Több mint ötszázan csak nekik köszönhetik az életüket – film készül a magyar katonák afganisztáni mentőakciójáról

Nyitó- és jelenetképek: Fotó: Szupermodern Stúdió/Glódi Balázs

Sagittis Hungarorum libera nos, Domine!, azaz a magyarok nyilaitól ment meg, Uram, minket! Némi meglepetésre ezzel a felirattal is találkozunk a zsámbéki kőfejtőben, méghozzá – ami még meglepőbb – egy Leopard tank oldalára festve. De nem ez egyetlen furcsaság ezen a meglehetősen apokaliptikus hangulatú helyszínen. A hófehér sziklafalak között megbúvó katlanban komplett katonai tábor bukkan elő, csak úgy nyüzsögnek körülöttünk az egyenruhások, amikor a hőség egyik utolsó napján óvatosan aláereszkedünk a mélybe. Ha nem tudnám, hogy egy film, egészen pontosan az eddigi legnagyszabásúbb magyar katonai drámának ígért mozi forgatásán járunk, egészen biztosan sokkolna a látvány – békében-kényelemben élve az ember elég ritkán szembesül hasonló jelenetekkel.

Aki egy ember is megment

Szerencsére itt most tényleg csupán fikciós jelenetek hátteréről van szó, bár a történet, ami alapján az egyelőre Kabul művelet címen futó mozi forgatókönyve íródott, abszolút valós. 2021 augusztusában, amikor az amerikaiak 24 óra alatt kivonták a békefenntartó csapataikat Afganisztánból, és a tálibok villámgyorsan átvették az uralmat, magyar katonák egy csoportja is részt vett a civilek kimenekítésében:

Ezeknek a napoknak-heteknek állít emléket a Kabul művelet, jó néhány, az önmagában is akciódús sztorit még átélhetőbbé tevő elemmel felturbózva. A Dyga Zsombor (Aranyélet) rendezte alkotás középpontjában egy magyar orvosnő áll – ebből sejthető azért némi romantika is –, a cselekmény során pedig, ahogyan a produkció sajtóanyaga írja, „a magyar katonák önfeláldozó küzdelme összefonódik a háborús városból kijutni próbáló civilek elkeseredett menekülésével. A fináléban, a káoszba süllyedő repülőtéren már nincs se törvény, se rend, csak a magyar katonák kitartása, hősiessége, embersége számít. Hatalmas lelki kihívás embernek maradni az embertelen körülmények között, de megéri, hiszen aki egy embert megment, az egy egész világot ment meg.”

Kivonul a Magyar Honvédség

Mi most ennek a világmegmentésnek vagyunk egy délutánra tanúi, amikor is éppen a film egyik kulcsjelenetét, a két főszereplő múltbéli első találkozását rögzítik a kamerák. A Magyar Honvédség Baghlan tartományt biztosító zázlóaljának Zsámbékon újraépített „körletében” közben valódi katonák is jönnek-mennek; a statisztéria tagjai közül néhányan tényleg megjárták Afganisztánt. Ők az emlékeik, tapasztalataik felidézésével ugyanúgy folyamatosan segítik a színészek munkáját, mint ahogyan a honvédség is készséggel teljesíti a stáb összes kérését – nemcsak az emberi erőforrások, hanem az infrastruktúrára és a szakmai támogatás tekintetében is.

Ezt már Pálinkás Szilveszter meséli, aki a Kabul művelet állandó katonai szakértőjeként van jelen most is a forgatási helyszínen.

teljesen élethűen, berendezett sátrakkal, illetve hangsúlyosan azokkal az eszközökkel, amelyeket a haderőfejlesztés keretében a közelmúltban beszereztünk, és azóta integrálódtak a honvédség rendszerébe. Így került ide többek között Leopard harckocsi, Gidrán katonai jármű, úgynevezett digitális katonák és a cseh CZ fegyvercsaládba tartozó darabok is” – magyarázza a hadnagy. 

Arra is törekszenek, hogy az effajta bázisok hétköznapjairól is reális képet kapjanak majd a jövőbeli nézők. A katonák ezért különböző egyenruhákat viselnek attól függően, mely egységekbe tartoznak, illetve milyen rendfokozatúak. És akad a bejárattól balra egy hosszú ebédlőasztal – rajta arab feliratos csoki – sőt, csocsóasztal is; néhányan, mintha csak két bevetés közben lennének, játszanak rajta, mások a zsebkendőnyi árnyékos részeken üldögélve-cigizve próbálják átvészelni a nyár végi negyven fokot.

Nők, férfiak, hősök

A túlzás nélkül sivatagi hőség a színészek számára talán még nagyobb kihívás, pláne amikor a nehéz harci felszerelést is magukra kell ölteniük. Hogy az ilyesmi ne érje őket meglepetésként, a főbb szereplők mindegyike a karakteréhez szükséges mélységű profi katonai kiképzésen esett át, próbára téve a fizikai tűrőképességüket is. Természetesen a férfi főszerepet játszó Jászberényi Gábor esetében sem történt ez másként. Ő eddigi pályafutása egyik legfontosabb állomásaként gondol erre a munkára, mert

Hasonlóan érez a női főszereplő önkéntes orvosnőt alakító Mészáros Blanka is. A nemrég a Nyersanyag című remek moziban is látható színésznő – aki nem mellesleg egy egyéves kislány anyukája – az első fix pontként került Dyga Zsombor látókörébe; a castingon hozzá keresték a férfi főhőst.

„Talán azért is, mert a karakterem, Takács Eszter doktornő az empatikusságával, önfeláldozó képességével, azzal, hogy teljesen önzetlenül, mások életéért gondolkodás nélkül veszélybe sodorva a sajátját, részt vesz a tartományi segélyszervezet munkájában, tényleg mindennek az origója. E tulajdonságai miatt keveredik aztán bajba is, ami katalizátorként indítja be az eseményeket. A témája miatt elég maszkulin filmnek pedig kifejezetten jót tesz ez az általa megjelenő kis női lágyság. Nekem meg az, hogy ilyen jó hangulatban, ilyen stramm férfiak között tölthetem a napjaimat” – mondja a Radnóti Színház társulati tagja.

Ha már stramm férfiak, azokból valóban nincs hiány a Kabul művelet háza táján. Néhány perces beszélgetésre sikerül elcsípnünk például Dietz Gusztávot, aki önmagában is elég érdekes figura; a kacskaringós életű egykori MMA-harcost a Külön falkában való kivételes alakítása óta egyre-másra kínálják meg újabb és újabb filmszerepekkel. Most az egyik rendíthetetlen katona bőrébe bújik, és bár a ma is rendszeres küzdősportedzéseknek hála a fizikai kondíciójával alapból nincs gond, és – ahogy fogalmaz – „mivel könnyen azonosulok a karakterrel, se játszanom nem kell, se a szövegtanulással nincs problémám”, a perzselő napsütésben való forgatás azért ő is megviseli kissé.

Hogy ez mennyire látszik majd meg a végeredményen, és a sztori ismeretében jó-e, ha igen, arról majd jövőre győződhetünk meg.