be a Nemzeti Színházban. Az előadásban Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni belső világa elevenedik meg Vecsei H. Miklós és a zenészekből, képzmőművészekből álló QJÚB nevű társulás kivételes összmunkájában.
Nyitókép és fotók: Eöri Szabó Zsolt/Nemzeti Színház
1944. november 4. vagy talán 9., a pontos dátum ismeretlen, de az bizonyos, hogy e napok valamelyikén, a Győr-Moson-Sopron vármegyei Abda határában meggyilkolták Radnóti Miklóst. Persze nemcsak őt, hanem az erőltetett menetben vele tartó sorstársait is: „Tarkólövés. – Így végzed hát te is”, teljesedett be a néhány nappal korábban papírra vetett költői jóslat. Tarkólövés, és mindössze harmincöt év,
az is végig „két halál satuja közé szorítva”,
ahogy Csoóri Sándor írta egyszer a születéskori tragédiára, az anya és az ikertestvér soha ki nem hevert halálára utalva.
Ezzel a mindent meghatározó két halállal, egész pontosan a Radnóti-mű Ikrek havából vett részlettel indul a QJÚB formáció koncertszínházi előadása is, hogy aztán Radnóti Miklós és felesége, Gyarmati Fanni naplóbejegyzésein, verseken át a tömegsír feltárásáig húzzák a rövidre szabott életívet. Vecsei H. Miklós és a még a Covid-járvány alakult csapata nem először nyúl jelentős irodalmi életművekhez vagy ha úgy tetszik, kivételes sorsokhoz; korábban Csoóri Sándor és Pilinszky János szövegeit is feldolgozták.
Mindezt meglehetősen rendhagyó módon, hiszen a társulás vállaltan arra tesz kísérletet, hogy „a rejtélyes, kiterítve kereszt alakú kockát kibontva”, az irodalom, a színház, a zene és a képzőművészet összegyúrásával lehetőséget adjon a különböző művészeti ágak képviselőinek legalább a színpadon való találkozásra, és ily módon a közönség számára a megszokottól eltérő,
minden érzékszervet egyszerre bombázó színházi élményt kínáljon.
„A zene, a látvány, a szöveg és a történet egyenrangú megjelenése, nem azért, hogy értsük, hanem, hogy érezzük” – foglalta össze Vecsei H. Miklós egy korábbi interjúban a QJÚB küldetését. Legújabb produkciójuk, az Ázott hajában hét halott bogár ragyog című Radnóti-előadás pedig maradéktalanul igazolja a szavait. Mintha egy pop-rock koncertbe oltott irodalmi estbe lépnénk, ami érdekes módon egyszerre el is vesz valamennyit a Radnóti-képből, és hozzá is ad.
Elvesz, mert a szövegekre többnyire szépen ráfekvő látvány és a basszusgitáros zúzása néhol teljesen ellopja a show-t. És szerencsésen hozzá is tesz, mert a szövegkönyvet író Vecsei a kevésbé ismert versekből – lásd a címadást, amely az Alvás előtt egyik sora – és nem csupán Radnóti, de Gyarmati Fanni naplóiból is találóan választott egymásra rímelő, néha énekelt, máskor prózában elmondott részleteket.
Így a cél végül mégis többszörösen teljesül:
az összlátvány és -érzet tényleg a szívre hat.
Mindennek következtében Radnóti szépen kiemelődik az egysíkú mártír költő skatulyából, miközben az előadás is többdimenzióssá tágul, és „Fanni és Mik” (Hegedűs Bori és Vecsei H. MIklós) izgalmas kapcsolatán keresztül általában is beszél a szerelem, a költészet, az ember vagy a háború mindenkori természetéről.
Akad egy-két nagyon plasztikus, szép jelenet, kép is. Például amikor – a Nemzeti nagyszínpadának kivételes adottságait kihasználva – Vecsei-Radnóti egy oszlopon állva, mindenki fölé magasodva a szemünk előtt válik az embertelenségben felfénylő emberség szimbólumává, vagy amikor egy nagyon fontos, ha nem a legfontosabb ponton, minden körítés nélkül, egyszerűen elhangzik a Nem tudhatom… És persze nem nehéz érteni a krisztusi párhuzamokat sem: „kell az áldozat”, mondja Radnótinak keresztelő papja, Sík Sándor, és ő ezek után még kevésbé akar elmenekülni a sorsa elől.
„Ez az ember szó szerint a halála pillanatáig írja a verseit. Ami történik vele, mindaz a borzalom, amit átélnek a Szerbiából Győr felé hajtott erőltetett menetben, költészetté válik. Ezt alkotóként újra és újra az eszünkbe kell vésnünk,
hogy nincs az a körülmény, amiben a gondolat megállítható.
Az utolsó szavait szinte a saját sírjában írja. Ez a kép minden magyar nyelvű művésznek stigmaként lehet jelen alkotói identitásában” – mutat rá szintúgy Vecsei H. Miklós a QJÚB Radnóti-kísérlete kapcsán ennek az áldozatnak az önmagán túlsugárzó lényegére. Ami csak akkor képes a mában is iránytűül szolgálni, ha a legfiatalabb generációkhoz is eljut az üzenet; ez az előadás pedig éppen a szokatlanságával-mozgalmasságával képes lehet segíteni ebben.
***
A kettős évfordulóra – Radnóti Miklós 115 éve született és 80 éve halt meg – alkalmából nemcsak az Ázott hajában hét halott bogár ragyog című koncertszínházi előadás premierjére került sor november 9-én a Nemzeti Színházban, hanem két új POKET zsebkönyvet is bemutattak. A „Mindig rohantam az uccán” – Radnóti Miklós Budapestje a Juhász Anna vezette azonos című irodalmi sétára épül, a másik pedig a jól ismert, az utolsó verseket, töredékeket tartalmazó Bori notesz. Ennek különlegessége, hogy abdai tömegsír feltárásakor előkerült dokumentumokat és a Szalai Sándor által hazahozott kéziratokat is közli, valamint a korábbi kiadásaihoz képest új, jobb felbontású, színes fényképekkel teszi teljessé e különleges kézirategyüttest.
Radnóti a XX. századi magyar költészet egyik legnagyobbja, ehhez kétség sem fér. Ami a számomra mindig is a leginkább megrendítő volt vele kapcsolatban, az az, ahogy bejárta a számára rendelt utat.
Idén nyolcvan éve halt meg Radnóti Miklós, a Petőfi Irodalmi Ügynökség „Csönd ül a szívemen” címmel nagyszabású programsorozatot szentel a kerek évfordulónak.
A Nemzeti Színház főigazgatója szerint mindkét balesetet szenvedett színész kapott kárpótlást – ők ezt máshogy látják.
A polgármester sokkolónak nevezte a látottakat: a fekvő üreges bronzszobrot felfeszítették és a nyakrésznél eltörték, a fejet ott hagyták.
Botrány az Európai Unió fővárosában.
Andrzej Duda kiemelte, hogy „az egész világ egyértelműen és világosan látja, hogy Lengyelország már nem orosz befolyási övezet”.
A házi készítésű pokolgép azonnal végzett áldozatával, az esetet terrortámadásnak tekintik.
