Az Amerikából jöttem 2 után Eddie Murphy ismét visszanyúlt egy ikonikus szerepéhez: kereken harminc évvel a harmadik epizód után újra belebújt a Beverly Hills-i rendőr, a nagydumás Axel Foley bőrébe. A végeredmény, ha nem is végtelenül kínos, de unalmasabb aligha lehetne.
Nyitókép és jelentképek: Netflix
Német Dániel írása
Eddie Murphyt soha nem lehetett túl nagy ambíciókkal vádolni, mindig is megelégedett a komikus és az akcióhős szerepkörével. Ezzel önmagában semmi probléma nem lenne, csupán lassan harminc éve A bölcsek kövérével szinte teljesen elvesztette a jó ízlését. A 2006-os Dreamgirlsszel így is majdnem Oscart nyert, ám az Akadémia nem felejt: ha valaki olyan szörnyűségekkel fárasztja a nézőket, mint a Pluto Nash – Legény a Holdon, az Oviapu vagy az Én, a kém, akkor egyetlen értékelhető alakítása miatt nem rehabilitálják – az átadón látszott is a színész arcán a csalódottság.
Innentől pedig egyenesen a szakadék felé indult el a karrierje, az utóbbi évtizedben már a mozikból is kikopott a neve, pályáját csak a streamingszolgáltatók tartják lélegeztetőgépen. Aztán jött az ötlet, hogy a korábbi sikerfilmjeinek folytatásaival talán ismét visszakapaszkodik, de az Amerikából jöttem 2 borzalmasra sikeredett, és a nemrég debütált Beverly Hills-i zsaru: Axel Foley sem ad túl sok okot a büszkeségre.
Ezúttal azonban meg kell védenünk a színészt, mert a kudarc a legkevésbé sem az ő hibája. A Netflix elköltött százötvenmillió dollárt a produkcióra, ám valószínűleg minden centet az akciójelenetekre szántak, amiből egy-egy, például az autós üldözés valóban egészen pofás, ám a forgatókönyvírókat valószínűleg éhbérért dolgoztatták. A sztori ugyanis egyszerűbb nem is lehetne: Axel Foley ügyvéd lányának élete veszélybe kerül, a rendőrség körében kegyvesztett zsaru a segítségére siet, aztán ahogyan az lenni szokott, a szálak egészen magasra vezetnek.
Mindez talán elég alapanyag lenne egy kellemes két órához, annak ellenére is, hogy papíron akcióvígjátékról van szó, kár, hogy egy minimálisan megmosolyogtató poén sem pattant ki a szerzők fejéből. És hiába faék egyszerűségű a történet, sokszor mégis nehéz követni, hiszen olyannyira lomhán halad előre, hogy ha a néző nem fogyasztott elegendő koffeint előtte, akkor könnyedén el- elszusszanhat a film közben.
A papírvékonyan megírt karakterek szintúgy nem segítik a gördülékenységet. Kevin Bacont korábban egyáltalán nem az arccal a kassza felé mentalitás jellemezte, most azonban nem tudunk más magyarázatot találni arra, miért vállalhatta el a főmumus elképesztően kétdimenziós szerepét. És fájdalmas látni az Axel Foley kéretlen partnerét alakító Joseph Gordon-Levittot is, akinek olyan filmekkel indult be a karrierje, mint az 500 nap (nyár), az Eredet vagy a Fifti-fifti, tehetsége ellenére manapság mégsem keresik fel jó szerződésekkel. Ráadásul most a kémia sem működik közte Eddie Murphyvel, ezért, ha valaki egy nyolcvanas éveket idéző buddy movie-ra vágyik, garantáltan
csalódni fog.
Így egyetlen pozitívumot lehet igazán felemlíteni az alkotás kapcsán: Eddie Murphy hatvanhárom évesen is jó formában van, akcióhősként még mindig hiteles, egyáltalán nem érezni az izzadságszagot. És bár a végeredmény rendkívül unalmas, legalább mellőzi azokat az arcpirítóan kínos momentumokat, mint amelyekben dúskáltak a sztár közelmúltbeli produkciói.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
A legendás spanyol rendező új munkájában, A szomszéd szobában az elmúlással való szembenézésről beszél intim, személyes hangvételben. Ám hiába a két zseniális színésznő, Tilda Swinton és Julianne Moore, a katarzis elmarad. A november 28-tól a mozikban látható film lábjegyzet maradt Almodóvár elképesztő karrierjében.
A Pán – A belső sziget című film egy sajátos eszközökkel filmre vitt, fájóan aktuális látomás. Győrffy Ákos filmajánlója.
Ideje elfelejteni az Oroszország feldarabolásáról szőtt hagymázas terveket.
Az Oroszországot sújtó szankciók miatt az orosz repterek bezártak az európai légitársaságok előtt, így az Európa és Kína közötti légi forgalom a kínaiak kezébe került.
