A mai felnőttek örökké gyermekek maradnak – a nyugati kultúra nem hagyja felnőni a fiatalokat
2024. október 15. 08:33
Létezhet-e szebb és komplexebb kihívás a családok, iskolák, munkahelyek számára, mint hogy visszaadják az új generációknak a felnőttkorral járó kalandot és felelősséget?
Keith Hayward a patinás Koppenhágai Egyetem jogi karának kriminológiaprofesszora. Kifejezetten izgalmas elme: eredeti szakterülete a bűnözés és a populáris kultúra kapcsolata, a társadalmi folyamatok mély áramlatai és a terrorizmus összefüggései. Színes és széles körű érdeklődése nyomán a modern nyugati életvitel számos kísérőjelenségét tanulmányozta behatóan a graffititól az ibizai szórakozóhelyek kábítószerpiacáig, a hekkerszubkultúrától egészen addig, hogy miért és hogyan lett menő a dzsihád mint a lázadás egy formája a fehér fiatalok sokaságának körében.
Kiterjedt vizsgálódásai, eddigi tizennégy tudományos kötetének összeállítása nyomán Hayward erőteljes következtetésre jutott: közös bajaink legfőbb forrása, hogy a mai felnőttek örökké gyerekek maradnak, mert napjaink kultúrája nem hagyja felnőni a fiatalokat. Az Infantilised – How Our Culture Killed Adulthood (infantilizálva – hogyan ölte meg kultúránk a felnőttkort) kőkemény vádirat a modern korszellem és a woke világkép ellen.
Fotó: Brain Bar
Mit állít pontosan Hayward? Kezdjük a tényekkel. A gazdag országokban folyamatosan és drámai ütemben csökken azoknak az aránya, akik 30 éves korukra magukénak tudják a felnőttkor hagyományos ismertetőjegyeit: a saját otthont, az anyagi függetlenséget, a házasságot és a gyermeket. Az Egyesült Királyságban az 1960-as évek óta egy évtizeddel tolódott ki az önállósodás, az Egyesült Államokban pedig 130 esztendő alatt sosem mérték még ennyire alacsonyra azoknak a 18–34 éveseknek az arányát, akik önálló háztartásban élnek.
Szerzőnk szerint a társadalom egyszerűen infantilizálódott: az élet egyre több területén kezeljük úgy a fiatal felnőtteket, mint a gyermekeket, akik a legalapvetőbb dolgokban is oktatásra és védelemre szorulnak. A felnőtteknek készített internetes és televíziós reklámok gügyögnek és affektálnak, Hollywoodból a szuperhősök szinte teljesen kiszorították a felnőtt-történeteket. A közélet véleményformálói – lásd Greta Thunberg szürreális felemelkedését – tanulatlan és műveletlen „infantokraták” lettek. A nagyvállalatok babzsákkal és csocsóasztallal próbálják magukhoz vonzani a munkavállalókat, akik az „én igazságom” elv mentén akkor sem kérhetők számon, ha éppen gyatra munkát végeztek. A városi utcák és közintézmények tele vannak olyan információs táblákkal, amik magától értetődő dolgokra hívják fel a figyelmet, az iskolákban pedig a kiváltságosok és az elnyomottak közötti harc gyermekmeséjévé változtatták a történelemórákat. A tapasztalat és az előrelátás világát a modern nyugaton egyfajta „felnőttnapközi” váltotta fel – eltűnt a felnőttek autonómiája.
Hayward pontosnak tűnő diagnózisa mellé egyelőre nincsenek egyértelmű magyarázataink. A továbbtanulás, az iskolapadban töltött hosszabb életidő általánossá válása önmagában rontja a statisztikákat: ma a 25 év körüli amerikaiak 40 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, szemben az 1960-as 8 százalékkal. A The Economist azt is megjegyzi, hogy a fogyasztói technológiák, például az okostelefonba szerelt kamerák önmagukban elkerülhetetlenné teszik a hülyeség, az öncélú játszadozás állandósulását a felnőttek között – ahogyan a saját lakáshoz jutás nehézsége, már-már reménytelensége sem segít időben felnőtté válni.
Létezhet-e szebb és komplexebb kihívás a családok, az iskolák és a munkahelyek számára, mint hogy visszaadják az új generációknak a felnőttkorral járó kalandot és felelősséget?
Keith Hayward: Infantilised – How Our Culture Killed Adulthood. Little, Brown, 2024
Az emberiség szokása, hogy csak a félresiklott forradalmakra emlékezik, a teljes sikert az idő múlásával pusztán adottságnak tekinti; ezért nem vesszük észre, hogy a kereszténység, a történelem legsikeresebb forradalma ma, a vallásosság visszaszorulásakor is meghatározza a világot – állítja Tom Holland angol történész.
A modern társadalom fejlődése a mentális és fizikai jóllét hanyatlásához vezetett; egy felsőbbrendű kultúrának nem lenne szüksége arra, hogy erőszakkal toborozzon híveket, a civilizációnk mégis tele van olyan rendszerekkel, amelyek a részvétel kikényszerítésén alapulnak – hívja fel a figyelmet Christopher Ryan pszichológus.
A Homo sapiens évezredeken át képes volt jól építeni, de száz évvel ezelőtt minden megváltozott – véli egy ír építészprofesszor. Azonban meglátása szerint küszöbön a trendforduló.
Ha valamikor, akkor a mostani nyugati belső kultúrháborúban különösen nagy kérdés, ki és merre fogja vezetni az 1.4 milliárd hívet számláló katolikus egyházat.
Szerencsére vannak olyan polgármesterek is, akik ezt jól tudják. Büszke vagyok rá, hogy gyermekkori otthonom kerületének vezetője, Böröcz László is ilyen.
p
0
0
0
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 59 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Szergej Csagajev
2024. október 25. 14:46
(2/2.) Mindenki úgy viselkedik tehát, mintha nem lenne holnap (felelőtlen szexuális viselkedés, a másokkal való együttműködés késleltetése vagy egyenesen szabotálása, droghasználat stb.), csak sajnos ez mindenképpen el fog jönni. A boomerek voltak az első olyan nemzedék, akikkel könnyen és gyorsan eljátszatták az utódaik jövőjét. A következő generációk egyre inkább hoppon maradtak, ahogy a felhalmozó, tervező szemlélet a maradék felelősségvállalással együtt gyorsan kihalt. Nem véletlen, hogy a valaha gazdag országok folyamatosan szegényednek, és még csak most kezd igazán láthatóvá válni az elmúlt évtizedek közfelfogásban játszott pusztító hatása. A nyugati civilizációnak jelen formában lefőtt a kávé, de az igazat megvallva ezeket a társadalmakat felesleges lenne megmenteni, megváltozni úgyis csak külső-belső katasztrófa hatására tudnak majd, amennyire lehetséges.
(1/2.) A nyugati társadalmakban jó néhány évtizede mindenki első számú szülője állambácsi lett. Amióta világ a világ megfigyelték, hogy a fejlődés, előre tervezés és felhalmozás által teremtett jólét mindig kitermel egy folyamatosan erősödő parazita réteget magából. Ahogy ezek ragadják magukhoz a hatalmat, az élet minden területére szépen sorban beszivárognak, természetesen ennek érdekében elhúzzák a mézesmadzagot (majd gondoskodunk rólad, gondolkodunk és döntünk helyetted) a bamba nép előtt. Ahogy a többség megeszi a csalit, lassan vége a játéknak. Az emberek minden maradék erejüket és befolyásukat elvesztik azzal együtt, ahogy a felelősségeiket feladják. Ennek köszönhetően a tetteinknek egy ideig valóban nincsen hosszabb távú következménye. A szülő viselkedhet szemétláda módjára, a családja helyett a nyugdíj akkor is gondoskodik róla. A gyerek is lehet deviáns, a közösség az ilyen viselkedést már úgysem képes megfelelően szankcionálni.
(folyt. 2/2.):
A boomer-gyermekek által kiteljesedett a fogyasztói társadalom, amely a kényelmet, az élvezetek tucatjait, s a kellemetlenségek kiküszöbölést szolgálja, mint egy társadalmi méretű szülő a látszatfelnőttek felett. Folyamatosan létező pozitív ingerek dőlnek ránk, amelyet a pszichénk nem bír el, s idővel ellenáll neki. Kialakul a dopamin rezisztencia (lásd. Dr. Anna Lembke - "Dopaminkorszak" könyve), amely minden függőség jellemzője (alkoholizmus, drog, játékszenvedély , shoppingolás, pornó, stb.), s ma már a társadalom nagy része ebben él (motivációhiány az erőfeszítésekhez, felfokozott érzékenység a kellemetlenségekre, elégedetlenkedés, csak a felháborodás ad némi energiát, gyanakvások paranoiáig fajulóan, érzelem vezérelt döntések, az értelem ehhez csak magyarázat).
Magunkat kivéve, mindenkit, őrültnek látunk. A civilizáció látszólag fejlődik, noha hanyatlásba süllyedt, és hamarosan összeomlik, mert - gyermekként - nem ismerjük fel a kegyetlen valóságot.
(2/1.):
A felismerés nem új! Évek óta látom is, különösen miután a szülősített gyerek fogalma is a látókörömbe került. A boomerekkel kezdődött, akiket a II. VH után a szülei "soha többé ilyet" szellemben igyekeztek óvni védni mindentől, s nevelésükkel nem integrálták őket a felnőtt világba. Új korosztályt is alkottak, az "ifjúságot". S freudi elszóláskén is értelmezhető a "We are the world, we are the children!" mozgalmi fellángolás is. Már ők sem akartak elegendő utóddal pótolni a népességet, inkább a bulizásba merültek, meg disco-ba, meg rock koncertekbe, a küzdelmes élet helyett. A gyermekeik pedig kénytelenek voltak pótszülőként viszonyulni hozzájuk. És ők is gyermekek maradtak, s vitték tovább a szemléletüket. (folyt. köv: 2/2.)