Gasztrohedonista menekülés a világból Krúdy nyomában: bemutatták Bayer Zsolt új novelláskötetét

Fotó: Földházi Árpád / Mandiner

Ez a kötet egy gasztrohedonista kalandozás. Honnan jön a gasztrohedonizmus?

Valószínűleg ez az egész világ Rezeda Kázmér világa, és az is biztose, hogy ez elsősorban menekülés a jelenből, menekülés a politikából. A főzés pedig szerelemmé nőtte ki magát az évek alatt. Nem tudom megmagyarázni, miért. Ahogy idősödtem, elkezdett érdekelni, hogy valami szépet alkossak a konyhában. Elkezdtem főzőcskézni, először a régóta ismert dolgaimat, aztán elkezdtem olvasni mindenfélét. Szerintem annyi szakácskönyvet ember nem olvas, mint én. Imádok régi szakácskönyveket olvasgatni! Például a Tisza-család szakácskönyvét vagy a csíksomlyói ferences barátok konyháját. Elképesztő, miket főztek a szegénységet fogadó szerzetesek! S ami megtetszik, azt el is készítem. Egy barátom azt mondta, hogy a gasztronómia az idősödő urak erotikája, és azt hiszem, hogy ez ezzel is összefügg. Szeretem csinálni, megnyugtat, kibékít a világgal, önmagammal. Amikor főzök, nem gondolok semmi másra. Fölteszek valami jó zenét és sürgök-forgok a konyhában. Főzni nem lehet zene nélkül. Tésztában külön jó vagyok: az olasz tészta csinálását külön meg kell tanulni, hogy ne legyen kemény, de pépes sem.

Vannak általad kedvelt gasztroszerzők?

Szegény Bächer Iván már meghalt, vele más oldalán voltunk a politikai palettának, de nagyon szerettem az ilyen típusú írásait. Ő előképnek tekinthető. Meg hát Krúdy Gyula! Krúdy nélkül nincs semmi! Szerintem Krúdy életében nem főzött egy levest sem, de ahogy írni tudott az ételekről meg az éttermekről, az mindent felülír!

Pár éve említetted, hogy tervben van egy kisregény. Készül?

Készül, William Butler Yeatsről, az ő megidézésével. Ráadásul életem első drámáját is elkezdtem írni. Olyan jó lenne csak ezzel foglalkozni, és letenni a politikát!

Ez nem csak rajtad múlik?

Egyrészt nem csak rajtam múlik, másrészt a politika is egy szenvedély, amit nem lehet csak úgy letenni. Politika, főzés, írás utazgatni, helyeket fölfedezni, ezek maradtak.

Hogy látod a kortárs irodalom helyzetét, kik a kedvenc szerzőid Krúdyin túl, például a kortársak közül?

Az első, amit erről eszembe jut, az az, hogy Illyés Gyula azt írja a naplójában, miért van ötezer kötetes könyvtára, amikor negyven éve ugyanazt a tízet olvassa. Nagyjából én is így vagyok. Szépirodalomban ugyanazt a tízet olvasom én is, bár elolvastam én egy időben mindent. De aztán szelektáltam, és nagyon nehéz rávenni, hogy szépirodalomból újat olvassak. Ugyanakkor esszéirodalomban és filozófiában Hararitól Byung-Chul Hanig mindent elolvasok. Hajnóczy Pétertől A halál kilovagolt Perzsiából szerintem remekmű. Békés Pál Darvak című kisregénye gimnazista koromban relevációszerű volt. Bächer Iván Molnár Gál Péterrel közösen írt egy könyvet, az a címe, hogy Helyek. Szerintem ők kortársak. Aztán Szerb Antal, Mikszáth Kálmán…

Pár évtizede volt egy nagy posztmodern vita, miszerint szabad-e, etikus-e történetet írni.

Ezt fel sem tudom fogni. Hát persze, hogy írjunk sztorit! Az a jó, hogy leülök és elolvasok egy történetet, akár van mögötte mélyebb gondolatiság, van benne filozofikus mélység, akár nincs, csak érzelem van benne és szépség. De csak úgy szövegeket gyártani, mert én vagyok a posztmodern fiú és szövegeket gyártok, annak mi értelme van?

Hogy látod, az olvasóid hogy fogadják a szépirodalmi munkáidat?

Szeretik, és főleg Rezeda Kázmér valamiért bejött nekik. Kéthetente szombatonként a Magyar Nemzet Ludas mellékletében jelennek meg ezek az írások, és egész kis rajongótáboruk lett. Így rá is vagyok szorítva, hogy megírjam, hiszen a profi legnagyobb múzsája a határidő. De szeretem csinálni, megnyugtat, és így, ha nyolcvanegynéhány éves koromig elélek, akkor még tíz ilyen kötet megjelenhet. Két évenként jön egy.

Említetted a könyvbemutatón, hogy Krúdy-köteteket gyűjtesz. Mi volt az utolsó, amit beszereztél?

Talán a Podolini kísértet egy nagyon régi kiadása, de az is megvan vagy öt kiadásban nekem. Imádom!

Ha Rezeda Kázméron, Krúdyn és az Utas és holdvilágon kívül olvasni kellene ajánlani valamit, valakit, mit ajánlanál?

Akkor Thomas Mannt! A Varázshegy szerintem kötelező mű! A könnyebben emészthető művek közül például a II. világháborús amerikai regényeket. Azért, hogy mindenki tudja, hogy Amerika nem mindig így nézett ki, mint ma. Legalább a 22-es csapdáját, legalább Irwing Shawnak az Oroszlánykölykök című regényét. Meztelenek és holtak. Jack London. Valamiért az én időmben Az éneklő kutyával vegzálták az ifjúságot, de nem ezt kell olvasni, hanem a novelláit. Az alaszkai novellái zseniálisak. Hamingway. Direkt mondok amerikaiakat, mert Amerika, az az Amerika, amit én szerettem, most tűnik el, és vissza kellene hozni, ha mást nem, az irodalomon keresztül. És tessék olvasni Mikszáth Kálmánt, legalább A jó palócokat és a Tóth atyafiakat. Olyan nyelvezettel senki nem tud írni, mint Mikszáth! Új Zrínyiász? Sikítasz a nevetéstől! Zseniális! A nagy klasszikusokat nem szabad elfelejteni, jók, örökérvényűek, mulattatnak, szórakoztatnak, megríkatnak!

És melyik vendéglőt ajánlod az olvasóknak?

Húsz éve járok a tabáni Gösser sörözőbe, az biztos pont. A leghagyományosabb magyar konyha, szeretem őket.